Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

217. országos ülés Julius 23. 1870. 251 lehetséges volna ez után jó közigazgatásra szá­mítani. (Helyeslés jobbról.) A közigazgatás, t. ház, minden rendes ál­lamban a legérdekesebb, legfontosabb ügyek közé tartozik, a közigazgatás és igazságszolgáltatás leg­főbb támaszai az iparnak, a kereskedésnek, a föld­mivelésnek; az egész országnak hitele tulajdoakép csak attól függ, hogy helyes és jó-e a közigazgatás és az igazságszolgáltatás. Tekintettel, t. ház, ezekre én nem pártolhatom azon indítványt, melyet Gnyezy Kálmán tegnap beadott; msrt tudjuk, hogy mindenütt és kivált a közgyűlésekben le­het használni azon példabeszédet: quoi multi curant, nemo curat. Az eddigi tapasztalás bebi­zonyítja ezt elegendőképen. Nem akarok sok példára hivatkozni, de mégsem mulaszthatok el egy tényt megemlíteni, a mely nem régen történt. (Halljuk jobb felől.) Maga az országgyűlés kénytelen volt, 1868-ban 100,000 forintnyi póthitelt megszavazni, a meg­zavart közrend és közbiztonság helyreállítására. (Jobb felől: Igaz! JJgy van !) Ez uraim, világos bizonyítása annak, hjgy a közigazgatás nem olyan volt, mint a milyen­nek lenni kellett. Ha a vármegyék önkormány­zati jogukkal élni akartak volua, hogyha he­lyes közigazgatás lett volna, ez nem történhe­tett volna és nem kértek volna királyi biztoso­kat, nem kellett volna biztost kiküldeni és még póthitelt szavazni. (Bal felől: Nem áll! Jobb fe­lől : Igás!) Vármegyei felhívásra felkelt volna az egész nép és elfogták volna azon gonosztevő­ket és tolvajokat; nem kellett volna megvárni, hogy a kormány intézkedjék. Hallottam, t. ház, azon nézetet is, hogy talán jó volna a közigazgatást nem épen a köz­gyűlésre, hanem a központi bizottságra bízni. Lehet, t. ház, hogy ezen eljárás talán jobb lenne, mint ha maga a közgyűlés gyakorolná a közigazgatást, de azon esetben nem volna más ezen állandó bizottmány, mint a megyei tisztvi­selőknek, mert annak átalakulna és ez esetben mind azt kellene követelni ezen bizottságtól, a mit különben a tisztviselőktől követelünk: hogy t. i. a bizottsági tagok mindennap folytonosan dolgozzanak, hogy felelősek legyenek átalában mindazért, a miért felelőssé akarjuk tenni a tisztviselőt. Tudjuk, t. ház, hogy az állandó bi­zottság tagjai azt nem vállalják el, hogy min­dennap dolgozzanak fizetés nélkül ; pedig a közigazgatás tulajdonképen olyan, mint a ma­lom, melynek nem szabad megállni egy napig sem, és melynek mindennap csak dolgozni kell. Ezen nézeteket nem az elméletből, hanem a ta­pasztalásból merítettem. Hasonló rendszer, mint ezen törvényjavaslatban foglalva van, létezik már ma a Királyföldön a szász székekben és lé­tezett már régóta, ós merem állítani, hogy oiy rendetlenségek, olyan eikósleltetések, mint tör­téntek a megyéknél, a szászföldön eddigelé még nem történtek. Ott a székgyülések foglalkoznak esak oly önkormányzati tárgyakkal, mint a minő itt a 43-ik §-ban foglaltatnak, de a közigazga­tásba a székgyülés nem elegyedett, hanem azt mindig a tisztség vagy a magistrátus kezelte. Ezeknélfogva a Ghyczy Kálmán t. képviselő ur által beadott módosítványt nem pártolom, ha­nem elfogadom a központi bizottság szerkezetét. (Élénk helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán; Miután Ghyczy Kál­mán t. barátom módositványának indokait, a centralisationak és önkormányzatnak természetét tegnapi beszédében oly alaposan kifejt :tte, hogy a a ki azt abból meg nem érti, vagy nem akarja meg­érteni, sohasem lesz képes megérteni: én ezeknek ma­gyarázatába ez alkalommal nem bocsátkozom, és csupán arra szorítkozom, hogy feleljek egy né­melyikére azon észrevételeknek, melyek ellené­ben felhozatnak. És itt mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy helytelen és igazolhatlan fel­fogásnak tartom azt, a mi tegnap Zichy Nán­dor t. képviselő ur által itt felállittatott, mi­szerint ha valaki módosítást tesz, vagy módosí­tásról van szó, azt kell legelőször is megnézni, hogy azon módosítás érinti-e magukat az elve­ket, melyek a törvényjavaslatban lefektetve van­nak ? Mert igenis concedálom, mit Szlávy t. miniszter ur mondott, hogy az, a ki elfogadta, magáévá tette az elveket, melyek egy törvény­javaslatban lefektetve vannak, az oly módosisást nem fogadhat el, mely azon elvekkel ellenkezik; de nem ismerem el azt, hogy azoknak, kik ez el­veket nem fogadták el, ne lenne szabad, ne lenne jogos a részletes vita alkalmával is az általuk roszaknak tartott elvek kiküszöbölésére és jók­kal felcserélésére törekedni. Mindenütt a világon jogos ez, mindenütt a világon gyakorlatban van, s látjuk a parlamentekben. (Zaj. Csernatony fel­kiált : Mi meghallgattuk *'őn'6k szónokait, tessék most meghallgatni a miénket !) Elnök: Kérem a közbeszóló urat ne sza­kítsa meg a tanácskozást. (Helyeslés.) Csernátony Lajos: De kiállhatatlan ez a zaj ! Elnök : Nincs joga a képviselő urnák ily megjegyzésekre. Csernatony IJajos: Igaza van elnök urnák, de mégis kiállhatatlan. Elnök; Képviselő urat ezen ismételt jog­talan megjegyzéseért rendre utasítom. {Helyeslés. Csernatony Lajos: Elfogadom, m;rt elnök urnák igaza van, dj azért mégis kiáll­hatatlan. Tisza Kálmán; Mondom minden par­32*

Next

/
Thumbnails
Contents