Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-237

92 237. országos ülés ociober 31. 1870. veniálni. Így történt Spanyolországban, itt is azt mondták: e dynastiával többé nem lehet megférni, azt elküldték, de azért senki be nem avatkozott, merfc elismerték, hogy ez a spanyol nemzetnek belügye, ezt saját tetszése szerint intézni el joga van. így törtónt ez, t. ház, hogy midőn Nizza és Savója Franeziaországhoz csatoltatott, ez is a nemzet hozzájárulása, beleegyezése s átalános szavazás utján történt. Az t. ház, hogy a népek akaratuk ellenére valamely más országba be ne kebeleztessenek, oly jog oly nagyfontosságú elv, melyet Európának könnyelműen elejteni nem szabad, mert ha mi ez elvet elejtjük: a legközelebbi időben mi magunk fogunk lenni azok, kik meg fogjuk fizetni az árát. Egyébiránt Elsass és Lotharingia követelése Németország részéről nem most történik először. Már 1813-ban, midőn az összes német nemzet föltámadt a franeziák ellen, már akkor telelármázták Németországot azzal, hogy Elsass és Lothringen birtoklása Németország biztonzágára szükséges. — Hiszen méltóztassék megnézni az 1815-ki európai congressus okmányait, ott különösen az akkori würtembergi koronaörökös igen erélyesen harczolt Elsass és Lotharingia Németországhoz való esatoltatása végett. — Megjövendölte Európának, hogy, ha ez nem történik, veszedelem fogja érni, mert a délnémet tartományok rajnai eonfoederatiót fognak alakítani, és ezen uj rajnai confoederatio Prancziaország pártfogása alatt fog állani. — Az események megmutatták, hogy ezen aggodalom nemteljesült. — Most az utóbbi időkben, egyik röpirat a másikat éri, melyben nagy tudományú német professorok ügyekeznek bebizonyítani azt, hogy nemcsak kétségbevonhatlan joga van Németországnak ezen tartományokhoz, hanem, hogy ezen tartományok okvetlenül szükségesek Németország biztonságára; minők Sybel, Wagner, és legközelebb Treitschke tanároknak igen érdekes és tudományosan tartott értekezései. De uraim ! miből indulnak ki ezen értekezések? Hogy Németország ezen oldalról tökéletesen ki van téve a franezia megtámadásoknak. De az események ugy 1813—1815-ig, a mint most is azt bizonyítják, hogy midőn Németország egész ereje egyesülve van, hogy akkor nemcsak veszedelem nem éri őt Francziaország részéről, hanem, hogy épen Prancziaország az, mely nincsen a német erő ellen elegendően biztosítva. T. ház! Méltóztatnak igen jól tudni, hogy az európai sulyegyen föntartása végett Európában igen sok vér folyt két század óta. Hogy ezen sulyegyen nem oly módon szükséges, mint azt akkor dynastiai érdekekből megállapították, hanem, hogy szükséges mégis bizonyos hatalmi sulyegyen Európában, ez tagadhatatlan. Nem akarok történelmi dolgokról hosszasan beszélni, hanem lehetetlen oda nem utalnom, hogy midőn i év előtt a porosz sereg Bécs kapui előtt állott, senki nem fogja azt mondani, hogy a Sadovából menekült osztrák sereg képes lett volna azon győzedelmes sereget Bécs előtt föntartani. Bécs városának nem voltak oly erősségei, melyek képesek lettek volna, mint most Paris, föntartani az ellenséget. Azt sem fogja tán senki állítani, hogy a bécsi nép lelkesültsége oly nagy volt, mely képes lett volna azon nagy sereget visszaverni. Hiszen mindenki emlékezik azon kérvényre, melyet, nagy küldöttség élén, a bécsi polgármester a császárnak adott át s mely azt monda, hogy a bécsi nép akarata az, hogy ezen város nyilt városnak nyilvánittassék és annak védelme ne kisértessék meg. Tehát nem az osztrák sereg, nem Bécsnek erősségei, nem a bécsi nép lelkesedettsége volt az, mely a győzedelmesen előre haladó poroszokat Bécs előtt megállította, hanem megállította a a franezia nép szelleme, mely az európai sulyegyen érdekében „ne tovább"-ot mondott a győzőknek. (Ellenmondások. Azt tudja mindenki, hogy a franezia kormány és az osztrák ház közt századok óta ellenségeskedés folyt, és ezen ellenségeskedés nemzedékről nemzedékre, dynastiáról dynastiára átment; tehát nem lehet azt vitatni, hogy ez az osztrák ház vagy osztrák nemzet iránti rokonszenvből történt, hanem igen is, történt az európai egyensúly föntartásának érdekében. A politika, a józan politika, az európai biztonság, t. ház, most is azt kívánja, hogy Európában egy hatalmasságnak se engedtessék meg csupán fegyveres erőre alapított jognál fogva hódításokat tenni, és oly nagy hatalommá nőni ki magát, a mely Európa békéjét veszélyeztetné. A franezia nemzet a maga részéről, midőn tudva lett előtte a győzelmes egységes német seregeknek ezen túlságos kívánsága, férfias határozottsággal elleneszegült, magasztos látványt nyújtván a világnak, hogy seregei, rendes katonaság volt kényuralom eszközei megadván magukat, a nép nem esett kétségbe, hanem férfias, dicső módon elhatározta magát a végletekig ellenállani. Én t. ház, részemről szivem mélyéből sikert óhajtok az ifjú köztársaságnak! (Éljenzés a balon.) Én t. ház, mindazon csapások után, melyek a franezia nemzetet érték, épen mivel ezen csapásoknak alapja a császári demoralisatio volt,