Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

310 255. országot fllés deczember 19. 1870. fogyasztási czikk, s azért, ha a zárvonal egy czikkel többre terjesztetnék ki, az egyátalában nem képezne nagy nehézséget. Ennélfogva az osztrák érdekek figyelembe vétele mellett, megoldható lenne az egyedáruság eltörlése. Meg kell itt említenem, t. ház, hogy én azt hiszem, miszerint á egyedáruság megszüntetése Ausztriára nézve is jó hatású lenne, bár ott a tiszta jövedelem több, bár ott a csempész­kedés nem oly nagy: még sem felel meg a nagy adózásnak a tiszta jövedelem, s mit az egyedáruságról átalában mondottam, az reá illik az osztrák egyedáruságra is, s a mi a helyes államgazdászati nézetek alkalmazását illeti, annak Ausztriában is jó hatása lenne. Ennyit akartam a vámsorompóra megjegyezni. És miért kell az egyedáruságot megszüntetni 1 Erre nézve legfőbb érvem az, hogy az állam kö­vetelheti polgáraitól, hogy mindazon szükséges adókat megszavazzák, melyek egy helyes kor­mányzat előteremtésére s föntartására szüksé­gesek ; de ha az állam adófizetői a kormány­nak önkényt megadják az államnak mindazon összegeket, melyekre a kormánynak szüksége van: nincs joga az államnak egy complikált adórend­szer szerint kétannyit bezsarolni, mint a mennyi sajátképen az állam pénztárába befoly : ennél­fogva az egyedáruságot eltörlendőnek tartom. (Helyeslés bal felől, j Már most áttérek a másik főkérdésre, t. i. hogy ha eltöröltetik az egyedáruság: mik lenné­nek teendők az állam üzletében levő tőkével? hogyan kellene a termelést a visszaeséstől meg­menteni ? és végre hogyan lehetne az egyedáruság megszüntetéséből származó jövedelem hiányát pó­tolni 1 Ha azt tekintjük, hogy az állam mindig drágán v esz és olcsón ád el: én az állami dohányüzle­tet az eltörlés után, de — szabad verseny mellett — még három évig fontartanám. Miért? megmondom. Mert három év alatt a kincstár dohánykészleteit értékesítheti és mikor elfogyott az utolsó szivar: akkor csak a gyárak darusításáról kellene gon­doskodnia ; másodszor fontartanám azért, mert ná­lunk 18 millió tőke befektetésére — magyar név alatt — idegenek vállalkoznának s mivel keres­kedést és gyártást egyszerre teremteni nem lehet: az, ki a kincstár üzletét átvenné, egyedül állana és az egyedáruság csak czéget cserélne. Most áttérek azon kérdésre, hogy miképen kell a termelést a visszaeséstől megmenteni ? Ha a kincstár gyártását föntartaná s a szállítást Ausztriába eszközlené, már a terme­lők az átmeneti időszakban némiképen biztosan erezhetnék magukat; — sőt ezen három év alatt ismét előlegeket adhatna a kincstár az összes productumra a termelőknek, ós ezen esetben nem r lehetne félni a termelés visszaesésétől. Es hogy ezen előlegeket eszközölhetné az állam, ezekre nézve a következő fölvilágositásokat adom. Van Magyarországon évenkint 98 ezer katastralis hold dohánynyal beültetve, ennek átlagosan számított termése é< összes előállítása 800.000 mázsa do­hányra megy, ennek átlagos ára 8 ftjával 6.400,000 forintra rúg, ennek fele 3 millió 200,000 írt: eny­nyit kellene a kincstárnak előlegeznie összes termésünkre. A kincstárnak ezen tőkéje készen van. A kincstár kiad átlag számítva előlegekül átlagosan 1.400,000 frtot, komisz-dohánjra 2.000,000 frtot, összesen 8.400,000 frtot, tehát a kincstárnak van­nak hivatalnokai, van faklora, van pénze, melyet eddig részben kamat nélkül adott ki. Most átté­rek azon kérdésre: miképen kellene pótolni az elvesztett jövedelmet. (Hallyuk! ez az érdekes!) Mindenekelőtt, t. ház! be kell vallani, hogy egy oly állam, a mely 20 év óta nyögött az absolut kormány rendszere alatt: a dohány meg­adóztatását nem nélkülözheti. A dohány oly hatalmas, kiváló tárgya az adónak, a mely Eu­rópa legalkotmányosabb, sőt Amerika minden ál­lamában is adó objectumul szerepel; hanem Európa adóztatási módozatait nem fogadhatom el. Igj például Anglia magas vámokkal veszi be a nagy jövedelmet; de Anglia sziget-ál­lam, ezt teheti; mig nálunk ez ki nem vi­hető, nekünk érdekeink is egészen mások. Angliában el van tiltva a productio, mi pe­dig a termelést nevelni óhajtanok. Belgi­umban, Hollandban, szintén vámok által veszik be a jövedelmet, de ezen jövedelem messziről sem felel meg az egyedáruság jövedelmének. Würtem­bergben 1812-től 1826-ig azon adózási módozat állott fön, hogy a kincstár bevette nagy meny­nyi ségben a termelőktől a dohányt, és ismét el­adta nagy mennyiségben a gyárosoknak; de itt is a csempészkedés nagy mérvet öltött, — nem lehetett tudni: vajon a kereskedők és gyá­rosok mind a kincstártól szerezték-e készletei­ket. Poroszországban meg a föld egyenesen van megadóztatva 3 tallértól 6 tallérig, porosz mor­genenkint; hanem az oly nagy adó, hogy nálunk ez nem volna czélszerü. Poroszországban a tőke gazdag és ott az kivihető ; nálunk csak pusztu­lást okozna. De én nem is tudom megfogni, hogy a dohánytermő földtől, ha mint első osztályú föld már meg van adóztatva — miért kellessék még egyszer adót fizetni 1 és hogy ha rósz év van, ab­ban az évben föl kellene menteni a dohányter­melőket a földadótól, s ha kivettetnek a complicált dohányadók: visszafizetésüket kellene eszközleni. Badenben az úgynevezett mázsa-adó volt divatban, melynél fogva minden termelő dohánya megméretett, és minden mázsa után bizonyos adó szedetett be.

Next

/
Thumbnails
Contents