Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-211

80 2H. országom ülés Julius 16. 1870. mon, ha mostani felszólalásom által tanúsítom azt, hogy mégis némi tekintetben a capaeitatio reményében élek; de meg kell vallanom ez alkalommal azt is, hogy nem táplálom ezen reményt azok ellenében, kik a kormányt minden tekintetben és minden viszonyok közt pártolják: mert mint a vallásoknál, ugy a politikában is vaunak nltramontánok, kik a minisztérium csalhatatlanságára esküsznak ; Zaj) hanem leginkább a jobb oldal azon képviselőihez intézem szavaimat, kik a lefolyt vita alatt a szabadelvüség és önállóság jeleit adák. Nem ezek közé sorolom Wahrman képviselő urat, hanem azért refleetálok különösen nyilatkozatára, mert ez közvetlenül felszólításom előtt történt. A képviselő ur egy módositványt adott be, melyet azzal indokolt, hogy azért nem óhajtja ezen jogot a többi városokra is kiterjeszteni, mert azok még nincsenek azon helyzetben, még nem birnak azon képességgel, hogy az önkormányzatot kellőkép gyakorolják. En azt hiszem, hogy azon testimonium paupertatist, melyet képviselő ur a többi városoknak ad, azok meg nem érdemlik : (Helyeslés Ml felöl) mert ha azon nagy mérvben, mint Magyarország fővárosa Buda-Pest aem is igényelhetik azt, hogy zászlótartói legyenek az alkotmányos érzületnek, iparnak s jólétnek ; de mindenesetre kifejtettek annyi műveltséget, mindenesetre megérdemleuek annyi tiszteletet, ugyan azon jogokat és különállást, mely Pest városának adatik. A t. képviselő ur azt monda, hogy azért nem intézkedhetünk ilykép a többi városokra nézve, mert a városok közt nagy különbség létezik. Az igaz ; de a t. képviselő ur, ámbár okoskodása szerint nagy különbség létezik a városok és városok közt, mégis ezen törvény által minden várost egy kalap alá akarna szorítani. A t. képviselő ur azt monda, hogy ez nem örökös intézkedés, hanem modus vivendi. En ugy hiszem, hogy ezek törvények: már pedig egyik törvény sem örökös érvényű; igy tehát minden törvényt modus vivendi-nek lehetne nevezni. En ugy hiszem, hogy ezen törvény nem fog soká fönnállani, de azalatt a míg fönnáll megsemmisiti, hacsak részben is, az önkormányzatot. Ismétlem tehát, t. ház, hogy a t. képviselő urat felszólítása következtében, mint Pest városa egyik kerületének képviselőjét, nem sorozom azon szabadelvű képviselők közé, kik a szabadságot óhajtják maguknak és azt másokkal megosztani is akarják ; hanem sorozom azon önzők közé, kik azt mondják, hogy én meg akarom tartani a szabadságot a magam részére, de azt másokkal megosztani nem akarom. (Élénk helyeslés bal felől.) A lefolyt vita alatt is említtetett, hogy a községeket kellett volna rendezni. Belügyminiszter ur is ezt monda. Többek szavai szerint is a községek fel vannak jogosítva az önkormányzatra és csak a községekben gyakorolhatja a honpolgár önkormányzati jogát és élvezheti egyéni szabadságát. Azt hiszem, hogy nagyon sokan azok közül, kik így nyilatkoznak, olyanok, mint az önző anya, ki egy vendégségről haza menvén, gyermekei számára egy nagy csomó édességeket visz. A midőn azonban haza ér, minden gyermekének ad abból egy keveset, azt mondván nekik: Hiszen ti ezzel megrontjátok egészségteket, és megeszi a többit ő maga. Ha a községekről lett volna szó, akkor ugyanazon képviselő urak azt mondták volna : Ezen jogok nem a községeknek valók, tartsuk meg ezeket is a kormány részére, ezen pontban a város törvényhatósági és községi jogaik egyesítve vannak, érvényesítsék tehát a községek iránti jó indulatukat. Nem akar; k arról szólni, hogy a városok kezeiben van a miveltség, a haladás, a vagyonosodás, mert ezt már előttem igen sokan kifejtették ezen oldalról, és megvallom, sokan a másik oldalról is, igen szép beszédeket tartottak e tárgyról, és különösen jellemzőnek tartom azt, a mit Pulszky képviselő ur erre vonatkozólag mondott; többek közt ezeket monda: ,,En tehát nem is tekintem azt, hogy a főváros érdeke ismét más tekintet alá jőve, mint a többi városoké. Fentartom magamnak, hogy az illető szakasznál indítványt tegyek. Annyi bizonyos, hogy ha mi a városokat nam veszszük külön tekintetbe, akkor jövőnkre nézve igen tetemes következményű praecedenst állítunk fel. Én a városokra nézve külön törvényt kívánok, és itt az van, (Élénk helyeslés bal felől,) és más institutiókkal, mint a melyek ezen törvényjavaslatban vaunak." Mindenek előtt elvárom, hogy a t. képviselő ur adott szavát beváltja, és ezen pontra nézve külön indítványt adand be; mert nem hiszem, hogy a t. képviselő ur azon elvet tartaná : ígérni könnyű, de megtartani nehéz. Tudom, hogy nem fog szavazni az első §. mellett, mert ez a következetesség arezulesapása volna, nem is hiszem, hogy a t. képviselő ur távolléte által akarna ragyogni. Hanem meg vagyok győződve, és remélem, hogy az ő nézeteit is kifejező módositványt, mely részünkről beadatott, pártolni fogja. Még egy indok van, t. ház, mely ugyan nem hozatott fel, hanem köztudomású dolog. A kormány ezen törvényjavaslatnak azon §-aira nézve, melyek a főbb elveket kifejezik, azok jelentőségéhez tárczáját köti. Ki kell fejeznem azon nézetemet, hogy midőn a kormány ily kérdésekhez tárczáját köti, és ez által az illetőknek meggyőződésére és lelkiismeretére pressiót gya-