Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-217

217. országos ülés Julius 23. 1870. 247 Egyébiránt a miniszter ur elismeri, hogy nem a megyék ugyan, hanem a közszellem volt az, mely Magyarországot fentartotta. Azt kérdem a miniszter úrtól, hol volt ezen közszellem tere, ha nem a megyék? Azt méltóztatott mondani, hogy a sajtó pótolni fogja azon hatást, mit a megyék a közszellemre gyakoroltak. Azt hiszem, hogy ez igen nagy csalódás ; ha triviális hason­lattal akarnék élni, azt mondanám, hogy ez csak a levélben irott rák, a mit nehezen lehet meg­enni. A sajtó fekete betűi fehér papíron, és ez sohasem fogja pótolni azt, midőn az ifjú saját atyját látta a küzdtéren, és tanulta: mit tesz „izzadni és izzadás közt hősi bért aratni." Nekem ugy látszik, t. ház, hogy mi már a „nil admirari' 4 korszakát elértük: nekem ugy látszik, hogy vagy azon szomorú évek következ­tében, melyek közelebbről lefolytak, vagy a leendő magyar nemzeti élet előízéül, már megjelent azon korszak, melyre nem esik jól reá tekintenünk. Sorsom ugy hozta magával, hogy az ifjúság kö­rében éltem, azzal foglalkoztam, és már ott meg­találtam elhintve azon kártékony magot, melyet a több évi centralisatio termett meg, tulajdon­képen feltaláltam már azon közönyt, mely sem­mi magasabb, semmi nemesebb érzelmet nem táplál, ós lehet mondani a szolgaságra tett haj­landóvá. Tanuló ifjúságunk, kevesek kivételével nem a tudományért szereti már a tudományt, hanem azon közelebbi haszonért, a mit abból húzhat; ellentétben azzal, midőn a tanároknak vissza kellett a lelkesedést fojtani ifjúságunkban ma már megfordított viszonyok állnak elő. (Fel­Máltások : Eláll! Eláll!) Elállók a szótól. Szlávy József földmivelés-, ipar­és kereskedelmi miniszter: T. ház! Nem tartoztam azok közé, kik tegnap arra sza­vaztak, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat 43. §-ához Komárom város t. képviselője által beadott modositvány kinyomassék, és annak tár­gyalása mára halasztassék ; nem azért mintha kicsinyelnék bármely modositványt, mely az ál­talam igen tisztelt, a közigazgatás, pénzügy és törvénykezés terén annyira jártas és otthonos képviselő ur által beadatik ; nem azért, mintha azt hittem volna, hogy az általa beadott módo­sitványhoz szó nem fér: hanem egyszerűen azért, mert meg voltam győződve, hogy a modositvány sorsa eldöntetett már akkor, midőn az átalános tárgyalás beíejezése után az előttünk fekvő tör­vényjavaslat a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadtatott. (Helyeslés jobb felől.) A 43-ik s az azzal összefüggésben levő 58. §. ugyanis nézetem szerint a törvényjavaslatnak annyira sarkpontját képezi, annyira lényeges el­vet foglal magában, hogy nem képzelhetek sen- | kit, ki az átalános tárgyalás berekesztése utáne i törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta, most a t. képviselő uraltál beadott modositványt elfogadhassa. (Helyeslés jobb felől.) Ez volt oka, hogy nem szavaztam a tárgyalás elhalasztására. A sarkalatos pont abban rejlik, hogy a tör­vényjavaslat szerint a közigazgatás vezetése az alispánra bizatik. Fontosabbnak tartom én ezt, mint bármily más pontot, mely itt a vita tár­gyát képezte. Fontosabbnak azon kérdésnél, hogy vajon a városok számára külön törvény alkot­tassék-e vagy nem ; fontosabbnak azon kérdés­nél, mely a virilis szavazatokról szól; fontosabb­nak azon pontnál, mely a főispán hatáskörét szabályozza. Mert, nézetem szerint, a városok, mint ismételve előadatott, a viszonyokhoz és körül­ményekhez képest a nekik megadott statutarius jog által oly viszonyokat állapithatnak meg, me­lyek nekik megfelelnek. A virilis voks által alig fog változást szenvedni a megyei bizottmányok összes alkata : mert, mint ismételve előadatott, kétségkívül igen kevés kivétellel ugyanazon sze­mélyek lesznek a bizottmányban, a kik most vannak. (Mozgás bal felől.) A főispán hatáskörére nézve merem állítani, hogy itt többé-kevésbbé ugyanazon jogok codificáltatnak, melyek külön­böző vidékeken, különböző időkben, különböző egyé­nek által néha gyakoroltattak, néha nem gya­koroltattak, néha az egyes főispánok élhetetlen­sége miatt elenyésztek. Ebben sem látok tehát lényeges különbséget a törvényjavaslat és a mo­dositvány közt; hanem igenis lényeges különb­séget látok abban, hogy a közigazgatás a köz­gyűlés kezeiből kivétetik és átadatik az alispán­nak. Ennek ellenében Ghyczy Kálmán igen t. képviselő ur az általa beadatott módositványbaja azt mondja : A „közgyűlés vezeti a közigazgatást;" a törvényjavaslat pedig az 5-ik §-ban igy szól : „Az alispán vezeti a közigazgatást." Ebben rejlik a lén} 7 eges különbség. És midőn az igen t. képviselő ur módosit­ványát beadta, szokott ékesszóllásával, éles dia­lecticájával, felhasználta az alkalmat arra, hogy a centralisatiót ismét megtámadja és dicsőítse az önkormányzatot. A centralisatióra a most lefolyt vita alatt, mely körülbelöl három hét óta foly, annyi min­denféle gúny, vád és kárhoztatás szóratott, és annyira dicsőítetett az önkormányzat; annyi kü­lönféle magyarázata és definitiója adatott a cen­tralisatiónak és önkormányzatnak, hogy ha ne­talán akadna valaki, ki a lefolyt vitákat egy­szerre végig olvasni birná, annyira megzavarod­nék ítélete arra nézve, mi a centralisatio és mi az önkormányzat ? hogy kétségtelenül egykis időre volna szüksége, hogy fogalmait tisztázhassa. En nem kívánom deflnitióját adni a centralisatiónak

Next

/
Thumbnails
Contents