Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-252

284 252. országos ülés deczember 16. 1870. tézni egy interpellatiót, melyben arra nézve kértem tőle fölvilágosítást: mi az oka annak, hogy az 1848-49 évben a kormány és a nemzet részére egyes hazafiak által kiszolgáltatott ingóságoknak értéke még most is kifizetetlen levén, százával hevernek a kérvények itt a ház előtt; akkor, mikor a kincstári utalványoknak beváltása még ma sem történt meg, a melyek pedig épen olyan kötelezvények, mint akármelyik bankjegy, és akkor, mikor 1848-49-iki honvédeink, kik vérüket áldozták, hogy a miniszterek azon a padon ülnek, ós hogy a haza szabad és független legyen, azon honvédeknek nincs a hazában egy garas, melyet a nemzet, mint nemzet érdemlett jutalom fejében megadhatna, mert az ily kérdésekre az a felelet, hogy e czélra nincs rendelkezése alatt álló pénze a hazának, hanem van arra, hogy itt egy kényelmes, élvezetes kanyargót készítsen a fővárosban. (Jobb felől nagy derültség.) T. ház! En kanyargót mondtam, ha nem tetszik, legyen sugárút, de ez a lényegre nem nagy különbség, mert bizony kanyarodik ez az ut, és méltóztassanak a térképet megtekinteni, ha nem kanyarodik-e azon ut a városligetbe ? Mondom akkor, midőn a nemzet helyzete ily állapotban vau, mikor nagyságunkkal, hazánk virágzó állapotával kérkedni nem vagyunk képesítve, sőt a hová tekintünk, mindenfelé nyomort, éhséget és tehetlenséget látunk felénk meredni: akkor, hogy a fővárost egy úttal kényelmesebbé tehessük, arra milliókat adjunk, mikor, ha a hazában szétnézünk, a legnagyobb nyomorúságos állapotot lárjuk. A napokban értesültem, hogy Czegléd városa — tehát nem messze hozzánk — nem képes arra, hogy a városban nélkülözhetlen szükséges fát a rakodó helyről beszállítsa, mert az ut járhatatlan, és olyanok az utak, ugy szólván, orsaágszerte. Mikor a hazában annyi szükség van abban, mi az élet föntartására és a forgalomnak és jólétnek emelésére eikerülhetlen, ezt nem elégíthetjük ki, de itt fényeskedni akarunk. (Zaj.) Itt eszembe jutnak Egyptomnak pyramisai, a melyek, ha kívülről nézzük: pompásak, ékesek; ha pedig belsejökbe tekintünk, rondaságot találunk. Én azon okoknál fogva, átalános tárgyalás alapjául az elénk terjesztett törvényjavaslatot el nem fogadhatván, Horn Ede képviselő társam indítványához járulok. Jámbor Pál jegyző: Következik Berzenczey László. (Fölkiáttások; Holnap!) Elnök: T. ház! Egyetlenegy szónok van fölirva, méltóztassanak meghallgatni, csak maga Berzenczey képviselő ur van fölirva, más senki. (Halljuk.) Berzenczey László: Én sohasem szoktam sokat beszélni, hanem a mai tanácskozáshoz hozzászólok. Rég nem szólaltam föl, tehát nem is lehet panasza a t. háznak, hogy ma fölszólalok, valóban csakis a mai vitatkozás- szolgáltatja az okot, mert megvallom, hogy mindezek között kényes jelenleg állásom, hogy ezen az oldalon ülök : mert hogy miért adták Parisban néhány utczának a boulevard nevet, azt soha sem tudtam kitalálni, és hogy most a magas kormány itt is ezen nevet adta neki, azt sem tudom; de tudom, hogy jobb boulevardot a kormány e sugárútnál nem kaphatott volna, a mely felett a mi baloldali pártunk egymással összeveszett. T. ház! Meglehet, hogy vannak buta emberek, a kik nem fogják föl a nagyvárosi érdekeket, hogy buta emberek vannak, a kik nem értik, hogy mit tesznek: ennek a szegénység az oka. De a kormány mégis tehetett volna egy szívességet, a mennyiben előre is mondhatta volna, hogy nem oly szörnyű azon költség, mint a hogy sokan hiszik és hogy nem egészen a zsebéből fizeti azt a nép, mert ez csak egy kölcsön, és ha jól lesz kezelve, abban az esetben maga magát visszafizeti. Nem tartozom azok közé, a kik, mint Csernatony t. képviselő ur, azt mondja, hogy csak azért szól bajosan hozzá, mert a József város képviselője, hogy ezért nagyon kényes dolog ez rá nézve ; de azért nincs akadályozva, hogy élesen kikeljen. Ezt neki, mint Pest József város képviselőjének épugy nem kellett volna tennie, és ha mi nem is vagyunk a dolognak oly magas színvonalán, ele aggódunk, és nem mondhatjuk egyszerre rá az igent. Hogyha a kormány, vagy a jobb oldal részéről lettek volna szívesek fölhozni azt, hogy ez csak investitio, melynek jövedelme lehet — (Föl-kiáltások! Benne van as indokolásban.) De arról egy szót sem tetszett szólani, — nekünk is könnyebb lett volna tanácskozni. Hanem ezt a kormány sokkal jobbnak látta reánk bizni, és az ellenzék a kormánynyal szemben magára maradt, és így nehéz állásunk van, mert kétfelől vagyunk tűz között. (Derültség.') T. ház! a miniszterelnök urat vagyok bátor emlékeztetni, hogy én nem tartozom azok közé, a kik azt mondják, hogy a provinciális ember csak egy város érdekét nézi s ha neki nem adnak, ő sem ad másnak: hanem annyit kívánhatunk a kormánytól, hogy a szeme rajtunk is legyen; igényelhetjük és követelhetjük kellemes tekintetét. Bátor voltam majd 2 éve egy interpellatiót tenni: Marosvásárhely közepén van egy vár (Zajos nevetés.) Marosvásárhely is valami (Élénk derültség.) Mindig ér annyit, mint ez a boulevard. Es ez a vár a város közepén van, és oly egészségtelen, hogy a mosóié mind az ár-