Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-247

247. országos ülés deczember 9. 1870. 209 dásait a háznak benyújtaná, már megelőzőleg erről jelentést beterjeszszen. Elnök: Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. P. Szathmáry Károly: T. képviselő ház! A Szilágy-somiyói választó kerületben meg­választott országgyűlési képviselő : Bánffy Elek báró igazoló okmányát van szerencsém benyúj­tani. Kérem azt az igazoló bizottsághoz áttétetni. Elnök: Ezt az elnöknek kötelessége be­nyújtani, és indokolva kell annak lenni: miért nyújtja azt be egy másik képviselő. Kérdem te­hát a képviselő urat: mi az oka annak, hogy ő nyújtja be e megbízó levelet 1 P. Szathmáry Károly: Az illető kép­viselő beteg. Elnök Tehát betegsége miatt nem jelen­vén meg, benyújtja megbízó levelét Szathmáry Károly képviselő ur. Várady Gábor: A népoktatási-kör köz­ponti bizottságának kérvényét van szerencsém a t. háznak benyújtani, melyben azon kör a föl­nőttek oktatására vonatkozó törvényjavaslatban foglalt elveket magáévá tevén, esedezik : hogy a t. képviselő ház ezen tőrvényjavaslatot tárgyalás alá venni méltóztassék. Elnök : A kérvényi bizottsághoz utasitta­tik. T. ház ! A miniszterelnök ur, ki akadá­lyozva van jelenleg az ülésben megjelenni, föl­szólított: jelenteném ki, miszerint helyette a honvédelmi minisztériumnál alkalmazott államtit­kár, Hollán Ernő ur fog nevében egy interpellá­tióra feleletet adni. (Halljuk.) Hollán Ernő honvédelmi állam­titkár; T. ház! Pozsony városa egyik t. kép­viselője, Horn Ede ur, múlt hói7-én interpella­tiót intézett a honvédelmi minisztérium vezeté­sével megbízott miniszterelnök úrhoz, az általa kiküldött és jelenben is működő ujonczozási fö­lülvizsgálati bizottság ügyében, mire a miniszter urnák megbízásából van szerencsém a következő­ket válaszolni. Mióta a véd erőről szóló 1868 ; XL-ik tör­vényczikk életbelépett, azóta az országban mindössze két ujonczo7ásunk volt: az első 1869-re szólott, mely alkalommal öt korosztály lett föl­híva, az ujonczozás maga augustus I5-étől szep­tember végéig lett végrehajtva. A másik ujon­czozás 1870-re szólott és három korosztály föl­hívása mellett rendes időben január 15-től már­czius 15-ig lett végrehajtva. Már az első alkalom­mal az eljárásban több hiány és hiba merült föl, melyeknél fogva miniszter ur szükségét látta an­nak , hogy saját közegei által meggyőződést szerezzen magának és szigorúan megvizsgáltassa: vajon a törvény minden rendeletében pontosan IKPV. H. SAI1Ó 1844 XI. teljesítve volt-e, vagy mi lehetett annak oka, hogy egyes sorozó járásokban az ujonczozás ered­ménye átalában kielégítő nem volt ? Az első alkalommal a vizsgálat elmaradt, azon okból, mert az egymásra gyorsan következő ujonczozások arra elegendő időt nem engedtek. De még inkább fölmerült annak szükségessége, hogy a miniszter hasonió intézkedést rendeljen el az idei ujonczozás eredménye folytán, mert szá­mos olyan ujonczozási járás volt, melyekben nemcsak egyetlen honvéd sem állíttatott ki, sőt a rendes sorhadijutalék sem lett fedezve; holott más járásokban, a teljesen fedezett sorhadi- és póttartalóki jutalókon kívül igen sok helyen több honvéd is állíttatott ki, pedig a had-jutaléknak sorozó járásonkinti kivetésénél az egész országban mindenütt egyenlő elvek ós ugyanazon egy szám­tani művelet szerint, a törvényhatóságok által készített összeírás s az eddig tapasztalt ujoncz­állitási képesség szolgált alapul. A miniszter ennélfogva elrendelte, hogy egy ujonczozási miniszteri fölülvizsgáló bizottság kül­dessék ki. Meg kell azonban jegyeznem azt, hogy az interpelláló képviselő ur állításával ellenkezőleg, ezen bizottság hatásköre nem terjedt ki mind­azokra, kik az utolsó három évi ujonczozás alkal­mával fölhívott korosztályokban állottak, s kik, mint alkalmatlanok, elbocsáttattak. Ezen bizott­ság, utasításához képest, csak azokat tartozott új­ból megvizsgálni, kik az idei —1870-ki—ujonczo­zás alkalmával, hadkötelesek voltak; tehát 1850­ben — 1849-ben— vagy 1848-ban születtek, smint állítólag alkalmatlanok elbocsáttattak. Sőt ezen fölülvizsgálat sem terjeszkedett ki az egész or­szágra, hanem csupán azon törvényhatóságokra s azon ujonczozási járásokra, melyekben az ered­mény szerfölött rosznak mutatkozott. Meg kell továbbá jegyeznem azt is, hogy a miniszternek ezen intézkedése senkire nézve meg­lepő nem lehetett: mert a közönség figyelmét már f. é. október 15-én fölhívta a hivatalos Buda­pesti-közlöny 235-ik számában arra : hogyha az ezen évi ujonczozás eredménye ismét a várako­záson alul maradna, vagy rosznak bizonyulna : utó­lag kiigazítás fog megrendeltetni. A mi tehát az interpelláló képviselő urnák 1-ső kérdését illeti : vajon volt-e tudomása a mi­niszternek azon fölülvizsgálati bizottság kikül­déséről ? erre azt felelem, hogy igenis volt; mert maga rendelte el annak alakítását és kiküldetését. A mi a második kérdést illeti: vajon a miniszter azon intézkedésében melyik törvény­czikkre támaszkodott? van szerencsém válaszolni, hogy támaszkodott a törvénynek azon rendele­tére, mely őt nemcsak az 1868. XL. t. czikknek, de igenis az 1869 : XV. t. czikknek végrehajtá­27

Next

/
Thumbnails
Contents