Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-238

238. országos ülés november 17. 1870. 117 szággyiüés tudta nélkül megtett elölegezési szerződést Magyarországra nézve kötelezőnek nem ismerjük. (Helyeslés ~bal felől.) És én ezen nyilatkozatnak elfogadását a t. ház épen azon oldalától várom, melyen én ülök, mert annak tagjai indítványozták a kiegyezésről szóló XII. törvényczikket (TJgy van! halról.) és az akkori igen heves megtámadások ellen, ép ezen törvényezikk két kérdéses, t. i. az 56. és 57. szakaszai által azt bizonyították be, hogy az országnak függetlensége és az országgyűlés autonómiája pénz dolgában épen e két szakasz által van biztosítva. Tehát a mi kötelességünk: szorgosan őrködni a törvény ezen szakaszainak szigorú megtartása fölött, a kiegyezkedés egyik lényege azokban fekszik, és azért én tisztelt pénzügyminiszter ur abbeli nyilatkozatára, hogy a kérdéses előlegezés iránt majd maga idején törvényjavaslatot fog előterjeszteni, alapítván indítványomat, a következő indokolt napirendet indítványozom. (Olvassa az indítványt.) „Indokolt napirend: Miután az 1867. XII. t. ez. 57. §-a szerint Magyarország semmi oly államadósságot magára nézve kötelezőnek el nem ismerhet, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen és határozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járult: semmi különbséget nem tevén előlegezett, lebegő, vagy megállapított államadoság közt: a ház tudomásul veszi a pénzügyminiszter válaszát és ennek folytán bevárja a kérdéses hitelműveletekre a ház elé a pénzügyminiszter részéről terjesztendő törvényjavaslatot; a közös pénzügyminiszter által kötött elölegezési szerződést pedig Magyarországra nézve kötelezőnek nem ismervén el, napirendre tér át. {Helyeslés bal felől). Kerkapolyi Károly pénzügyminiszter : T. ház! Ha a házszabályokat jól értem, azok értelmében a t. ház ez idő szerint nem tehetne mást, mint a miniszter válaszát egyszerűen tudomásul venni, vagy a tárgyalásra időt határozni. iJJgy van.) De most amaz indokolt napirendet el nem fogadhatja, miután az egyik lehetőség, t. i. a miniszter válaszának egyszerűen tudomásul vétele, ma is lehetséges. Pótlólag meg akarok némelyeket jegyezni azokra, miket Zsedényi képviselő úrtól hallottam; nevezetesen azt, hogy mmt nekem látszik, a t. képviselő ur a törvénynek egyik alternatíváját tartja csak szem előtt: csak azt emeli ki, mint olyat, a mibe a minisztériumnak ütközni nem volt szabad. Véleményem szerint ez a dolognak félszeg fölfogása. Az országgyűlésnek előzetes beleegyezése nélkül nemcsak egy közös kölesönt nem lehet fölvenni, a közös pénzügyminiszter közvetítésével, — mert a törvényhozás nem rendelte el, hogy az olyan legyen, — de nem lehet a két minisztériumnak külön kölcsönt sem fölvenni: mert a törvényhozás ezt sem rendeltééi. Az országgyűlést nemcsak azou jog illeti, hogy határozzon minden egyes esetben a fölött, vajon közös legyen-e; hanem az is, hogy kimondja, ha külön legyen-e az. Ha ez igy áll — pedig nem lehet, hogy valaki kétségbe vonhassa,hogy a minisztérium efölött egyik irányban se határozhat—ugy mi következik ebből? Az, hogy az ország sétetlensége iránti kötelességének érzetéből tehetné ugyan a kormány saját felelősségére, hogy akkor, midőn az ellenkezőt veszélyesnek tartaná, több kiadásba bocsátkozzék a megszavazottnál; de a szükségelt összegnek akár egyik, akár másik után való előállítását nem koczkáztathatná- Meg lenne igy vonva a kormánytól azon lehetőség, hogy akkor, midőn a törvényhozás előre nem rendelkezett és nem rendelkezhetik : a haza megmentésére tehessen valamit. Ily helyzetben lehetne ugyan kormányozni, de nem lehetne a legkevesebb biztosítékot sem nyújtani az iránt, hogy a haza veszélybe nem jut. (Zaj! Fölkiáltó sok.) Engedelmet kérek, még egyre kell csak figyelmessé tennem a t. házat ; (Fölkiáltások bal felől. Nem lehet a tárgyalásba bocsátkozni!) nevezetesen csak arra, hogy az első elölegezési üzlet aug. 9-én történt, tehát akkor, midőn a ház többé együtt nem volt, következőleg még azon lehetőség sem forgott fön, mit a t. képvise ő ur mondott. Az idők, melyekben élünk, komolyak; méltóztassanak ezen komolyság kellő figyelembe vételével kimondani, a mit e kérdésben kimondani épen a haza érdekében jónak, szükségesnek látnak. Részemről azt tartom, hogy a kormány nagy bűnt követett volna el, épen a haza legszentebb érdeke, annak biztonsága ellen, ha ezen formakérdés miatt: vajon közösen vagy külön eszközlött előlegezéssel szerezze-e be a szükségelt összeget? az országnak védhető állapotba helyezéséről semmiképen sem gondoskodott volna. Hiszen az összeg egyátaíán nem volt megszavazva, s födözésére sem ezen, sem azon irányban nem adatott, s nem is adathatott fölhatalmazás. Nem volt hát más mód, mint a fedezés módját is saját felelősségére venni, de csak az előlegesen fedezését, a véglegesre nézve föntartván a törvényhozásnak az őt megillető jogot, s ennek gyakorlatát. Ismétlem, a kormány egyaránt megelőzte volna a törvényhozás illetékes határozatát, akár folyamodott volna külön, akár közösen előlegezéshez. S akármit mondjon is a t. képviselő ur. nagy különbség van ez, sa közt: ha a törvényhozás illetékes határozata előtt a kormány oly-