Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-248
248. országos ülés deczember 10. 1870. 251 egyebet, mint, hogy a törvény szerint rendeli a végrehajtási költségek kivetését és beszedését és kiszámította, hogy a tényleges költségből egyik vagy másik adózóra csakugyan annyi esett. Ez capacitálhatta a képviselő urakat az iránt, hogy az eljárás törvényes volt, hanem bizonyosan nem vigasztalhatta meg. Én ellenben e törvényjavaslattal épen azt czélozom, hogy ne kerüljön sehol — mint eddig sok helyütt — a végrehajtás 6 — 7 krajczárba; hanem kerüljön mindenütt 4 krajczárba. így rectiíicálom nyilatkozatomat: mert igy tettem azt. A t. képviselő azt is mondja, hogy helytelen e törvényjavaslat alkotmányos szempontból is: mert oly pénzeket ad a miniszter rendelkezésére, melyek nem szavaztattak meg; mert elrendeli, hogy hová folyjon a végrehajtási költség fejében beszedett összeg fölöslege. Ámde nemcsak a fölösleg, hanem az egész átlagos végrehajtási költség folyik azon pénztárakba ; de miért ? Azért, hogy* ott maradjon, vagy másra fordíttassák? Nem,hanem azért: mert onnan födöztetnek tettleg a végrehajtás összes terhei. Azt is mondja, képviselő ur, hogy az is, ki nem képes fizetni az adót, el van ítélve késedelmi kamat és végrehajtási költség fizetésében, holott nem makacsságból) kóredelmes a fizetéssel, hímem: mert képtelen annak teljesítésére. A fizetési képtelenség kétféle: van absolut, de van ideiglenes is. Ma nem fizethetek, de fizethetek fél év múlva, ezáltal már hátralék származik. Ily esetben nincs szüksége a végrehajtásnak — meg is menekül mindenki tőle, ha folyamodványilag az ideiglenes képtelenséget kimutatja, — de igenis van helye a késedelmi kamatnak ! Az államnak is szüksége van a pénzre, ha nem foly be pontosan az adó, pénzszerzésről kell gondoskodnia ; ez költséggel, kárral jár és ezen kár pótoltatik a késedelmi kamat által, mert a pénzszerzés diját a kamat pótolja. Előfordulhat ily esetben is, hogy az illető végrehajtási költséget is fizet; de akkor ő rajta magán múlik: mert hiszen megengedi a törvény, hogy halasztást eszközöljön, s akkor nem kell fizetnie, csak kamatot. Mi végre Simonyi képviselő ur utolsó megjegyzését illeti, hogy helyesli ugyan, ha a miniszter csak azután felel az interpellatióra, miután magát tájékozta, de csodálja, hogy 20 nap alatt nem ért rá felelni az igazgató. Itt sok megjegyezni valóm van. Az igazgatónak sok más dolga is van, és sokszor nincs is otthon ; de ha beérkezik is a felelet azonnal, már engedelmet kérek, nekem is sok más dolgom is van, én sem érek mindig rá a feleletet azonna elolvasni. De néha oly válasz is jön, melylyel nem vagyok megelégedve és ismét irnom kell, hogy adjanak kielégítőbb fölvilágosítást. Mindez időbe kerül. Azonkívül méltóztassanak fölvenni, hogy a törvényhozásban is el vagyok foglalva; vannak osztályülések, vannak a központi bizottságnak és a pénzügyi bizottságnak is ülései, ugy, hogy néha 4 — 5 nap eltelik és nem vagyok képes meg is nézni a feleletet. Azonkívül vannak oly ügyek is, melyekre nézve periculum in mora, s azért előbb kell gondoskodnom ezekről, miután a jövőre vonatkoznak, és csak azután gondolhatok az interpellatiókra adandó feleletekről, miután ezek leginkább elmúlt dolgokra vonatkoznak, és melyeknél 20 vagy 30 nap késedelem nem változtat a dolgon semmit. (Helyeslés jobb felől.) Korizmics László : T. ház! (Halljuk!) Igen csodálom, hogy ezen kérdés oly hosszas vitát idézett elő közöttünk; mert ezen kérdés sajátlag csak a körül forog: melyik rendszer jobb, czólravezetőbb ? az-e, melyet a kormány eddig követett, és melyet a törvényhozás elfogadott, vag3^ pedig az-e, mely most javasolva van ? Én szorosan ennél maradok, mert arról van csak szó, hogy a rendszerek közt válaszszunk. Közigazgatási kérdés ez első sorban, de van politikai oldala, van financziális oldala és van humanitási oldala is. Az egyik rendszer miből áll ? Nagyon egyszerű : minden ember, a ki nem fizeti pontosan tartozásait, esetről esetre exequáltassék, és esetről esetre fizesse ezen műtét költségeit. Ez az egyik rendszer. Abstracte nagyon igazságosnak látszik; mert ha valaki nem fizet : költségeket okoz az országnak, azon költségeket fizesse ő; s megvallom, hogy nekem is a dolog igy véve, legigazságosabbnak látszik; a,zonban ha megnézem a dolgot egész concretségében, azt látom, hogy sokszor az ember nem azért nem fizet: mert nem akar, hanem ezért, mert nem tud ; ós a szegény ember történetesen többször van azon helyzetben, hogy nem tud fizetni, mint a gazdag. Ezen esetről-esetre való eljárás, mely szintén egy rendszer, természetesen azt hozza magával, hogy azokat sújtja leginkább, kik aránylag legszegényebbek; mert, teszem, legyen valakinek egy pár forint áru hátraléka, melyet nem tud megfizetni, ki jön az executió, s mert azon községben történetesen talán nincs más hátralékos, csak ő, az egész végrehajtási költséget neki egyedül kell fizetnie, pedig csak azért nern fizetett, mert nem tudott. Igazságos-e ezen eljárás ? Igen. De kielégiti-e érzésemet? Nem: mert ember vagyok, észből és érzésből állok, s azt gondolom, mit észszerüleg lehet tenni ; szivem nem helyeselheti mindig. A másik rendszer, mely javasolva van, azt mondja: átlagos quótát vetünk ki, és ezen quóta szerint födözendők a 32*
