Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

22 209. országos ülés július 14. 1870. életéből. Alá lehet irni : „Az megye főispánja és annak tisztviselője, avagy az kötéllel mulatozó tyrannus". (Átalános derültség.) Micsoda tisztikar lesz ez % képzeljék önök: ne csak politikai meggyőződését, hanem egyéni önérzetét és emberi méltóságát is alá kell rendelnie a főispán privát szeszélyének. Ha nem tetszik a szakálla, belé köt, elűzi és helyettesíti mással. Istenem, micsoda tisztikar lesz ez! 0 Csaszlau népe ! (Hosszan tartó derültség minden oldalon.) Te büszke, te önérzetes faj! Miért hagytál el bennünket ? Te, a bürocraticus gorombasággal párosult pedantismus fanyar önérzetével szembe mertél szállni a Kreishauptmann inasával, sőt még a Kreishauptmann mindenható gazdasszonya val is. Vége ennek jövőre, az megyei tyrannussal, a főispánnal nincs mit tréfálni, az kötéllel mulatozó tyrannus nem ért a tréfához. Jövő kor tisztviselője, te, főispánod előtt egy félig csukott bicska, (Derültség) echoja lesz szavának, hű tükre mosolyának, vihara haragjának, rabszolgája szeszélyeinek. Mire való tehát as a sok §. ? írják ki, csak azt: ,,A főispán a megye, a megye a főispán'

1 és punctum. A főispán fogadja föl a tisztviselőt, elűzheti a tisztviselőt ha tetszik, helyettesitheti ha tetszik, öltöztetheti saját livrée-jébe, ha tetszik. De fizesse is saját zsebéből (Föllciáltások: Ha tetszik!) mert ha ő fogadja, eandidálja, elküldi, helyettesíti, és mégis a megye domesticájából fizettessék az ő domestiqueje, az még se igazság ! (Átalános derültség.) Azt mondja Tóth Vilmos képviselő ur, illetőleg állambiztos, (Derültség) „ezt igy kívánja a renddel párosult szabadság." Mikor ezt kimondás „Renddel párosult szabadság" nekem eszembe jutott a papnak a macskája. Egy pap, mint jó gazda, mindig maga adta ki a húst a konyhába. A hus gyakran elveszett, s a gazdasszony mentsége mindig az volt: „Megette a macska." Egyszer ismét kiadott a pap két font húst, a gazdasszony ismét jelenti, hogy elveszett. A pap kérdi: ..Hol van a hus? Felelet: „Megette a macska." A pap sem volt lusta, fölkapja a macskát, megméri, s épen két fontot nyomott, a mire a pap következő szavakra fakadt: Epén két font! a hus tehá,t megvan, de már most, hol van a macska?'

1 (Hangos nevetés az egész házban.) T. ház! Ha e törvér^javaslatot annak a papnak a mérlegére dobnók, ugy találnék, hogy itt is meg van a rend, de már most hol a szabadság 1 Megette a macska! (Derültség.) És micsoda rend lesz az t. ház ? Rend a temetőkben éjfélkor! Rend a sirok közt! Sötétség az égen ! némaság a légben! A Bach-korszak alatt is azt akarták kivívni, hogy legyen rend, rend a sirok közt, a sötétség az égen, némaság a légben; ki akarták vetkőztetni a mag}-art nemzeti hagyományos ősi jellegéből: hogy elfelejtse a lovaglást : elvették a nyerget, hogy elfelejtse a fegyverrel való bánást: beszedték a fegyvert, zsandárok üldözték a szakált. nagy férfiak nem resteltek a Kossuthkalapok után szaladgálni, hogy lenyírják annak lobogó szalagját. Ki akarta-: vetkőztetni a magyart belsejéből, külsejéből; el akarták törülni mindazt mi önérzet, a mit ok hetykeségnek, kihívó betyárságnak neveztek, de a mi dicsvágygyal és a hazaszeretet lángjával párosulva csodákat művelhet a csatatéren. Mi lett vége ezen eljárásnak ? Átalános lehangoltság. Ez egy lépcső, egy foka volt azon hágcsónak, melynek vége Sadova és Königgrátzhez van támasztva. Önök igy járnak el a politikában. Le akarják nyírni az eszmék lobogószalagját, el akarják venni a nyerget, hogy ne legyünk otthonosak a szónoklat délczeg paripáján, be akarják szedni a puskákat, hogy ne bírjunk gyakorlatot szerezni jogaink védelmezésére. Es hogy ne haladhassunk előre a politika tudományában : mit csinálnak ? bezárják önök a politika reáliskoláját: a megyét, miért ? azért, hogy önök maradhassanak a trónon. Miért? azért, hogy megmaradhasson az 1867-ki egyezség. Az Istenért! oly rósz dolog az, hogy önök kénytelenek ily iutézményekhez folyamodni? Maguk is elösmerik, hogy azt csak ily intézményekkel lehet föntartani ? hisz ez kivivő bizonysága annak, hogy csak ugy képesek föntartani magukat a kormányon, ha ily deeperatus eszközhöz nyúlnak. Önök, uraim, maguk mondják ki az Ítéletet maguk fölött, én csak constatáiom. Minden roszból akad valami jó; egyet mi is kivívunk ezen utón: maholnap lesz független minisztériumunk! (Halljuk!) Minisztereink függetlenek lesznek, függetlenek. ... a törvényektől. Es ez a jobb oldal műve lesz, a jobb oldal vívmánya, őket illeti érte a dicsőség (Helyeslés a bal oldalon) És mégis, ők magukat a nép jogai, és a szabadság irányában reform ereknek merészlik nevezni. Uraim, ilyen reformer Nero is volt Róma irányában, mikor azt fölgyujtatta. (Tetszés bal felől.) Önök is fölgyújtják a népnek jogait, (Gúnyos felkiáltás jobb felől: Borzasztó!) azon népét, a mely önöket képviselőkké választotta, legfőbb bizalmával megtisztelte (Igaz! bal felől : hálátlanság!) megtisztelte, miért ? hogy itt az ő érdekeit képviseljék, az ő képét viseljék, hogy itt ő helyette az ő nevében védjék az ö jogait. (Tetszés bal felől.) Ej uraim, könnyű ám arra az 1867-ki alapra ráfogni, hogy az jó, oly ember előtt, a ki azt