Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-218

218. országos ülés Julius 3. 1870. 29.; parlamenti kormány a maga működésében fön­tartóztatnék. Nem ismétlem, a mit ezen tétel­nek, ezen ellenvetéseknek megczáfolására föl­hoztunk, mert miután ezen törvénynek ama pontján, hol az helyesen hozathatott elő, már túlestünk, nem akarom ezt újólag szóba hozni. Midőn a t. kormány most emiitett törvény­javaslata a többség által elfogadtatott, előterjesz­tette az első birőságoknak szervezése iránti- ja­vaslatát is : ez ugyan még itt a házban elfogadva nincs, de azt hiszem, hogy a többség által ez is elfog fogadtatni. Itt ismét a birák független­ségéről beszél a t. miniszter ur, holott abban legfölebb egy pár ezer roszul fizetett, roszul választott hivatalnokról lehet szó, kik a minisz­ter tetszésétől függő előléptetést áhitva, ugy fog­ják tekinteni a birói állást, mint Jákob lajtorjáját, melyen nem ugyan mint angyalok, de sőt inkább azokkal sok tekintetben ellentétes részrehajló lé­nyek, fognak fől-alá mászkálni, az előléptetés lépcsőzetén. Itt is csak hatalmáról gondoskodott a t. minisztérium, mert midőn egy ily sereg nevez­tethetik ki, ily sereg állittathatik elő egy kor­mány önkénye, akarata szerint: e tényt valóban ha nem is törvényesnek, de nagy hatalomnak kell nevezni. És mi áron szerezte meg a t. kormány ezen hatalmat? A nemzet legszentebb és legkét­ségbevonhatlanabb jogának, a szabad biróválász­tás jogának árán. Én most nem akarok arról szólói, hogy vajon a birói választásnak nincs-e azon módozatnál, mely szerint az eddig gyako­roltatott nálunk jobb neme ; sőt tisztán kimon­dom, hogy valóban sokkal jobbnak tartom az esküdtszékeket, jobbnak tai'tom pedig azért, mert ott bíróvá maga a nemzet lesz, — Midőn a hatalmat megszerezte a t-. kormány, gondoskodott talán, hogy a megszüntetett válasz­tott biró helyébe azonnal az esküdtszékek lépje­nek? Korántsem. Igértetik ugyan, de hisz oly sok igértetett már, és annyiszor megvoltunk csa­latva, hogy valóban azon Ígérethez ,nagy reményt kötni jogosítva épen nem lehetünk. Es mit tett a t. kormány, midőn a nemzet által választott bíráktól a jogot, hogy a szabad alkotmányos polgároknak értéke és élete fölött azok Ítéljenek, ekképen el­vonta, azt nem az esküdtszékekre ruházta át, hanem ruházta, az általa tetszése szerint kineve­zett független bírónak csúfolt hivatalnok seregre; de ezzel sem elégedett meg a t. kormány: hogy ne legyen semmi, hová hatalma ki ne terjedjen, előterjesztette a törvényhatóságokról jelen törvény­javaslatát. És mit akar elérni ez által? Végfel­oszlását egy önálló alkotmányos intézménynek. És czélját valóban el is érte: mert nincs oly ön­álló intézmény a világon, hol elfogadtatnék azon elv, hogy azon intézményben idegen tisztviselők működhessenek, á t. kormány által előterjesztett, nagy részben már el is fogadott törvényjavaslat által pedig épen ezen, semmiféle európai törvény­hozás által el nem fogadott anomália hozatik be, mely a feloszlatással egyértelmű. Ha már most így állunk t, ház: miként hiheti valaki, hogy az én módositványomat meg tudja czáfolni, midőn én azt kívánom, hogv mi­után a t. ház többsége által ezen, az előtt egy­nemű homogén elemekből állt intézménybe ide­gen elemek is behozatnak : a felelőség ne csak a választott tisztviselőkre, hanem a kinevezett tisztviselőkre is kiterjesztessék. (Paczolay János közbe szóll: Természetes!) Megvallom nagy öröm­mel hallottam t. barátom helyeslő beleszólását, bárcsak követnék is; mert ha módositványom, me­lyet szerenesém volt előterjeszteni, elfogadtatik : akkor az, ezen törvényjavaslatnak —• ha nem is egészen de nagyban — correctivuma lehet; mert ellenkező esetben ha t. i. ezen törvényjavaslat igy mint van, fogadtatik el, Magyarországot az rendőri állammá, — módositásom elfogadása azon­ban, jogi állammá fogja átalakítani. Alig kell többet mondanom módositványom indokolására, csak röviden említem meg t. ház azt, a mi minden valódi alkotmányos nemzetnél kétségen kivül áll. Sokan nyilvánították azt, hogy pl. a főispán feleiőségét fedezi a miniszteri fele­lősség. Alkotmányos országban a főelv az, hogy törvénytelenséget, törvénysértést senki meghagyá­gyásából elkövetni nem szabad, és bárki legyen az, ki azt elköveti, habár maga a miniszter is, biró előtt a sértett fél által feleletre vonathatik: — ez biztosíték; de ha azt fogadjuk el, hogy ha pl. a főispán törvénytelenséget követ el, azért majd feleletre vonatik a miniszter, az őt pártoló többség által ? ez illusio és ez nem is lehet máskép. Miért? Mert a parlamenti miniszter a hiva­talnokai által elkövetett minden kihágásért soha­sem is volna képes felelni; de azon magasabb czélokat tekintve, melyek föladatai, valódi hivatása nem is ez; ha azt kivánjuk, hogy az állam a haladás terén a parlamenti kormány vezetése mellett ne akadályoztassék ? lehetetlen, hogy legyen közöt­tünk valaki, ki azt higye, hogy az csak azért szükséges: hogy legyen, ki a hivatalnokok minden legkisebb véstégeért a törvényhozás által fele­letre vonassék, s megbüntettethessék, és minden ily eset előfordultával az állam minden viszonya zavarba jöjjön. Hogy ez nem szükségges, mutatja egy nagy nemzet példája. A miniszteri felelősségről szóló törvény ép az, Angliában mint a miénk, s ennek daczára 1868. év óta ezen törvény, mi­niszterek ellen foganatba nem tétetett, hanem mi vétetett foganatba? foganatba vétetett a poli­tikai felelősség alkalmazása: midőn a miniszter

Next

/
Thumbnails
Contents