Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

32 209. országos Illés Julius 14. 1870. Ez ismét a polgár egyéni szabadságának ujabb jogmegszoritása. Me'g a legdracoibb rendeletek által sem lehet senkit rosznak, vétkesnek, bűnösnek tartani addig, mig- az rá be nem bizonyul. Ezen §. pedig már a priori, valakinek becsületét megsérti csak azért, mert valamely személyes ellenségének ugy tetszett, hogy ellene a választási napon, vagy megelőzőleg bűnvádi följelentést, illetőleg keresetet adjon be. Nálunk a büntető eljárás szabályozva nincs. Megengedem, hogy lesznek olyanok, a kik ugy fogják föl a kérdést, hogy bűnvádi kereset csak az, mikor a vizsgálat megejtése után a törvényszék a perbefogást rendeli el. De nálunk bünfenyitői eljárás hiányában, a gyakorlatban nincs VLgy, mint az osztrák büntető törvénykönyvben, és annak eljárásában megállapítva van. Hanem nálunk rendesen ugy történik, hogy bead valaki egy bűnvádi följelentést, az iktató hivatalban azt fölveszik, a tiszti ügye'sz rögtön megidézi a vádlottat, és sommás utón, — mert igy szokták a legtöbb esetben, kihallgatják a tanukat, hitelesiti a fenyítő törvényszék és nvomban Ítéletet hoz. Már, hogyha, a törvény ekképen rendelkezik, hogy senki tisztviselő nem lehet, ki bűnvádi kereset alatt áll, akkor én ez által az egyéni és polgárszabadságot egészen megsemmisítve látom. Mert akármikor valamely alkalmas egyénnek megválasztását ily ellenséges viszonyból származó följelentéssel megakadályozni lehet A 75. §. ... Elnök: Bocsánatot kérek, kötelességem figyelmeztetni a tisztelt képviselő urat arra, hogy még nem vagyunk a részletes tárgyalásnál; ez most az átalános tárgyalás, a mit méltóztatik mondani, az a részletekhez tartozik. Stanescu Imre: Fölfogásom szerint, t. ház, az egész törvényjavaslatot fölbonczolom §-róI §-ra és miután főlbonczoltam akkor, fogom bebizonyítani, hogy ez olyan mű, melyet hiányos alkatrészeinél fogva a részletes tárgyalás alapjául elfogadni nem lehet. Ez is egy neme a bizonyítási módnak. Szerintem e törvényjavaslat olyan, mint az olyan rongyos felöltöny, melyet valaki elvisz a szabóhoz, hogy igazítsa meg, s a szabó azt mondja reá, hogy inkább csinálok aram ugyanazon árban egészen ujat, mini ezt a rongyosat megfoltozzam, mert annyi folt nem fér már reá! (Zaj.) A mennyiben az időből kiestünk, méltóztatnak megengedni, holnap fogom folytatni. (Halljuk !) A 75-ik §. szerint a kárt első sorban megtéríti az, ki arra felügyelni tartozik, és nem a felügyelő. Ez is különös elv, hogy nem a pénztárnok, hanem az, a ki a pénztárra felügyel, t. i, az alispán, s igy az alispán első sorban tartozik megtéríteni a kárt, a pénztárnok pedig csak másod sorban, visszkereset mellett. Ez elv egészen uj, s igen sok discussióra fog alkalmat adni. mivel az alispán sokszor kimentvén magát, hogy sok dolga van, hogy hivatalos eljárásban távol levén, nem érhetett reá, hogy a kár elkövetése előtt egy pár perczczel vizsgálatot tartott, s akkor a pénztárt rendében találta stb. Holott a 73-ik §. azt mondja: ,,A ki valakit felad, és be nem bizonyítja rá a vádat, ötszáz forintig konok perlekedésben marasztalandó". S igy nem igen lesz kedve senkinek, vádat emelni az alispán ellen, mint a kinek kötelessége a pénztárra fölügyelni, Ezen szakaszt szerintem ekként kellene formulázni: „Első sorban akart megtéríteni az tartozik, a ki kezel valamit, s csak második sorban az, ki a kezelőre felügyelni hivatva van". A 78-ik §« a tiszti vizsgát a közgyűlés, vagy a főispán által rendelteti el. Ez szintén nem szabatos, mert kétnemüek lesznek a tisztviselők e törvényjavaslat szerint; először választottak, másodszor helyettesitettek, illetőleg kinevezettek. A választottak ellen az önkormányzat elvei szerint helyesen csak a törvényhatóság rendelheti el a tiszti vizsgát, ós következőleg egyedül a kinevezett hivatalnokok ellen maradhat fön a főispán intézkedési joga. Ezen szakasz tehát ismét uj jogi zavart tartalmaz. A 79-ik §-al a fegyelmi választmányba a közgyűlés választ két tagot, a főispán pedig kinevez kettőt, és az elnököt; tehát kinevezi a többséget. Ezen szakasz kimutatja, hogy az egész választási actus illusorius. Ugyanis; ha nagy nehezen sikerülne is a bizottságnak, a főispán akarata ellenére is egynehány szabadelvűbb és független jellemű egyént tisztviselőknek megválasztani: kifog azon a főispán; mert a fegyelmi választmány kormánypárti kinevezett többségből állván, ha a főispánnak nem fog tetszeni a választott tisztviselő, akkor azt okkal-móddal könnyen a fegyelmi választmányban többségben levő pártja kezébe foghatná átadni, és általa a maga rendje szerint hivatalából kitétni s gondoskodni arról, hogy mást helyettesítsen engedelmes embereiből. A miniszteriális törvényjavaslaton átmenvén, a központi bizottság előterjesztésének 20-ik szakaszában egy módositványt találok a miniszteri törvényjavaslat ellenében, a melyben az mondatik : a bizottság fele részben azon nagykorú polgárokból fog állani, kik irni és olvasni tudnak. A központi bizottság ezen módosítása sújtja a köznépet. Nem kívánhatunk mi tőle egyszerre irni és olvasni tudást; hiszen még az absolut kormány alatt is, (Egy hang jobb felől: Ez részletes tárgyalás!) midőn a német nyelvet behozták, idő engedtetett azoknak, kik nem tudták, hogy