Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-241

241. országos Illés november 23. 1870. 183 Ugy hiszem, t. ház, hogy még akkor is, ha együtt lett volna az országgyűlés: — a mint egyébb iránt, Pest belváros érdemes képviselője is kifejezte, hogy csak a fedezet stádiumában fog e kérdés ide'

1 tart ózni, — még akkor is az országnak érdeke, szemben ezen nagy háborúval, mely még most sem fejeztetett be, azt hozta volna magával, hogy a kormány saját felelősségének, és egyúttal kötelességének tudatában, az ország érdekében megtegye azt, mit az országnak védelmi helyzete magával hoz. (Helyeslés jobbról). Én azzal végzem szavaimat, hogy sajnálom az időt, mely ez ügyre hasztalanul elpazaroltatott"; (Helyeslés jobbról.) részemről tovább megyek, és nemcsak sajnálatomat, hanem óvást fejezek ki egyénileg az ellen, hogy az országnak drága ideje ily merőben felesleges, semmi eredményre előre láthatólag nem vezethető vitatkozásokkal elpazaroltatik, akkor: midőn az ország tőlünk munkát és eredményeket vár. (Helyeslés jobbról.) T. ház! Nem hallgathatom el ez alkalommal abbeli aggodalmamat, hogy ilyen eljárás meg fogja ingatni a bizalmat az országban, nem csak a kormány, és azon párt ellenében, mely a kormányt támogatja, hanem az egész ház irányában, elvesztvén azon bizalmat, hogy ezen testülettől várja a haza fölvirágzását: ha azt tapasztalja, hogy fontos munkánk félbeszakításával a nemzet égető ügyeire nézve legfontosabb perezeket elpazarolja. (Helyeslés jobbról.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : T. ház! Elnök: Bocsánatot kérek, a vita még nincs befejezve, még Madarász képviselő ur akar szóllani. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: A tárgyhoz magához nincs szándékom szólani; tökéletesen kifejezte mindazt, a mit én mondhatnék, t, barátom, Pest belvárosa érdemes képviselője, Deák Ferencz, és t. barátom a pénzügyminiszter ismételve, és én is, mint t. barátom, Tisza Kálmán a maga részéről monda, nem is szólalnék föl e kérdés alkalmával, ha nem mondattak volna épen általa olyanok, melyeket válasz nélkül hagynom alig lehet. A t. képviselő ur azt monda, hogy a bajok egyik legnagyobbika az, ha azok, kik történetesen a hatalom élén állanak, sokkal nagyobb fogalommal bírnak magukról, mint a mi őket tulajdonkép, tehetségűk szerint, megilletné. En a t. képviselő urnák ezen mondatát szorul szóra elfogadom. Elismerem azt, hogy igen nagy baj, ha valaki tehetségét túlbecsüli; de nemcsak akkor nagy baj ez, ha valaki miniszter, hanem akkor is, ha nem az; (Helyeslés.) különösen, parlamentális országban, hol a ki ma nem miniszter, holnap az lehet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Azt mondotta továbbá a t. képviselő ur, hogy a jelen helyzetet nem olyannak tekinti, melyről azt lehetne mondani, hogy itt mala fides létezik az eljárásban, ő a jóhiszeműséget nem vonja kétségbe, — én ezt köszönettel constatálom, és azt mondja, hogy e szerint nincs ok a vád alá helyezésre, hanem egyszerűen, csak arról van szó, hogy a ház bizalmatlanságot szavazzon a kormány ellenében és ez által kényszerítse a lemondásra. Én, tisztelt ház! szintén igy fogom föl a dolgot, s a kormány azon nézetben van, hogy nem bizalmi szavazat, ha az ő álláspontja helyeseltetik : de bizalmatlansági szavazat, ha az ellenkező történik, Rögtön szólalván föl, nem volt időm collegáimmal ez iránt értekezni, s igy csak a magam nevében jelenthetem ki, hogy azon esetre, ha a szavazás ellenünk dőlne el, én ebben bizonyos hasznot látnék, t. i. azt, hogy hamar constatálva volna az ország előtt, hogy a két párt közül melyik az, mely tehetségét túlbecsülte. (Tetszés. Derültség. Éljenzés a jobb oldalon.) És azért kérem, méltóztassanak, hacsak lehet, ellenünk szavazni. (Folkiáltások bal felől : Teszszüli is, de nincs elég szavazatunk! Zaj.) Erről nem tehetek, de ha rajtam állana, szereznék néhány szavazatot, mert talán kívánatos volna. egy kis krizis. (Derültség. Csernatony közbekiált : Ellene is szavazunk.) Azt mondotta továbbá a t. képviselő ur. hogy átalában az Európában történtekből vont tapasztalata szerint, jelenleg nem a rósz akarat, hanem a tehetetlenség az, mely legtöbb bajt okozott. En ismét azon helyzetben vagyok, hogy tökéletesen aláírhatom ezen állítását ; de szabadjon hozzátennem, hogy nem ez az egyetlen ok; hanem van még egy másik is, és miután ennek bizonyos jeleit látom itt nálunk is, a t. képviselő ur mondása által mintegy kényszerítve érzem magamat, a másik ok megemlítésére (Halljuk !) A t. képviselő ur Francziaországot látszott szemelőtt tartani, midőn a miniszterek tehetetlenségéről mondottakat ide is kívánta alkalmazni. Nézetem az, hogy ez országban, mely különben mindnyájunk sympathiáit birja, és mely most a szerencsétlenségek legnagyobbbikát tartozik viselni, a bajok egyedüli oka nem ez volt. Voltak ott különböző kormányok, többé kevésbbé tehetségesek; de ezekkel szemben mindig csak oly opositio volt, mely csupán a negatio terén mozgott, melynek positiv programmja nem volt soha, (Zaj a bal oldalon. Halljuk!) mely sohasem kereste a veszély okát a fönálló nehézségekben, az európai helyzetben, mások erejében;