Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-210

54 210. országos Ülés Julius 15. 1870. sóg esetében is óvakodni fognak a törvényszék ítéletét provokálni. Én nem osztom ezen aggo­dalmat, mert meg vagyok győződve, hogy a hol valóban törvénytelenség esete forog fen, ott mi­helyt egyszer a pártok felett álló állami bíró­ság szervezve lesz a megyebizottság ebben ga­rantiát fog látni, és a felelősséget magára fogja venni. De kívánom a felelősséget azért is, mert ahoz soha járulni nem tudnék, hogy egyetlen egy kerék is legyen Magyarország közigazgatási rendszerében, mely közigazgatási teendőiért nem felelős. Nem féltem a törvényhatósági életet et­től azért sem, mert miután tisztán és egj^edül közigazgatási teendőkre szorítkozik a felelősség, ez a politikai joggyakorlatot meg nem bénítja. T. képviselőház! Az igen t. pénzügyminisz­ter ur beszédére, különösen miután arra már töb­ben feleltek, igen kevés észrevételt kívánok tenni. 0 szokott elevenségével és ügyességével mutogat­ta, hogy az ellenzék állításai bebizonyítva nincse­nek, azaz nem annyira mutogatta, mint állította. Azonban, ha ezt bebizonyította volna is. mégis igen kevés eredményt ért volna el, mert még ez által csak annyit igazolt volna be, hogy ne­künk nincs igazunk; de azt, hogy neki igaza van, ez által még nem bizonyította volna be, és ezt bebizonyítani — talán megijedve a feladat nehéz voltától — meg sem kísérletté. Abban az igen t. miniszter urnák igaza van, hogy a feladatoknak, melyeket a törvény­javaslat kitűzött, jóknak kell lenni, mert azok ellen nem is szólt senki. Én őszintén megvallom, hogy azon feladatok, melyeket a törvényjavaslat 4 — 5 szakaszában kitűz, olyanok, hogy igen ke­vés különbséggel, mert volnának mégis némi észrevételek, de elfogadnék azokat mindnyájan, a kik az önkormányzatnak barátai vagyunk. Próbálják meg! Ha önök azt tartják, hogy az egész tör­vényjavaslat ezen egypár szakaszban kifejtett el­veknek felel meg, próbálják meg, hagyják meg ezen 4 — 5 szakaszt, mely a feladatokat kitűzi és törüljék ki a többit mind, s akkor talán el­fogadjuk mi is az önök törvényjavaslatát, (He­lyeslés a hal oldalon.} A t. miniszter ur megróva előbb Mocsonyi t. barátomat, hogy annyira az elméletek me­zejére tévedt, maga is hegeli szárnyakat köt fel. Én nem érzek magamban ahoz sem kedvet, és talán azt fogják mondani, — ós meg lehet igazuk lesz, — sem erőt. En beszédéből csak azon pár pontot akarom kiemelni, melyeket gyarló gyakorlati észszei is fel lehet fogni. Az egyik az: azt mondja, az an­golok tudják, hogy a parlament mily véghetlen hatalmas, mily mindenható a parlament és a parlamentalis kormány, de azért mégis ragasz­kodnak hozzá. Tökéletesen igaza van. Én részem­ről magam is semmit sem óhajtok inkább, miut azt, hogy parlamentünk és parlamenti kormá­nyunk azon értelemben, minőben az angol kor­mány, legyen mindenható ós nagy hatalom. Mert minő az angol parlamentnek és kormánynak min­denhatósága és nagy hatalma? Mindenhatósága és nagyhatalma áll abban, hogy a mit a nem­zetre nézve a törvényhozás terén jónak ós he­lyesnek tart, azt minden viszony között és min­denkivel szemben keresztülviszi. (Helyeslés a bal oldalon: ügy van!) De hol szűnik meg annak nagy hatalma? Nem ugy ám, mint némely más államokban, az előszobák küszöbén; hanem megszűnik ott, hol az egyéni jog határai van­nak, megszűnik ott, hol a törvénynyel jönne ösz­szeütközésbe. Es ezen parlament, mety minden­ható felfelé, mindenható kifelé, ezen parlament nagyhatalma meghajolni tartozik legelsőben ott, hol a személyes szabadsággal találkozik, s az­után ott, hol a törvénynyel ütközik össze. (Zajos tetszés és helyeslés a hal oldalon.) Ily értelmű nagyhatalmat, mindenhatóságot kívánok én is a parlamentnek és a parlamenti kormánynak, de nem olyat, melynek hatalma gyönge ki- és fel­felé és mely azért kárpótlást csak abban keres, hogy urává legyen a törvénynek és a személyes szabadságnak. (Helyeslés a, bal oldalon.) Az igen t. pénzügyminiszter ur azt, hogy nálunk a központi kormánynak szemben az önkormányzati hatóságokkal nagyobb jogokat kell adni, mint a minők vannak Angliában, az­zal is indokolja, hosy jaj, hiába nálunk ugyan­azon közegeknek, értve a törvényhatóságokat, politikai jogaik is vannak; azok miatt szüksé­ges, hogy nagyobb befolyást és ellénőrködést birjon felettük a kormány. Ezt méltóztatott mondani. T. képviselő ház! En egyátalában is külö­nösnek tartom azt. hogy azért, hogy valakinek egy tekintetben, politikai tekintetben, jogköre van, azért korlátozzuk neki a másik teendőjét, az önkormányzatot; mert ha azt tartják, hogy a politikai jogkör nagy felügyeletet kivan, a mi egyébiránt igen veszedelmes théma, méltóztassanak azt a felügyeletet azon körre szorítani, a melyik kívánja, és ezért ne akarják megölni azt, a mely saját bevallásuk szerint sem kívánja. De különben igaz, Angliában, az önkor­mányzati közegek politikai jogokat nem gyako­rolnak. Nem is szükséges, mert a szabad sajtó és a meeting rendszer már annyira fejlődött, hogy arra szükség nincs. Es én meg vagyok arról győződve, hogy mihelyt az értelmiség fejlődése, és a sajtónak teljesen szabaddá tétele folytán a sajtó gyakorolhatni fogja azon hatást, a melylyel

Next

/
Thumbnails
Contents