Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-214
168 214. országos ütés július 20. 1870. épen a t. kormánypárt részéről tétettek módositványok. Es ez az, mire nekem észrevételem van. Hát minő parlamentalis vitatkozás lesz az, melyben azok, kik különben is, mint mondani szokás, egy gyékényen árulnak itt a házban, ildomos vita után szépen megegyeznek oly módosít ványokban, melyeket épen jónak látnak, s ezeket ex abrupto szőnyegre hozzák. Erre nézve bízvást tehetem azon kifogást : mért nem gazdálkodjak meg a ház idejét, mért nem vitatják meg ezeket a körökben önmaguk közt és mért nem azon módositványokkal együtt hozzák be a törvényjavaslatot 1 mert ugy, a mint van e dolog, elmondhatja majd a künhallgató közvélemény . miszerint csodálatos módja az egyetértésnek, moly mindenféle, csak nem. parlamentalis," mely szerint hozhat föl az ellenzék bárminő jobbitmányt, hozhat föl az ellenzék bármely érveket, nem fognak sikerülni azok, nem győznek meg senkit; minden jobbitmány, mely keresztülmegy, egyenesen magáé az indítványozó t. kormánypárté. Erre el lehet mondani, t. ház: irattassék meg" a, jövendő számára, mint érdekes adat a parlamentalismus történetéből. Ezzel áttérek magára az illető §-ra, mely meghatározza azt, hogy a törvényhatósági bizottságok fele részben nem esnek választás alá. hanem, mint mondanák, ugy kegyesen oda rendelvék a közügyek vezetésére az adókönyvből nyert qualifícatio alapján. Maga ezen szó: „bizottság" előttem kifogás alá esik. Én népképviseletet kívánok a köztörvényhatóságokban, oly népképviseletet, minőt. 1848-ki törvényeink említenek. Azokkal ellenmondásba jön ezen szövegezés: bizottság, mint ha mondanák: a megbízó hatalom megbízottjai, és talán csak egy bizonyos időre. Mert hogy most a tagoknak fele része veszi megbízását a hatalomtól, ez t. ház, nem annyira alkotmányos tény, mint kegyelem dolga. Ki vállal felelősséget az iránt, hogy egy vagy két év múlva azon fele rész át nem változik 3 U, 4 i5 vagy 9 | 10 . részszé ? vagy ha még nagyobb a kegyelem, akkor leszállittatik, s nem fele részben, hanem talán csak egy harmadrészben fognak a hatalom által megbízottak a bizottságban szerepelni. Ez az, t. ház. mi ellen az alkotmányos polgár érzülete tiltakozik; ez az, minek emléke oly szomorú nálunk azon időkből, midőn kegyelemből elrendeltetett a közügyeknek ez vagy ama elintézési módja, és főn van még a nép emlékében, hogy nem alkotmányos törvény az olyan, hanem nyílt parancs. Mondatott t. ház, hogy ezen virilis szavazat intézménye valami nagyszerű eredeti magyar eszme. En talán igazabb nevét mondom, ha osztrák-magyar ötletnek nevezem. (Tetszés a szélső bal oldalon.) Fáj az, hogy még bizonyos nemzetgazdászati haladás tényezője gyanánt is állíttatik fel ezen szomorú, gyászos intézmény, és pedig azon képviselőtársam által, kinek a közgazdászat terén szerzett érdemeit hódolattal elismerem, — mert ismerem; — de kinek gazdasági leveleiből egészen más meggyőződést olvastam ki eme szavakban: „a szellemnek kell elébb átesni a szükséges átalakuláson, az anyag majd követni fogja." Es most Korizmics t. képviselőtársam azon meggyőződését nyilvánítja, hogy majd ezen szerencsétlen anyag, az adókönyv, lesz a magyar nemzet szellemi és közvagyonosodási fejlődésének egyik leghatalmasb tényezője. Szomorú dolog! de államférfiaink meggyőződésében hasonló következetességnek már számos példájával találkoztunk az ujabb "időben. Hogy az intézmény nem épen idegen, de magyaros volna, arra is lehet valamit adni: mert hiszen, t. ház, az ötlet vagy eszme, — akár mi legyen, én intézménynek mondom, — feltalálható a régi időktől mind e mai napig a magyar alkotmányban. Itt van a méltóságos főrendek háza, az, a melyről — ha Darvin elméletét akarnók igénybe venni — elmondhatnók: hogy az egy magát lejárt korszaknak a jelenbe átmaradt szomorú maradványa; egy eltemetett flórából és faunából a késő kornak intőielül fönmaradott omladék. Es szomorú dolog, midőn ezen intézményre nézve azon két nézet van megállapodva a hazában, miszerint először végképen el kell törülni ama felső házat. 2-szor népképviselet alapján átalakítani. hogy választottak foglaljanak ott székeket; de sehol nem hallik az. hogy mostani szervezetében meg kellene hagyni; szomorú jele az időnek t. ház, hogy mi lemásoljuk azon őskori intézményt és át akarjuk ültetni modern alkotmányunkba ma ezen 20-ik § jogczime alatt. Ez az, a mit én el nem fogadhatok: mert kétségbe vonom, egyenesen tagadom, hogy az igazságos lenne vagy lehetne. Nem igazságos és nem lehet az, mert midőn a vagyonossági qualificatiót az adókönyvből meghatározza, legkevésbé sincs megbízható alapja arra nézve, hogy az értelmiségi, — sőt többet mondok, a polgári közerkölesiségi qualifieatio érvényre juthasson. Mert — hogy többet ne idézzek,— utalok t. ház ama rengeteg nagy füzetre, melyben ezer meg ezer nyugdíjazottnak nevét látjuk, és hol jutalmazva találunk oly honfiúi erényeket, melyeknek képviselői tudom, hogy közbizalom utján, választás által soha nem jutottak a közdolgok élére; tehát erőszakkal fognak oda helyeztettetni. Es ezen erőszakban volna az igazság? Továbbá nincs igazság ezen intézményben azért sem, mert az által igen sokan igazságtalanul sújtva vannak, és pedig olyanok, kiknek kérvényeit napról napra benyújtjuk a képviselőház elé; — ma is volt
