Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-215
215. országos il nek tartott, ezen uj választása által mintegy sanctionálta: következőleg igazolva volt a múlt országgyűlés azon része által követett eljárás, melynél fogva nem hitte szükségesnek azt, hogy azon speciális kérdésben a népre hivatkozzék. Több ellenzéki képviselő ur által elmondatott, hogy a virilis szavazat ellenkezik a magyar nép érzületével. T. ház! Én is sokszor megfordultam a nép kőzött, és meglehetősen ismerem a nép érzületét, különösen ismerem a községi életet, melyben a népnek jelleme leginkább tükrözik vissza, és alkalmam volt látni, miszerint különösen a községekben a népnek előkelői, mily nevezetes befolyást gyakorolnak a község dolgainak elintézésére a nélkül, hogy abban őket bárki is gátolná, vagy abban bárki is megütközésre okot találna. De, t. ház, nem egy tisztes földmivelőtől, ki esetleg bizottsági tag volt, hallottam, hogy ez nem nekünk való, mi éhez nem értünk, végezzék ezt a tanult férfiak, és ilyenekkel igyekeznek is indokolni a bizottságbóli elmaradásukat. De azonkívül igen élénken él emlékezetemben azon föltűnő jelenség, hogy az absolutismus idejében különösen a nép volt az, mely megbotránkozott azon, miszerint nem tekintélyes férfiak azok, kik nekik parancsokat osztogatnak. Én, t. ház, ugy ismervén a magyar nép érzületét, sehogy sem tudok attól tartani, miszerint a virilis szavazatnak behozatala a népnél oly visszahatást fogna előidézni, minőt a t. ellenzék jövendöl. A nép szerintem jó közigazgatást kivan, és azon törvényt togja áldani, a mely ezen jó közigazgatást neki biztosítani fogja : és minthogy szerintem ezen törvényjavaslat egy jó közigazgatás föltételeit magában foglalja, ón semmi okot nem látok arra nézve, hogy a nép érzelmeitől e tekintetben félnünk kellene. Az is fölhozatott, t. ház, hogy a jelen törvényjavaslat a magyar közéletben egy egészen ismeretlen, egészen uj dolgot, a virilis szavazatot, hozza be. Ugyan kérem, t. ház, méltóztassanak visszapillantani az 1848. előtti megyei szerkezetre, és kérdem: ugyan mire alapult azon megyei szerkezet másra, mint a virilis szavazatra? mindenki, a ki akkor jogosítva volt befolyni a közügyek elintézésébe, személyesen gyakorolta befolyását, s azt hiszem, hogy ezen gyakorlat tette a megyéket oly erősekké, oly tekintélyesekké, a minők voltak. Horn t. képviselő azt monda : nem engedhetem meg, hogy az adó fokmérője legyen a vagyonnak. Ha azt mondta volna a t. képviselő ur, hogy az adó nem tökéletes fokmérője a vagyonnak, akkor tökéletesen igazat adnék neki, de igy azt vagyok bátor felelni, miszerint szerintem Julius 21. 1870. 9]^ az adó egyedüli fokmérője a vagyonnak : mert nem vagyok képes egy oly mértéket föltalálni, a mely csak igy megközelítőleg is képes volna a vagyonnak mórtékét megállapítani. Én legkevósbbé foghatnám föl abbeli észrevételét, hogy miért nem az indirect adó, a mely sokkal terhesebb a népre, vétetett eldöntő mértékül a vagyonra nézve ? Ezt, véleményem szerint, fölvenni mértékül, absolute lehetetlen. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a virilis szavazat nem más, mint túlzott alkalmazása a censusnak. Hogy a virilis szavazat egy bizonyos neme a censusnak, azt nem vonom kétségbe ; azonban hogy túlzott alkalm volna, azt bátor vagyok kétségbe vonni. Ha valakinek eszébe jutna azt indítványozni, hogy a bizottságnak egész összege mind virilis szavazattal bíró egyénekből álljon, vagy azon ötletre jönne, hogy még a parlamentet is virilis szavazattal kívánná fölruházni, akkor, megvallom, hogy igen erős oka volna a t. képviselő urnák, a census túlzott alkalmazásáról beszélni; azonban méltóztassék tek'r tétbe venni, hogy a bizottságnak másik felerésze választás által fog a bizottságba bejönni, következőleg itt a census túlzó alkalmazásáról szeriintem :zó sem lehet. Hoffmann képviselő ur egy indítványt terjesztett elő, melyben különösen a békebiráknak a bizottságba való belevonását hozza javaslatba. Én, t. ház, fölötte fontos dolognak tartom, és igen nagy hasznot remélnék abból, ha hazánkban a békebirói intézmény gyökeret verhetne; azonban ha figyelembe veszem, hogy nemcsak hazánkban, hanem a jelenkor materialisticus irányánál fogva, úgyszólván az egész világon az ingyenes szolgálati készség napról napra fogy, és ha különösen figyelembe veszem, hogy még Angliában is napról napra szaporodik a fizetéssel ellátott békebirákrak száma, megvallom, hogy valami nagy reménységet ezen institutiónak életbeléptetése iránt magamban nem táplálhatok. De, t. ház, ha képviselő ur figyelembe vette volna azon körülményt, hogy a békebirói tisztet kétségkívül a nép osztályának mégis csak egy bizonyos vagyonnal biró része vállalhatná el, miután az ingyenes szolgálattal jár, és miután a 20. §-nál fogva a behozott virilis szavazat által a vagyonosabbaknak úgyis a bizottságokba való bejutása lehetővé van téve : én nem látom át, hogy ez indítványnak elfogadása mintegy serkentés fogna lenni arra nézve, hogy Magyarországnak vagyonnal biró minél több honpolgára vállalkozzék a békebirói tiszt elfogadására. Győrffy képviselő ur azt mondotta, hogy igen rósz állapot lenne az, melynél fogva a szegényebb osztály a vagyonosabb osztály által elnyomatnék. Tökéletesen igaza van. Azonban azt 28*
