Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-214

184 214. országos ülés Julius 20. 1870. becsületes, jellemes, értelmes ember van, ki habár szegény is, de függetlenségét nem fogná felcserélni igen sok virilis szavazattal bíróval. (Helyeslés bal felől.) Korizmits képviselő ur azt is állította, hogy bennünket a virilis szavazat, s általa az, hogy ime tiszteletben tartjuk a birtokot, biztosit a eommunismustól ; és ezen állítása még inkább meglepett, mint az előbbi, sőt megdöbbentett ; mert egy olyan nemzetgazdásztól halljuk azt, ki magának e téren tekintélyes nevet vívott ki, és pedig nem birtoka, h^nem tudománya és szorgalma által. Kérdem a képviselő urat, mi ad nagyobb ingert a communismusra: vajon az-e, midőn azt mondom: légy te bár szegény, bár csekély adót fizető, de légy becsületes, értelmes, jellemes ember, hogy kinyerjed magadnak általa a közbizalmat, és nyitva állnak előtted a tanács terem ajtai ? vagy ezzel ellenkezőleg nem épen az ad-e ingert a communismusra, midőn azt mondom: fele a tanácsteremnek előtted el van zárva, annak tele részébe csak nagy birtok által juthatsz, és e íele rész biztosítva van részedre akkor is, ha embertelenül mások megrövidítésével, csalással jutottál volna is birtokodhoz ? (Élénk helyeslés bal felől.) Hisz uraim ! épen ezen és ezekhez hasonló dolgok támasztják és támasztották azon keserűséget, mely ürügyet szolgáltat a eommunistáknak veszélyes tanaik hirdetésére, azon tanok hirdetésére, melyeket itt egy tekintélyes nemzetgazdász a ház keblében pronunciált a nemzetnek; de a nemzet, erről meg vagyok győződve, ilyen tévtanokat követni nem fog. ' Ugy van! bal felöl.) Győződjék meg a t. képviselő ur, hogy mi megértjük egymást, ós ha a körülmények, a haza érdeke ugy kívánja, egyek is fogunk lenni, miként egyek voltunk 1848-ban, midőn egy nagy eszmét kellett megtestesíteni, azt vérünkkel megoltalmazni, miként megértettük egymást 18ö0—61-ben, midőn az 1848-ki törvények helyreállításának egy futósugara tűnt fel a láthatáron ; s hogy messze ne menjek, megértettük egymást igen sok esetben a közel 3 év alatt is. És itt az igen t. miniszterelnök ur s a kormány többi t. tagja bizonynyal bizonyságul szolgálandnak nekünk Korizmits képviselő ur ellen, hogy igen sok fontos kérdésben, midőn a kormány lépéseinek czélszerü és üdvös voltáról meg voltunk győződve, támogattuk a kormányt. Ezt tagadni nem lehet. Jön idő, és talán ezen idő nincs messze, midőn más helyzetben, más körülmónyeic közt, de ugyanazon ezélból, ugj^anazon érdekből, mely czélért, és a mely érdekből küzdünk most, t. i. a közügyért, a haza érdekében ismét egyek leszünk. De azért ne kívánja tőlünk Korizmits képviselő ur, hogy csupán ezen szerencsétlen 20. §-ért igyekezzünk magunkat az ő alaptalan vádja ellen igazolni, hogy mi nem értünk egyet, és hogy nem tudjuk az alkalmat felhasználni, melyet a gondviselés kezünkbe adott, hogy mi fogadjuk el ezen 20. §-t csupán azért, hogy megczáfoljuk azon alaptalan állítását, hogy a magyar faj nem tűri meg egymást. Hiszen uraim, hogy a magyar nemzet engedékeny és türelmes, annak aiig lehet fényesebb bizonyítéka mint az, hogy kormányunk kormányzásának 4-ik évében ezen törvényjavaslatot terjeszté a ház elé, melyet a ház nemcsak hogy az első pillanatban vissza nem dobott, hanem a többség még Hozsanával is fogadta. Ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogyily nagyfontosságú kérdésben, minő az előttünk fekvő törvényjavaslat, oly normális időkben, midőn a kormány azt előterjesztette volt, a nemzet megkérdezendő lett volnaHiszen, ott a túlsó oldalon, önök mindnyájan liberálisabb programmot adtak választóiknak mint az előttünk fekvő törvényjavaslat, a virilis szavazatot pedig még csak álmaikban sem merték volna megemlíteni választóik előtt. (Igás ! igás ! bal felől.) Minő alapon állíthatják tehát önök, hogy ezen kérdésben önök a- nép többsége akaratának kifejezői ? Hiszen önöknek Je kellett volna, nézetem szerint, tenniök mandátumaikat, és megkérdezni a népet: vajon tetszik-e neki e törvényvaslat és a virilis szavazás ? (Nyugtalanság a jobb oldalon.) T. ház! Hiszen önök megkísértették már egyszer a játékot az 1867-ki XII. törvényczikk tárgyalása alkalmával ; akkor is kértük önöket, hogy kérdezzék meg a népet. Ezen kívánságunk elhangzott akkor, tudom el fog hangzani moat is. Azonban jöhet idő, nem mondom, hogy eljön, de eljöhet azon idő, midőn a nép fel fog kiáltani, hogy önök nem teljesítették kötelességöket, hogy önök nem feleltek meg a nép önökben vetett bizalmának. Jöhet idő, ne adja Isten, hogy eljöjön, midőn a tűz, melylyel önök e pillanatban játszanak, lángba fogja dönteni a hazát. Azt mondhatják önök ennek ellenében, hogy hiszen önök bírnak a nép akaratának ismeretével, és nem szükséges a nép megkérdezése. Elismerem, hogy a t. miniszterelnök ur, gróf Andrásy, vagy mélyen t. képviselő társain Deák Ferencz, hogy itt példaképen csak önök vezérférfiait említsem, az ész segétyévei eljuthatnak annak sejtelméhez: minő sebeket fog ütni a virilis szavazat a nép testén; de annak biztos tudatához az ész segélyén kivül még bizonyos érzékre is van szükség. Az aristocrat körökben élő, az aristocrat levegőt beszívó férfiak ezen érzéknek szükséges magaslatára nem emelkedhetnek. A nép körében kell élni, ismerni kell a nép