Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-215

208 2I5- országos ölés július 81.'1870. alapján az ideiglenes bizottság tagjai megválasztassanak. (Helyeslés a szélső bal oldalon) Örvendett az ország, annak minden legkisebb helységében a község házán, a tornyon nemzeti lobogó lengett, a legszentebb ünnep volt ez, melyhez hasonlót sohasem ült még Magyarország. (Élénk helyeslés a szélső bal felől és felkiáltások jobb felől: Dologra.) Testvériség, egyenlőség, szeretet bonolt mindenütt, igaza volt mindenkinek, a nemesség, a nagy ur megcsókolta polgártársát. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) És a következés is mutatta, t. ház, hogy ott a bizottság első alakuló közgyűlésben értelmes falusi birák is megválasztattak; azonban mégis a legtöbb vármegyében, legalább Zemplénben igy volt —• első kötelességének tartotta a nép, azon férfiakat megtisztelni bizalmával, kik a dicső 1847. ! 1848-ki törvény alkotásában képviselték az ak- | kori nemességet, megválasztani a nagy urakat, birtokosokat, azon derék nemeseket, kik a népért oly melegen, oly szívesen áldoztak. Mi történt azután? A szerencsétlen árulás és ádáz irigység megsokalta Magyarország rövid boldogságát, ránk jött az absolut német uralom; azonban ínég az is életbeléptette a köztehervise- ! lést, mint, a mely természetesen hasznára volt, sőt az egyenlőséget is figyelemben tartotta, nevezetesen, veszem csak a becsületsértés eseteit a német büntető perrendtartás és törvény szerint. A becsületsértés egyaránt büntettetett, lett legyen a megsértett fél, nemes, mágnás, vagy akárki. Azonban mit tapasztalunk most az 1661-ki esztendőtől fogva ? Az a nép milliója, az a háládatos becsületes nép 1861-től kezdve, mind annak ellenére, hogy az Esztergomban készített ideiglenes törvénykezési szabályok azt mondják, hogy a nemesség magához emelte a népet, ha valamely becsületes, nem nemes szüléktől származott embert megsértenek becsületében, nem tehet egyebet. — mert a duellurnhoz folyamodni nem akar — mondom nem tehet egyebet, minthogy azon törvények és azon elvek alapján megperli azon embert, ki őt megbecstelenitette. De mikor a nemesnek 100 frtot Ítélnek meg: az ő becsületének megsértéseért csak 20 forint Ítéltetik meg. (Igaz a szélső bal felől.) Epén e napokban olvastam egy királyi curiai becsületsértési ítéletet, melynél fogva a sértett részére fizetendő bírság — mert nem bizonyította be, miszerint ő nemes, 20 forintra szállíttatott le. Azután azt is tapasztalja a nép, a testvéritett nép, hogy ő réven, vámon mindenütt fizet, a nemes azonban nem fizet, őt meg is botozzák még, mert még csak keresztül sem akarják vinni a törvényhozásban, hogy az emberi méltóságot lealázó megbotoztatás eltöröltessék. (Igaz! Igaz! a szélső bal felől.) Mondom a nép csodálkozik rajta, hogy mi annak az oka, hogy, ezek igy történtek; mi annak az oka, hogy az 1847/48-ki törvényhozás a jobbágyságot megszüntette, robotot dézsmát eltörölte és mégis most is vannak oly helységek és községek, hol katonai executióval dézsmálnak. Mindezeket sürgette ez az igen emberbaráti ellenzéki oldal; sürgette a kormányt, hogy ezekben az istenért tegyen valami intézkedést. Tegyenek eleget azon elveknek, melyek le vannak rakva az 1847/48-ki törvényekben ; de sajnos! ez nem történik meg, hanem történnek oly intézkedések, a melyek megrabolják ezeket a szent törvényeket. (Helyeslés a szélső bal felől.) Elvettéka birói választási jogot a nemzettől, a néptől: és még is meg akarják hagyni a községi törvényben azt, hogy a falusi birót bírónak, a szolgabírót szolgabírónak nevezzék ; pedig egy tyukpert sem ítélnek többé el ezen törvényjavaslat szerint. Most még hátra volt — azzal biztatnak legalább bennünket, — hogy a ti önkormányzatotok meg fog maradni a megyékben; igen jó és elég széles kör lesz ez nektek. De mit lát, mit hall most egyszerre a nép? Azt hogy: „Ohó! barátom, ti, kik eljártatok elébb a bizottsági ülésekben ti egyszerű becsületes és értelmes előljárok, kik egykor szépen hiven elé adtátok a nemes tanácsnak a faluban történt dolgokat, ügyeket; ti most többé már oda be nem mehettek: mert ti szegények vagytok, nem fizettek ennyi meg annyi adót. Ezek, t. jobb oldali képviselőtársaim, valójában nem reformok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem hálás lekötelezésére, nem bizalmára czéíoznak a magyar nemzetnek, hanem elidegenítésére. Önök a helyett, hogy megtartanák a régi sánczokat, a melyek századokon keresztül megvédték e hazát, készebbek azokat lerombolni, csak hogy kitaszigalják a népet annak köréből. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Figyelmeztetem hálás indulattal a jobboldaliakat és a kormányt: ne cselekedje azt, emlékezzék a szentírás, a biblia azon szavaira: „A régi gyepünek oktalan és czélszerütlen elhányásából kigyók jönnek ki és az elnyomókat megmarják." (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én e gyűlöletes, botrányos 20-ik §-t el nem fogadom és pártolom Majthényi t. barátom módositványát. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Táncsics Mihály: A szőnyegen fekvő törvényjavaslat 20-ik §-a eléggé meg volt már vitatva, s én nem azért szólalok fel, mintha reménylhetném, hogy felszólalásomnál fogva e szakasz elvettetik; hanem azért, hogy képviselői kötelességemet teljesítsem s ellenezzek min-