Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-252

252. országos Ülés deczember 16. 1870. 263 ványi és privilegialis jogok élvezete, különösen pedig a törvény magyarázata forog fön. Elnök : A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Kiss János: Van szerencsém beterjeszteni a szatmármegyei népnevelési egylet kérvényét, melyben a bánsági néptanítók kérelmét pártolva, kéri, hogy a 600 frt. évenkinti fizetés időnkinti fölemeléssel és nyugdíjjal nemcsak a községi, hanem a felekezeti tanítókra is kiterjesztessék. Elnök: Áttétetik a kérvényi bizottsághoz. Latinovich Vincze: Van szerencsém benyújtani Bácsmegye hét községének emlékiratát, melyben Báesmegyében egy ötödik királyi törvényszéknek O-Becsón leendő fölállítása iránt esedeznek. A mint táviratilag értesültem, Bácsmegye bizottsága ezen emlékiratot hafcározatilag pártolta, és mint ilyent, a képviselőháznak is ajánlotta; sőt tudtommal, Bácsmegye f. é. márczius havában a miniszter ő excelentiájához folyamodott az iránt, hogy O-Becsót tűzze ki törvényszék helyéül. Mi indította a 25-ös bizottságot arra, hogy ettől eltérjen, azt fölfogni képes nem vagyok. Annyi bizonyos, hogy Magyarországnak legkopárabb vidéke sincs oly mostohán ellátva törvényszékkel, mint épen ezen vidék, daczára annak, hogy ezen folyamodó 7 községben 50,000 lélek lakik. (F'ólhiáltésok : Nem lehet! Szabályok ellen van!) Kérem ezen emlékiratot a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Oda fog utasíttatni. Matkovich Tivadar: Van szerencsém egy interpellatiót intézni a t. igazságügyminiszter úrhoz. Mielőtt azonban ezt tenném: elmondom az okot, mely ezen interpellatióra alapul szolgált. Ugyanis Veszprémmegye Enying mezővárosában egy Braseur oevü egyén tartózkodik, ki egy ottani lakost és szabó mestert, Kállay Antalt azért, mert tizennégy írtból álló munkadiját tőle, állítólag, igazságtalanul követelte, 1869. deczember 7-én nyilvánosan a kávéházban megtámadta és őt mindenféle sértő czimekkel illetvén, daczára aünak, hogy Kállaj? ezen czimzéseket nyugodtan elhalgatta, dákóval mellbelökte és fején oly súlyos ütéseket vitt véghez, hogy, ha a jelenlevők közbe nem vetik magukat, talán agyon is ütötte volna. Kállay ezen esetet, egy vádlevél kíséretében, a szolgabírónak bepanaszlá. A szolgabíró azonban magát ezen tárgyban illetékesnek nem tartván, a panaszt Veszprémmegye törvényszékéhez tette át; — mely törvényszék azonban nem tett semmit. Kállay folyamodott az igazságügyminiszterhez azért, hogy rendelje el a törvényszéknél ezen ügy gyors elintézését. Azonban félév alatt nem történvén semmi, ezen folyamodását 1870. augusztus 15-én ismételte. De mindezek daczára semmi sem történt. Folyamodott tehát Kósmárky József másod alispánhoz, mint Veszprémmegye törvényszékének elnökéhez. De mindezek daczára még egy év múlva sem kapott elégtételt. így tehát az igazságügyminiszterium közönbössége és Veszprémmegye hanyagsága által elüttetett attól, hogy becsületének elégtételt szerezzen. Ez okból vagyok bátor interpellatiót intézni az igazságügyminiszter úrhoz, mely következőleg hangzik: (olvassa.) „Interpellatio az igazságügyminiszter úrhoz. Van-e a miniszter urnák tudomása arról, hogy Kállay Antal veszprémmegyei enyingi lakos, Braseur kiszolgált katonatiszt által, még 1869. deczember hó 7-én történt súlyos megveretése tárgyában, ez év folytán, két sürgető folyamodást adott be a miniszter úrhoz? 2) hajlandó-e a miniszter ur hivatalos utón megvizsgáltatni ós magának tudomást szerezni arról: vajon azon hanyagságnak, hogy ezen panaszos ügyben egy év óta nem történt törvényes intézkedés, — ki és mi az oka? 3) Hajlandó-e a miniszter ur eszközölni azt: hogy Kállay Antal, a törvények védelme által sértett becsülete, ós súlyos megveretése végett magának elégtételt szerezhessen?" Elnök: Közöltetni fog az igazságyi miniszterrel. Lázár Ádám: Az 1848 —49-ik években a magyar állam részére egyesek által kiszolgáltatott pénz, és más pótszerek megtérítését a képviselő ház van hivatva eszközölni. Ezen kérvények először a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak, onnan a pénzügyminisztériumba vándorolnak ; minthogy pedig az ily kérvények a pénzügyminisztériumnál halomra hevernek, és az ily kérvények elintézése a képviselő háznak mindig jogait teszik ; bátor vagyok a pénzügyminiszter úrhoz a következő interpellatiót intézni. (Olvassa az interjiellatiót.J „Interpellatio a pénzügyminiszter úrhoz : Marosvásárhelyi polgár, Szathmáry Istvánnak neje Janó Julianna még 1870. február 14-én egy kórvényt nyújtott be a képviselőházhoz aziránt: hogy nénje, néhai Jakab Dánielnó által 1849-ben a magyar állam részére, törvényes kötelezvény mellett, kölcsön adott 400 p. ft tőkének viszszafizetése megrendeltessék. Mely kérvény az 1870. Julius 27-én tartott 220-ik országos ülésből 2364 sz. a. a pénzügyminiszterhez áttétetett, hol az számos, ugyanakkor oda áttett hasonló kérvénynyel 42114/870 számmal jegyezve állítólag, azon okból ellátatlan