Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-221

326 221. országos Illés Julius 28. 1370. nül és fegyvertelenül kívánná a hadjárat lehető esélyeit bevárni. (Helyeslés.) Az igaz, itt a kettő között a középen van. A kormánynak kötelessége a neutralitás feltóteleit minden alkalommal szem előtt tartani, egyszersmind azonban arról is gondoskodni, hogy a birodalom biztonsága, a birodalom függetlensége és érdekei a háború esélyei által veszélyeztetve ne legyenek! (Helyeslés.) Gondoskodni arról„ hogy a birodalomnak mindezen érdekei senki jó akaratától ne függjenek és ne függhessenek, hanem egyedül a mona rchia saját erejétől. (Helyeslés.) Ez azon állás, melyet a kormány elfoglal, s én azt hiszem, hogy e téren számithát az öszszes közvélemény támogatására; (Helyeslés.) és mert ezt hiszem, még a mai ülésben lesz szerencsém az e részbeni sürgős teendőkre vonatkozó két törvényjavaslatot előterjeszteni, és azok tárgyalását kérni. A t. képviselő ur interpellatiójában azon aggodalmának is adott kifejezést: nom történhetnék-e meg, hogy a kormány a háború esélyeit arra használja fel, miszerint az Ausztria által 1866. előtt Németországban elfoglalt, és akkor feladott állást visszaszerezni kívánja. Erre kötelességemnek tartom azt válaszolni, hogy valamint a kormány, mint már szerencsém volt kifejezni, el van határozva a birodalom függetlenségét, biztonságát és érdekeit minden irányban megvédeni, ugy a kormánynál és döntő körökben egyátalában nem létezik azon szándék, a Németországban 1866. felhagyott állást visszaszerezni, mely az én meggyőződésem szerint is a birodalomra hasznot nem, de kárt ós veszélyt hozhatna. (Atalános élénk helyeslés.) Ez az, mit a t. képviselő ur interpellatiójára válaszolni kívántam. Madarász képviselő ur és társai ugyanezen értelemben intéztek hozzám interpellátiót. Mi a kormány álláspontját a semlegesség kérdésében illeti, erre nézve, ugy hiszem, tökéletesen fölvilágosíthatták az illető képviselő urakat azok, miket eddig mondani bátor voltam, s ennek következtében, ugy hiszem, nem szükséges külön válaszolnom, kivévén, ha a t. képviselő urak mindenesetre külön választ akarnának. (Csanády Sándor közbeszól: Kérni fogjuk a miniszterelnök urat. Nagy derültség. Halljuk!) Az interpellatióban foglalt kérdés a következő: ,,Hajlandó-e és képes-e a magyar kormány a küszöbön levő Franczia- és Poroszország fejedelmei közötti háborúban Magyarországra nézve a teljes semlegességet fentartani és biztosítani ?" Mi a hajlandóságot illeti, erre nézve volt szerencsém válaszolni; mi a képességet illeti, erre nézve Európában ma senki sem válaszolhat. (Élénk derültség.) Azt, mi módon gondoljuk ezt fentarthatni, az imént voltam szerencsés előadni. Van azonban a t. képviselő urak interpellatiójában még egy pont, mely talán eltérő az első interpellatiótól, és ez az, hogy abban arról van szó: hajlandó és képes-e a kormány a semlegességet csupán Magyarországra nézve fentartani? En hiszem és remélem, hogy a t. képviselő urak hazafisága, a mostani viszonyok között, megtiltja ennek azon magyarázatot adnom, hogy itt Magyarországról külön, — mint a mely külön traktál és külön tartja fon a semlegességet — volna szó; mert meg vagyok győződve, hogy ugy törvényeink mint érdekünk Magyarországot és Ausztriát szorosan összekötik, s azok csak együtt és együttesen foglalhatnak el és fognak elfoglalni állást bármely irányban. (Élénk helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Egyike lévén azoknak, kik 'azon interpellátiót, niefyre a t. miniszterelnök ur jelenleg válaszolt, aláirtak, jogosítva érzem magamat a miniszter ur által adott feleletre nyilatkozni. En t. képviselő ház, ugy' vagyok megyőződve, miszerint e szegény elárvult hazának. (Jobb felől: Zaj. Ellenmondás.) Elnök: T. ház! (Nagy Zaj.) E komoly pillanatban igen kérem és figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy válaszsza meg kifejezéseit, ugy a mint. (Nagy Zaj.) Csanády Sándor : En, igenis a kifejezést megválasztottam, azt mondtam, hogy e szegény Magyar haza el van árvulva. Elnök: Igen nagy örömmel kijelentem. (Nagy Zaj, Elnök csenget.) és szükségesnek tartom constatálni, hogy én roszul hallottam; a képviselő ur nem elárult, hanem elárvult szót használt. Kötelességemnek tartottam ezen rectifieatiot megtenni. (Bal felől helyeslés.) Csanády Sándor: T. képviselő ház! Miután ugy vagyok meggyőződve, hogy a szegény elárvult, (Jobb felől derültség,) hazának, e jogaitól megfosztott nemzetnek, hogy szellemileg s anyagilag felvirágozhasson, szüksége van a béke áldásaira, (Felkiáltások: Mindnyájan tudjuk!) és ezen meggyőződésem következtében kimondom, miszerint nekünk nem szabad, nem lehet soha mást, mint önvédelmi harczot küzdeni. (Felkiáltások: Csak is azt akarjuk!) Önvédelmi harczot küzdeni akkor, ha határaink megtámadtatnak. (Mozgás.) Es ez oknál fogva óhajtottam volna, hogy a t. miniszterelnök ur mondotta volna ki, miszerint Magyarországnak a háborúban részvétele határaink megtámadtatásától föltételez! tetik; óhajtottam volna különösen hangsulyozá-