Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-239

130 239. országos ülés november 13. 1870. zásra tűzött tárgyban saját—tegnap már kifejtett— érveimhez akarnék még valamit adni, hogy valóbbszinüvé tegyem a szavazásnak azon eredményét, melyet én kívántam. A jog szigorú magyarázata mellett tán megtehetném ezt, de bizonyosan nem lennék méltányos. (Fölkiáltások bal felől: De nem tehetné .') De nincs is eszemben ; egészen másról akarok szólani. (Föllááltások jobb felől: Halljuk!) A házszbályoknak megkisérlett magyarázata ellenében a tulfélről tegnap teljes méltánylatot érdemlőleg, az lett kimondva, hogy ily jelentékeny kérdésben, melyet Vukovics képviselő ur véleménye szerint is, nem a házszabályok mértékével kell megmérni, nem akarja a túlfél a meglepetés és a véletlen előnyét használni: ez méltányos volt, és elismerést érdemel. De ugyanazon félről az is mondatott, hogy egyszerű tudomásul vétele annak, mit Zsedényi képviselő ur kérdésére válaszoltam, egyértelmű lenne annak helyeslésével, hogy a magunk által hozott törvények meg ne tartassanak. Ha ily vélemény van, senki meggyőződésén erőszakot tenni nem kívánva, (Helyeslés.) most csak azt akartam kimondani: hogy szemben e kijelentésekkel, s a végett, hogy azok ellenkezőjének bebizonyítására mód és alkalom nyújtassák, s nem csak e helyben, de azon kivül is biztosíttassák a kívánatos megnyugvás, nekem, s a kormánynak mi kifogásunk sincs az ellen, hogy azon tárgy, melyet az interpellatio fölidézett, s az általam arra adott válasz igenis tárgyalás alá vétessék. {Helyeslés.) Tisza Kálmán: T. ház! a házszabályokhoz kívánok szólani. {Halljuk!) Pulszky Ferencz: (Közbe szólva) Ez az ő könnyű mestersége! Tisza Kálmán : Meglehet, hogy kőnynyü mesterség, de azon képviselő, a ki most ezt mondta, nem tud hozzá, mert rendesen nem tudja a házszabályokat. {Derültség.) Én, mondom, a házszabályokhoz kívánok szólni. Miután a t. elnök ur azt méltóztatott nyilvánítani, hogy a napirend előtt kért a miniszter úr szót, én kötelességemnek tartottam őt meghallgatni; de meg kell, hogy jegyezzem, miszerint mindemellett is a házszabályok ezen esetben nem tartattak meg, nem az által, hogy a miniszter nr a napirend előtt szót kért; hanem az által, a mint a nyilatkozat történt: mert az 1848-iki törvény, melyre hivatkozni méltóztatott, ki mondja — igaz — hogy a miniszter, ha szólni kíván, meghallgatandó ? De a modalitásokat nem a törvény szabályozza meg, hanem a törvény korlátai közt a házszabályok. Mert ha nem ismernők el, hogy a törvényadta és senki által kétségbe nem vont jogot a házszabályok írják körül, a gyakorlatban az történnék, a betűszerinti értelmet tekintve, hogy bármelyik miniszternek joga volna bármelyik szónokot beszéde közben megállítani és tőle a szót megvonni. A házszabálvok 127. § mely ide alkalmazva magyarázza a törvényadta joggyakorlatot, a mely azt mondja: „A miniszterek vagy általuk a háznak előre bejelentett megbízottjaik, a szükséges fölvilágositások adása végett a szavazási kérdés föltevése előtt bármikor szót kérhetnek." Tehát a szavazási kérdés föltevése előtt. A szavazási kérdés azonban már tegnap föl lett téve, a szavazás meg is indult (Helyeslés a bal oldalon.) és csak 20 képviselő kívánatára halasztatott el mára. Tehát ma már a kérdés föltevése után voltunk és akkor a szóban levő tárgy irányában szavazás előtt senkinek, még a miniszter urnák sem volt joga szólam. En ezt a házszabályok érdekében és a házszabályok szempontjából kötelességemnek tartottam megmondani. Kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy habár helyesnek találom, hogy ily nagyfontosságú kérdések discutiáltassanak, ha a tegnapi napon a miniszter ur nem tiltakozott volna ellene, — midőn annak ideje volt; ez igen helyes és szép lett volna, de ma már sem szükségét, sem méltányosságát ezen eljárásnak nem látom: mert a házszabályokat,— miként a miniszter ur maga mondta — mi nem akarjuk méltányosságból túlfeszíteni, de most ő a házszab áfyokkal ellenkezőleg kívánt ellenünkben előnyt, a mire szükség sem volt, mert ha a t. ház kimondja, hogy nem veszi tudomásul, minden előleges nyilatkozat nélkül a tárgyalás megtörténhetett volna. Én tehát kérem a t. házat, hogy más alkalommal, mert ezen esetre már vége van, a házszabályokat szorosan megtartani méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon és zaj a jobb oldalon.) Ismétlem: Kérem, hogy más alkalommal a házszabályokat szorosan megtartani méltóztassanak: akkor ily kellemetlen jeleneteknek nem leszünk tanúi. Hogy pedig a házszabályok megtartása szükséges, azt azon kivül, hogy ily jelenetek ne történjenek, megértetheti mindenkivel az is, hogy házszabályok nélkül lehet elnyomás, lehet zavar, lehet veszekedés, de tanácskozás nem. (Helyeslés a bal oldalon, zaj a jobb oldalon.) Ki nem tartja szükségesnek a házszabályok megtartását ? (Halljuk !) Az, meglehet, épen ezt óhajtja, de én nem óhajtom. (Helyeslés bal felől.) Elnök : T. ház ! Épen azért, mert azt hiszem, hogy a házszabályokat mindig megtar-