Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-209

209 országos fiíés július 14-. 1370. ii fáradozni továbbra is. Ezt, azt hiszem, mindnyájan csak örömmel vehetjük tudomásul. De sajnálom, hogy a második és harmadik kérdésemre adott felelet nem oly nagyon kielégítő. Én sohasem kétkedtem abban egy perczig is. hogy ha mindezen békefáradozások daczára kiüt a háború, és az osztrák kormány szintén belevitetis. a háborúba: akkor mindenesetre Magyarország kormányát és országgyűlését is föl fogják kérni hozzájárulás végett; mert ha pénzes véráldozatról van szó, akkor Magyarországot sohasem hagyják ki a számitásból. (Derültséi) a mi nagyon természetes is : mert habár szegények vagyunk, mégis bizonyos tekintetben sokkal gazdagabbak vagyunk a birodalom másik részénél: mi állítjuk ki ugyanis az osztrák hadsereg legjobb, legvitézebb katonáit. (Zúgás jobb felől. Igenis, ugy van! hal felől. Egy hang: Még ezt is eltagadják ?) Meg kell vallanom, t. ház, hogy ezen tagadást a magyar parlamentben nem vártam, tHelyeslés hal felöl Csanády Sándor közbe szól; Ez hazafatlanság!) Azt is tudom, hogy Magyarország minden elégedetlensége daczára mindig a legáldozatképesebb része a birodalomnak! (Zaj jobb felől.) Tehát Magyarország kormányát és a magyar országgyűlést mindenesetre föl fogják szólítani , ha háborúra kerül a dolog. De nem ez tulajdonképen azon kérdés, a mi minket nyugtalanít , hanem a kérdés az , hogy épen mivel ha a háború kiüt, Magyarországnak úgyszólván hozzá kell járulnia áldozatokkal: jó volna azon biztosítékot nyerni, hogy háború semmi esetre sem lesz. (Hosszas nevetés jobb felől. Halljuk! bal felől.) Bocsánatot kérek, jó volna azon biztosítékot megnyerni, hogy Magyarországra nézve nem lesz háború, (Helyeslés bal felől) meri a miniszterelnök ur feleletéből csak azt vettem ki, a mit már egyébiránt a lapokból is tudunk, (Nevetés jobb felől; fölkiáltások: hát miért interpelláltf

! — elismerem, hogy kielégítőbb ezt hivatalosan is tudni — hogy bár a helyzet nagyon komoly , még sincs kizárva a kilátás a békére. De a kérdés az, hogy ha lesz háború, el van-e határozva először az, hogy a bécsi kormány semmi esetre hozzá nem járul? (Fölkiáltás bal felől: Ez a kérdés! Jobb felől zúgás) másodszor — és ez a legfőbb kérdés — hogy ha elhatározzák a háborút, Magyarország országgyűlését előre föl fogják-e ugy szólván nyilatkozatra szólítani arra nézve": be kell-e menni a háborúba? vagy esak azt tartják-e főn maguknak Bécsben, a mi — fájdalom — már a legtöbbször történt, hogy a kormány elhatározza a háborút s akkor azt mondja az országgyűlésnek, hogy e háború kikerülhetlen, adjatok pénzt, adjatok katonákat? (Zúgás jobb felől.) Ezt kellene kikerülni; és mivel ha háborúnak kell lenni, mindenki állítja, hogy nemcsak a háború szokott időnkben rövid lenni, de az előkészületek is na,gyon rövidek, és mivel talán két-három nap múlva Európa fogja már tudni, lehet-e vagy nem kikerülni a háborút: én azt gondolom, hogy ily körülmények közt 1 — 2 nap múlva a kormánynak az országgyűlés elé kellene lépnie s megkérdeznie: lehet-e ós kell-e bemenni a háborúba? (Zaj, nevetés jobb felől.), Ha a miniszterelnök ur e tekintetben adhat nekünk megnyugtató feleletet, akkor azt hiszem, az ország nyugodt lesz; (Helyeslés bal felől!) de ha attól kell férni, hogy talán két-három nap múlva azt olvassuk, uogy a háború megvan, az osztrák ós magyar kormány beleegyezett, és csak azután jönnek ide és azt mondják, hogy ez megtörtént a magyar kormány hozzájárulásával, a magyar kormány tudta és beleegyezésével, az országgyűlés tehát adjon pénzt és katonát, —azt gondolom, megnyugtatásnak nem vehetjük, s azért a t. miniszterelnök ur feleletének 2-ik részét kielégítőnek nem találhatom, hanem föntartom e tekintetben jogomat, megtenni a szükséges lépéseket. (Helyeslés balról.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Azt hiszem, nem csalódom, ha azt teszem föl, hogy a t. képviselőház egyátalában nem találná helyesnek a dolgok jelen stádiumában e tárgy további feszegetekét; (Helyeslés jobb felől) és ennek következtében föl fog menteni attói, hogy a t. képviselő ur által megkezdett tárgyalást folytassam. (Helyeslés.) A t. képviselő urnák csak egy nyilatkozatára vagyok kénytelen megjegyzést tenni: azt mondotta ugyanis, miszerint nem várta volna, hogy akkor, midőn azt mondja, hogy a magyar adja mindig a legbátrabb ós legvitézebb katonákat; „a magyar parlament ezt nem-helyesléssel fogadja/ Én e részben ellenkező nézetben vagyok. Ha ezen elismeréssel a lajthántuli parlament, — a közös védelemnek másik orgánuma, — vagy más idegen parlament nyilatkoznék; az helyén volna; de hogv ezt magunk mondjuk el, azt helyeslésnek egyátalában nem találom. (Élénk helyeslés.) Elnök; T. ház! A szabályok értelmében kérdem : tudomásul veszi-e a f. ház a miniszterelnök ur válaszát ? (Tudomásul veszszilk '} Tehát tudomásul vétetik, s ezzel a napirendre térünk vissza. Dietrich Ignácz: T. ház! (Zaj. Fölkiáltások: Eláll! A képviselők a jobb Maion tömegesen kimennek.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat méltóztassanak csendben lenni. (Kivid a folyosón zajos beszélgetés.) Fölkérem a háznagy urat, méltóztassék odakin csendet csinálni (Helyeslés.) 2* ^r\