Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-224

224. országos Qlés Julius 30. 1870. 34.3 Schwarcz Gyula : T. ház! Nekem egy szóm van a tárgyhoz. Maga a tárgy sokkal fontosabb, semhogy annak végleges szabályozását egy valóságos törvényczikkel, tehát egy törvényjavaslatnak törvénynyé emelésével ne óhajtanok eszközöltetni. Ez rögtön jött Simonyi közbeszólása folytán a budgetvitába, törvényünk rá nem létezik. Azonban tudjuk, hogy ezen alkotmányos gyakorlat Angliában is fönáll. En emlékszem egy esetre, Palmerston lord korából, midőn Dieks a népszerű astronom és irónak a parlament nevezetes pénzsegélyt szavazott meg. Itt nálunk mindenesetre meg kell gondolni, hogy mit csinálunk, (Egy hang jobb felől: Igás!) különösen pedig ezen esetben kell meggondolnunk. Azon kétely, mely Tóth Halmán képviselőtársamnál felmerült, csak azt fejezte ki, hogy talán a miniszterben mint egyetlenegy emberben, nem bizik meg a közvélemény vagy a közvéleménynek nevezetes része, hogy például olyanokat fog a megajánlott összegből segélyezni, miszerint az egész nemzet tetszésével találkozik ezen segélyezés. Egyébiránt a kormány felelős és e tekintetben természetesen mást mondani, mint azt, hogy végre is a miniszter terjeszti elő, nem lehet; hanem miután itt arról van szó. hogy ne a párt emberei, nem a többség emberei, hanem a nemzet által elismert férfiak, bármely párthoz tartozzanak is, részesüljenek ezen segélyezésben: ennek körülírását óhajtanám én ; mert az ügy megérdemlené maga egy törvényjavaslatnak megállapítását, nevezetesen e törvényjavaslatba azt szeretném felhozatni, hogy annak megilletését, hogy a nemzet kit méltat ezen jutalomra — valamint Olaszországban hajdanában megkoronázták, Angliában megjutalmazták, nálunk pedig a parlament és a miniszter az állam pénzén megsegélyezi, ennek kijelölését — legalább részemről azt óhajtanám, hogy illetékes fórum eszközölje, a mit a költségvetés fölötti vitánál époly kevéssé lehet eszközölni, mint azt. a mit Tóth Kálmán képv. ur felhozott. Azért azt óhajtom, ennek körülírása halasztassék akkorra, midőn e részben törvényjavaslat fog benyujtatni. Most pedig pártolom Várady képviselő urnák azon módositványát, melynek értelmében az „elszegényedett" kifejezést nem fogadhatja el, mert ez csakugyan azt jelenti a mit Várady és Irányi képviselő urak constatáltak. Azon okoskodás, melyet az igen tisztelt előadó ur felhozott, hogy akkor már nem kerülne olyanra, a ki már eleitől is szegény volt, nem állhat, mert ez a kitétel „elszegényedés" már magát a morális alapját ingatja meg, támadja meg, mert akkor a legérdemesebb nagy férfiú, ki talán iíjusága óta mindig a legnyomorultabb anyagi körülmények közt nevelkedett fel, ki talán mindig koldus volt és legisleginkább érdemelné meg a jutalmat, most ki volna zárva; hanem a ki fiatal korában talán dilettáns volt és a ki vagyonbukott, talán azt segélyeznék. Az, hogy kevés vagy sok, az most nem jön szóba, mert abból az következik, hogy akár használjuk ezen kifejezést „elszegényedett", akár „szűkölködő", akár „szegény", mely utóbbi kifejezést a t. elnök ur hozza javaslatba, abból az következik, hogy ne három-négy, hanem a legérdemesebb jutalmaztassák mindaddig, mig nagyobb összeg nem állna rendelkezésünkre. Én tehát azt óhajtom, t, ház, hogy ezen kifejezés „elszegényedett" cseréltessék fel Várady képviselő ur módositványa értelmében e kifejezéssel „szűkölködő" vagy ha ugy tetszik, „szegény" kifejezéssel. Szontagh Pál (gömöri) előadó: II ház! Tóth Kálmán képviselőtársam indítványára bátor vagyok megjegyezni, hogy megvallom, nem ismerem annyira az irósegélyegylet alapszabályait, hogy megítélhessem, vajon annak, a ki mint iró onnan segélyt huz, szükségletei az által fedezve vannak-e? és nem tudva ezt, aggodalmam van, hogy ha kizárjuk azokat, kik onnan segélyeztetnek, nem fogunk-e méltánytalan rövidséget okozni? Különben is azt gondolom, hogy a miniszter annak idejében ugy is olyant fog segélyezni, ki sem onnan, sem máshonnan nem huz segélyezést. Meglehet, hogy az, ki ezen iró segélyegylettől segélyezést kap, kevesebb mértékben fog segélyeztetni, mint az, ki semmiféle oldalról nem kap segélyezést. A mi Schvarcz Gyula képviselőtársam indítványát illeti, ahoz nem vagyok idegen hozzájárulni, hogy t. i. ezen szó helyett ^elszegényedett", vegyük fel e kifejezést „szegény"' és megjegyzem hozzá még azt, hogy a központi bizottságnak itt mindenesetre a segélyezésnek szűkebb köre volt szeme előtt, mikor egy jelenleg megszavazandó csekély összegről van szó; annak idejében, ha az egész ügy netalán törvényjavaslattal fog rendeztetni, akkor azon előadott elvek tekintetbevételével fogunk ez iránt intézkedhetni. Csengery Antal: T. ház! (Halljuk!) Én azon helyzetben vagyok, hogy az írói se gélyegylet forrásait és az azon forrásból segélyzettek viszonyait ismerem, és épen ennélfogva nem ajánlhatom a t. háznak a Tóth Kálmán képviselőtársam által javasolt módosítás elfogadását. Méltóztatik tudni, hogy ezen segélyegylet eddig az egyedüli egyesület Magyarországban, a hová a szegénységre jutott irók és | azoknak családjai folyamodnak és ezen egyesü[ let jótékony adományokból gyűjtötte össze azon