Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

2 b 209. országos ülés Julius 14. 1870. szakaszban foglaltatik. En, t. képviselőház, a főispánokról, sajátságos fogalommal birok. A főispánoknak hajdan föladatuk volt, a fejedelem és a nép közt a békés egyetértést, és az előforduló viszályokat kiegyenlíteni, orvosoltatásukat elősegíteni, lefelé jótékonyságot, fölfelé kérvényezési jogot gyakorolván. Nagyon jól tudjuk azt, t. ház, mennyire tévesztve volt ezen állás a régi időben, és föladata, nem is annyira föladata, mint inkább személye által roszul képviselt helyzetében több visszaélés történt. Nem akarom elősorolni, mert vannak többen itt e házban, kik velem együtt jól ismerik azokat. Később, midőn a provisorinm korszaka bekövetkezett, a főispánoknak is változtak teendőik; a főispáni név alatt szereplők azon időben administra torok voltak; de akkor már nem mint méltóság, nem előbbi állásában, hanem mint hivatalnokok, igazabban a kormánynak kémei, mint inkább a szabadelvű intentiónak, szabadelvű intézményeknek, a nép s egyesek általi terjesztésének korlátozói, és pedig nem a jólétet eszközölni, hanem a felsőbb rendeleteket és nkázokat ellenőrizni, és illetőleg végrehajtani. Ebben az időben történt, midőn 1861-dik végével az alkotmányosság igen gyorsan szerencsétlen véget érvén, rövid idő múlva az ismét életbe léptetett Bach-korszak folytán, csekél}

7 személyemre vagyok bátor hivatkozni, mert egyetlen voltam az országban, ki csupán csak azért, mert nem akartam a néjjválasztotta tisztviselői állomásomat tovább folytatni, engemet, mint a felsőbb rendeletnek nem engedelmeskedőt és néplázitóját befogatott a Báes vármegyei administrator, Piukovits, és betegségem dac administratio önkényének estem áldozatul, és 40 napi fogságot kehe kiáltanom Péterváradon. Hasonló eset nem történt senkivel a hazában, mint velem, ós miután ez nem igen ismeretes, kötelességem volt elmondani. A mostani állapotában levő főispáni állás részemről tarthatatlan., és ugyanazon szempontból vissza vetendő a törvényjavaslatnak erre nézve hivatkozott szakasza is, már csak azért is: mert az sem ad többet a főispánnak, hanem ugy tekinti, mint hivatalnokot, mert a törvényjavaslat szerint engedékeny szolgája, kéme, és egy személyben zsarnoka is a megyének, és akarata szerint cselekszik mindent. Vannak, kik aspirálnak rá, de én nem irigylem szerencséjüket, mert előre látom annak tarthatatlanságát és kellemetlenségeit. En a főispáni széket a jelen törvényjavaslat szerint, ha méltóztatnak visszaemlékezni a történelemre, azon szomorú korszakra emlékeztetőnek tartom, midőn Dózsa Györgyöt Teesvárott az akkori olygarehicus kormány vas trónra ültette — de előbb azt izzó forróvá melegítette. A főispáni állás, az alkotmányos szabadság föntartására, szerintem, tökéletesen szükségtelen és fölösleges. A mely nép hivatva van magát kormányozni, az bizony az általa szabadon választott főispán iránt több tisztelettel fog viseltetni, mint a kinevezett iránt, s a választott főispán erélyesebb végrehajtója lesz a törvénynek, mint a kinevezett; nem is véve számba azt, hogy a jelen törvényjavaslat szerint — mint előre bocsátom — minő szerepe lesz a megyében. Ennélfogva én részemről a főispánt, mint aféle szükségtelen és elnyűtt bútorzatot a megyéből végkép kiküszöbölendőnek, és helyét szabad választás utján alispánnal, vagy — ha ugy tetszik nevezni — főispánnal betöltendőnek vélem. Van még néhány szóm a városokra nézve, t. ház ! (Eláll! jobb felől. Halljuk! a bal oldalon.) A szabad királyi városoknak hazánkban hajdan igen szomorú képük volt. Sok szabadalmat kaptak oly fejedelmektői, kik nem szerették a nemzeti irány kifejlődését látni, szabadalmakat kaptak a nemzet törvényeinek rovására. Ezen korszakban utálatosakká váltak a városok, és az egész városi intézmény a hazában. De mind ezt az 1848-ki privilégiumokat romboló korszak öszszezuzván, megsemmisítette és ez feledékenységbe ment. Az 1848-ki törvénybe le vannak rakva mindazon intézmények, melyeknek további fejlesztése a városok emelése és fölvirágzása czéljából a jövő országgyűlésnek fenhagyatott. De a mostani törvényjavaslat szerint e szabad királyi városoktól elvétetik minden szabad önkormányzati jog; ők is csupán a főispán határtalan uralma alá rendeltetnek, s lesznek csatlós szolgáivá azoknak, és tisztviselői ugy, mint a vármegyékben. En a városok szabad választási jogát legkevésbé sem csonkítanám, meghagyva az 1848-ban alkotott ide vonatkozó törvényeket, Igen hibázik a kormány azáltal, hogy a sokból kevés barátot akar magának szerezni, s nemhogy barátainak számát szaporítaná, hanem azokat annyira kevesiti, hogy utoljára csak maga marad, mint szüret után a kunyhó. Rendezett tanácsú városokat is figuráitat a törvényjavaslat, de annak értelme, felfogásom szerint nincsen. Nyer ugyan az ilyen város kötelességekben és terhekben, de jogokban nem nyer semmit, a törvényjavaslat szerint. Azokat sem birom tehát elfogadni ugy, a mint ott előírva vannak, mert ezek részére is óhajtottam volna az önkormányzatot épugy, mint a királyi városoknak. A bizottmány! tagok felelősségéről egyátalában azt gondolom, hogy igen jó szolgálatot tenne a kormány a hazának, ha a conjugatiót