Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-242
192 242 országos illés november 24. 1370 kai meghamisítják, kik a személyes szabadságot, kik a sajtó szabadságot tiszteletben nem tartják, (Nevetés jobb felől.) kik az egyesületi szabadságot lábbal tapossák, kik a politikai vétkek miatt elitélteknek, még ha halálosan betegek is, kegyelmet kieszközölni nem akarnak, (Mozgás jobb felől) és azért, én eltérve e részben némileg t. barátom Tisza Kálmántól, nem annyira a képességet vonom kétségbe a minisztériumnál, mint inkább azon szellemet kárhoztatom, mely azt vezérli. Mi a képességet illeti, én nem akarom kétségbevonni a nehézségeket melyekkel a minisztériumnak megküzdeni kell; én elismerem, hogy vannak a kezdetnek nehézségei, és a miniszter maga nem lehet felelős minden közegéért, közegének minden mulasztásáért; de a mit kárhoztatok, az ismétlem, azon szellem, mely a minisztériumot vezérli, mely a jelen esetben is kitűnt, midőn világos, sarkalatos törvényt megsérteni nem kétkedett. Á mit a miniszterelnök ur, némileg az itteni ellenzékre czélozva, a franezia ellenzékről mondott, azt igen helyesen megczáfolta és viszszautasitotta Vukovics t. barátom. A t. miniszterelnök ur francziaország szerencsétlenségét az ottani ellenzéknek tulajdonítja, példázván közvetve az itteni ellenzékre, melyet, — hogyha a haza szerencsétlenséget tapasztalna—szintén bizonyosan okolna. Azt mondta, hogy a franezia ellenzék sodorta veszélybe a hazát: azért, mert nem volt programmja, azért, mert czifra szavakat hangoztatott. A mi Franeziarszágot veszélybe sodorta : az az uralkodó önzése, ki saját érdekeit a nemzet érdekei fölé helyezte, és azon miniszterek, azon kormány hivatalnokok szolgaisága, kik a fejedelem kegymosolyát a haza megelégedésénél, a nemzet tapsainál többre becsülték. /Ez okozta főleg Franezia ország szerencsétlenségét. Adja isten, hogy ne okozza Magyarországét is. A t. ministerelnök ur, nem viszonozva azon lovagiasságot, melyet Tisza Kálmán t. barátom a kormány iránt mutatott (Nevetés jobb felől.) az által, bogjf nem gyanúsította a kormány szándékait, sőt ellenkezőleg nem tett fel benne rósz akaratot, az ellenzéket hazafiatlansággal vádolta, mert tisztátalan szándékot tulajdonított neki: midőn cselekedeteinek indokául egyedül a tapsvágyat tüntette elő. (Fölkiáltások jobb felől: Igaz is. Csernatony : Miért tapsoltak hát tegnap f) És talán nem kevésbé kíméletlenül, hogy ne mondjan lovagiatlanul, járt el a miniszterelnök ur akkor, midőn azon franezia ellenzékre dobott követ, mely egy túlhatalmas ellenséggel áll szemben, mely azon nemzeti jogokat, melyeket egy bűnös dynastia eljátszott, saját veszélyével védeni kötelességének tartja. (Éljenzés a szélső bal oldalonon.) A miniszterelnök ur ugymondja, nem tartaná lovagiasnak követ dobni a megbukott miniszterekre ; de azon nemzetre, mely a túlerő ellesi vitézül védelmezi magát, hazája épségét s jogainak teljességét — azon nemzetre, melynek az ellenség ugy szólván, nyakára szegezi fegyverét, azon nemzetre követ dobni nem kételkedett. Nem akarván ismételni azokat t. ház, melyeket előttem mások jobban elmondottak, röviden azzal zárom be beszédemet, miszerint kérem a t. házat, hogy azon határozati javaslatot, me| Ivet barátaim és a magam ne vében benyújtottam, elfogadni méltóztassanak. Csak még azon észrevételt bátorkodom tenni befejezésül, hogy még ellenfeleink is kénytelenek elismerni eljárásunk mérsékletét: mert akkor, midőn világos és sarkalatos törvény megszegéséről van szó, nem vád alá helyezést — miként arra az 1848:111. tezikk 32. §-aföljogosítana—hanem egyszerűen roszalást indítványozunk. — Ajánlom ind tványomat a t. háznak elfogadásul. Elnök: Elvégezvén az indítványozó urak előadásaikat, következik a szavazás. Három rendbeli indítvány lett beadva : Az első a napirendre való indokolt áttérés Zsedényi képviselő úrtól, a másik Wahrmann képviselő ur határozati javaslata, a harmadik Irányi képviselő ur indítványa. Azt gondolom, hogy a beadott indítványok ugyanezen sorrend szerint bocsáttassanak szavazás alá. Fölteszem tehát a kérdést: Először : Elfogadja-e a ház a Zsedényi képviselő ur által beadott indokolt napirendre való térés iránti határozatot ? Irányi Dániel: Arra vagyok bátor kérni a t. házat, miszerint ne azon rendben, melyet elnök ur méltóztatott most javaslatba hozni, méltóztassék szavazás alá bocsátani az indítványokat ; hanem azon indítványt méltóztassék mindenekelőtt szavazásra kitűzni, mely, hogyha tőle elüttetünk, nem zárja ki azon lehetőséget, hogy más indítványra szavazzunk. Elnök: Megnyugszik benne a t. ház, hogy Irányi képv. ur indítványa bocsáttassák szavazás elé? {Igen ! Nem!) Kívánja-e a t. ház, hogy Zsedényi képv. ur indítványára történjék előbb a szavazás vagy nem ? A kik kívánják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség Zsedényi k. ur indítványát előbb kívánja felvétetni. Ghyczy Kálmán : Az elnök ur azon kérdést tette föl! hogy Zsedényi indítványát elfogadja-e a ház 1 Én pedig ugy kívánnám föltétetni, hogy Zsedényi képv. ur indítványát
