Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-214
214. országos Blés joiius 20. 1870. 187 ják e javaslatot. Ez igy áll. Kénytelen volt a minisztérium azt mondani, hogy ragaszkodik a törvényjavaslathoz, hogy táreza^kérdést csinál belőle. Egyébiránt eszembe jutt egy passus a 61-iki föliratból, mely az akkori kormány leirata folytán készült, melyben azt állítja a korniány, hogy ő csak a közjogi kérdést kívánja a reichsrathban, és nem kívánja megfosztani a magyar népet azon jogoktól, melyeket 1848-ban nyert, hogy t. i. fölszabadult az aristrokatia az institutiók nyűge alól, és képviseleti rendszert kapott. Mit válaszolt nagy hazánkfia Deák, kit az egész nemzet igazán ujjongva fogadott, méltóztassanak meghallgatni :„Hiszszük ; hogy felséged nem akarja azt, de meg vagyunk győződve, hogy ha akarná, sem lehetne keresztülvinni, mert nincs Magyarországban olyan aristocrata, ki az igazságról, polgári legszentebb köteleségről és becsületről annyira meg tudna feledkezni, hogy azon kiváltságos jogokat még felséged parancsára is bármi részben visszakívánná." Uraim! a nemzet ma is igy gondolkozik, sőt önöknek legnagyobb része is igy gondolkozik ; hanem hogy a kormány keresztülvihesse, a mit maga elé kitűzött, hogy a kormány uralmát biztosítsa, minden áron, s bármely körülmények közt, olyan módokhoz nyúlt, melyeket el kell kárhoztatni minden szabadelvű embernek. Önök a túlsó oldalon népképviselet alapján lettek ide küldve. Önök leginkább vagyonos emberek, és most a vagyonnak akarnak előjogokat megszavazni? Nem akarok azok ellen erős kifejezésekkel élni, kik itt vannak, de azt hiszem, hogy az legalább is az illem ellen volna, hogy azok, kik vagyonuknál fogva előjogokat nyernek, e fogókra rászavazzanak. Beménylem, hogy, midőn e rósz törvényjavaslat a felső házhoz megy, a felső háznak, melynek tagjai legnagyobb részben mind virilis szavazatot nyernek e törvény által, az illem tisztelete meg fogja menteni a nemzetet ezen szerencsétlenségtől. TJraitn! önökhöz, miután ugy látszik, hogy föltették azt, hogy compact pártot fognak képezni ós inkább elfogadják e törvényjavaslatot mint megbuktassák a kormányt, nem is beszélek ; hanem a magunk pártjához van egy szóm. (Halljuk!) Ezen hosszú idő alatt tapasztalhatták, hogy nem csak a mi oldalunkról, de a másik saját oldalukról jövő styláris módosítások sem fogadtattak el. Ha ieszavaztatik az alap, melyen mi itt ülünk, ugy hiszem, legalább addig, a meddig a törvényjavaslat tárgyalás alatt van, nekünk itt helyünk nincs; e szakasz elintézését várjuk tehát be, de azután ne vesztegessük az időt; hanem ha túlértünk ezen szakaszon, vonuljunk vissza a teremből és várjunk addig, mig ezen törvényjavaslat végkép meg fog szavaztatni. Pártolom Majthényi Dezső t. képviselőtársam módosítását. (Helyeslés bal felől.) Radó Kálmán: T. ház! (Élénk foíUáltásoh jobbról: Eláll!) Az üres phrasisok ráíogások torturaival szerencsésen átélt 18-ik napján a vitának óhajtottam volna nézeteimet szűk keretbe szorítva elmondani; óhajtottam volna különösen a parlamentben eddig szokatlan gyarló ráfogásaira és gorombaságaira a t. ellenzéknek, (OM! rendre! rendre!) melyekre Paczolay t. képviselőtársam nagyon is kíméletesen reflektált, észrevételeimet megtenni: (Halljuk! Halljuk!) de miután elvrokonaim fölhínak, hogy szólásjogomtól elállják, engedek fölhívásuknak és elállók. (Bal felől: Halljuk! Halljuk! Éljenzés jobb felől.) Horn Ede: T. ház! (Fölkiáltások: Eláll!) ' A most szőnyegen levő kérdés, a virilis szavazat annyira lett már megvitatva az átalános és a mostani részletes vita folyama alatt, hogy valóban hosszasabban arra nem kell visszatérni. Mégis meg kell vallanom, igen éber figyelemmel hallottam és olvastam mindazt, mi itt mondatott a jobb oldal és a t. miniszterek részéről a virilis szavazat mellett, és mégis még eddig ki nem tudtam találni, hogy voltaképen mi az indító oka a virilis szavazatnak, és főkép mi kényszeritette a kormányt arra, hogy még cabinetkérdést is csinál a virilis szavazatból? Azt hallottam tegnap az igen t. cultusminiszter részéről, hogy a conservativ elemnek akarják biztositni a felsőbbséget, vagy legalább igen Dagy befolyást a törvényhatóságra. Meglehet, hogy ezen kívánatnak bizonyos jogosultsága van ; ón ezért megfoghattam volna, ha pl. bevezettetett volna az, a mi Poroszországban és más országokban létezik, azaz bizonyos érdekeknek képviselősége, ha pl. azt mondták volna, az ingatlan vagyonnak annyi és annyi száztóii képviselősége lesz, továbbá a nagy iparnak, a nagy kereskedelemnek ennyi és ennyi; ez megfogható lett volna. Más oldalról ismét azt hallottam mondani, hogy az értelmiségnek akarja biztosítani a befolyást. Ennek szintén lehet egy bizonyos jogosultsága ; azért megfoghattam volna, ha azt mondták volna, hogy például az akadémikusok, az orvosi kar, az ügyvédeknek és más osztályoknak, kik az értelmiséget képviselik, lesz ennyi és ennyi része a képviseletben. De, hogy csupán a pénznek tulajdonítják az értelmiségnek és conservativ elemnek képviseleti jogát, azt átalában el nem fogadhatom ; és főkép, hogy a pénznek, csupán a pénznek ma adják Magyarországban ezen jogot, hol a pénz, mint ilyen, eddig oly keveset szerepelt, hol a pénznek oly kevés alkalma volt bemutatni tevékenységét, hazafiságát, hasznossá24*
