Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

62 2W. országos Ülés Julius 15. 1870. a midőn őt izzó vason sütötték, t. i., azt: hát mi rózsákon fekszünk? (Felkiáltások a bal oldalon, 'ónok ott sétálnak- a hűvösön!) Azt mondják, hogy mi sétálunk. Hadd mutassam meg az erremnek másik felét is. Mit csinálnak önök 1 ? önök felváltva tartanak dictiokat a javaslat ellen, oly dictiókat, a melyekhez nagy fáradság nem kell: mert el­mondhatnák a nélkül, hogy a törvényjavaslatot el is olvasnák (Élénk tetszés jobb felől) sőt ha az ember elolvassa, meggyőződik, hogy sokan el is mondták a nélkül, hogy elolvasták volna a tör­vényjavaslatot. A mi pedig azt illeti, t. ház, hogy a mi ál­lásunk könnyebb mint a tisztelt képviselő ura­ké, méltóztassék megengedni, hogy egész ko­molysággal az ellenkezőt állítsam. Minekünk a parlament teendői mellett az administratio te­endői nehezednek vállainkra, (Derültség bal felölj s mely viszonyok között? oly viszonyok között, hogy mióta a kormány életbe lépett, az ülése­zésnek soha ugy szólván nem is volt szünete. Volt-e ideje a miniszternek, hogy arról gondolko­zott volna, miként organizálja saját minisztériu­mát? milyen javításokat tegyen? mire fordítsa legelső gondját hiszen tíz hónaposak voltak az ülések. Ha tehát valaki sújtva van e tekintet­ben, méltóztassék meghinni, bizony mi vagyunk azok. T. ház! Bátor voltam azelőtt mondani, hogy nem fogok arra felelni, a mit egyesek mondot­tak ; hanem csak azokra, a mik úgyszólván mint a pártnak mot d'ordre-jei eireuláltattak, és többek által mondattak el. De kénytelen vagyok egy kivételt tenni egy t. képviselő ur irányában, s ez az én t. barátom Nyáry Pál, (Halljuk!) ki a következőt állította itt e házban akkor, a midőn nem volt szeren­csém jelen lenni: „Hogy Magyarországnak necsak külhatalmát tegyék semmivé, hanem belszerve­zetét is egészen megsemmisítsék, ós én, megle­het hogy hibázom, de őszinte ember vagyok, gyanítom, hogy talán ez is ugy van, mint több­nyire a hatalmak közti szerződések, melyeknek rendszerint vannak nyilvános és titkos articulu­sai." Tehát azt mondja, hogy az 1867-ki ki­egyezkedés alkalmával a kormány a megye kér­désben Bécsben bizonyos alkut kötött, és hozzá­teszi: ,,a mit bizony kissé bajos felolvasni, és hi­szen végre ez is olyan dolog, hogy utoljára mint mondani szokták „die Sehweinerei wird schon heraus kommen." (Gúnyos nevetés jobb felől.) Én, t. ház, mondom, csodálkozom ezt hallani épen Nyáry Pál t. barátom részéről: ez átalában nem hasonlít általam ismert természetéhez; de én épen nem neheztelek rá ezért, mert ugy magya­ráztam meg magamnak a dolgot, hogy a megyei kérdés az, mely őt a mint csak átalában érin­tetik, ugy szólván magán kívül hozza. (Derültség.) Es méltóztassanak elhinni, nem érintettem volna ezt, ha odakün is ugy vennék, mint veszik ideben, itt e házban; de igy nem lehet megemlítés nélkül hagyni, mert miután a megyei kérdést illetőleg Bécsben vagy másutt soha sem­miféle alku nem köttetett, ez az, a mit, ha ál­líttatik, rendesen ugy szokták nevezni, hogy rá­galom. A rágalom fegyvere, megengedem hogy hathatós, miután az emberek azt hiszik, hogy ha valami bizonyos positivitással álSittatik, a vakmerően mondott nyilatkozatnak egy része mégis rajta marad az illetőn, s miután megtör­ténhetni az is, hogy némelyek megunják azt, ha a közügyben fáradozván, folytonosan rágalmaz­tatnak, — kitérnek az útból. Tehát mint fegy­ver, megengedem, hogy árthat a rágalom, de van egy hibája, t. ház, és ez az: hogy eltanul­ják mások is, és a mely ügy a rágalom által győzött, rágalom által fog elveszni. (Élénk he­lyeslés jobb felől.) A mi magát a szőnyegen levő kérdést illeti, igen rövid leszek, t. ház. (Halljuk!) Én ma is teljesen osztozom azon nézetekben, melyeket elmondtam mint képviselő, és mint el­lenzéki tag, és ma is ;izt hiszem, hogy a kor­mány nem tehet roszabbat, mint ha azon hibába esik, a mit „vielregieren'"-nek neveznek. Alig követhet el nagyobb hibát, mint ha elveszi a helyhatóságtól azt, a mi a helyhatóságoké, az államhatalomra ruházván azt át. De ha én ezt őszintén megvallom és constatálom; azt gondo­lom, hogy az ellenpárti képviselő urak elismerhe­tik azt : hogy mi és a törvényjavaslat igen messze vagyunk ettől, s elismerhetik azt, hogy ha az eddig fenállott megyei rendszer, ugy a mi­ként íenállott, igen jó volt akkor, midőn még nem volt felelős parlamentalis kormány, ugy nem lehet, hogy változtatás nélkül ugyanaz jó legj^en most is, midőn van parlamentalis kor­mány. A kérdés egyszerűen ez : milyeneknek kell lenni ezen változtatásoknak? ez, és semmi egyéb. Ha igy méltóztatnak a dolgot megfontolni, ak­kor át fogják látni, hogy az, minek a kormány e javaslatban módosítását kívánja, nem a me­gyék politikai hatásköre, mint ezt ma is hosz­szasan vitatta Debreczen városának előttem szó­lott t. képviselője; hanem csak az administratio, annak gyorsabbá és kielégítőbbé tétele levén a czél. Mert akkor, midőn a kormány, — és ebez én részemről ma is ragaszkodom, s ragaszkodik a párt, — rááll arra, hogy az állam ügyeit is a választott tisztviselők hajtják végre, akkor köte­lessége gondoskodni arról, hogy ez ügyek pon­tosan és rendesen legyenek végrehajtva. Csak erre vonatkoznak a változtatások és nem egyéb-

Next

/
Thumbnails
Contents