Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.

Ülésnapok - 1869-213

160 213. orszárt* ülés július 19. 1870. mint Eötvös J. br. magát kifejezni méltóztatott, vagyonilag egy bizonyos uiveaun fölül emelkedtek. Nem ellenkezik, t. ház, a democratiával a fáradság méltó jutalma. De ellenkezik a democratiával, hogy előjog adassék az általa úgynevezett közép osztálynak, hogy az külön jogokkal ruháztassák föl. Igen is, adjunk előjogot akár a gazdagnak, akár szegénynek: ez ellenkezik a democratiával (Helyeslés bal felől) épen ugy, mint ellenkezik a democratiával: megtámadni valakit azért, mert ö grófi nyoszolyában született, vagy azért, hogy szegény paraszt viskóban látta legelőször a napvilágot. Az igazi democratia sem szegényt, sem gazdagot, sem fön, sem alant születettet nem ismer; nem ismer tehát előjogot sem. És miután e törvény előjogokat akar megállapitani, nem oszthatom br. Eötvös azon nézetét, hogy az ne ellenkeznék a democratiával. (Helyeslés bal felől) Igen tisztelt barátom, Korizmics Lászlónak csak néhány szdt akarok feleim, mert mint maga is szives volt beszéde elején kijelenteni és érveiből is kitetszik, ő eddigi áldásos életpályáján meglehetősen távol maradt a politikai vitáktól a megyei életben: mert csak ennek tulajdoníthatom állításainak nagy részét. Hogy az egyet nem értés talán a tanulmány hiánya, oka lehet a köztünk levő félreértésnek, ezt hajlandó vagyok elismerni ; de nem ismerhetem el a másikat, azt: hogy oka az, miszerint a nemzet nem tud hatalmával élni, nem tiidja erejét fölhasználni,mikor kezében van. Ha ezen megyőződésemben, hogy ez nem áll, megingathatna valami, ez csak az 1867-ki példa lehet, midőn a kezébe jutott hatalmat a nemzet fölhasználni csakugyan nem tudta. (Nem igaz! jobb felől.) Hogy a magyar főkép akkor gyakorolta ellenzéki szellemét, mikor magyar ember ült a kormányon, erre nézve én is, mint az előttem szólott t. barátom tette, csak a történetre hivatkozom. Bátor vagyok emlékeztetni a nagyon magyar irányú Nagy Lajos korára és Hunyady János kormányzása idejére. Hogy azért nem szereti a bal oldal a virilis szavazatot, mert az valami eredeti és nem más országból van áthozva, erre egyszerűen csak azt vagyok kénytelen tisztelettel megjegyezni, hogy ez nem áll: mert a virilis szavazat épen utánzás, még pedig igen rósz kópiája a már magában véve rósz dolognak, a Németországban némely helyütt érvényben levő „érdekképviseletnek", a mint ezt Nyáry Pál barátom előttem már bővebben kifejtette. Arra nézve, hogy be akarjuk vicni a bizottmányba a közép osztályt, hogy virilis szavazat utján soliditást akarunk adni a bizottmányoknak, csak azt kérdem t. barátom Korizmicstól: azon téren, melyen mi már gyakrabban találkoztunk, vajon valamely gép soliditásának tartja-e azt, ha rövid időközök alatt annak leglényegesebb szegeit meg kell változtatni, s igy kérdem: fog-e soliditást adni azon virilis szavazat a bizotságnak, miután rövid időszakokban a viiil szavazati listák — a rósz dolognak rósz természeténél fogva — mindig megujitandók és változtatandók lesznek? A mi a közvélemény nyel szemben való bátorságot illeti, méltóztassanak megengedni, hogy erre nézve csak azt ismételjem, mit itt már mások mondottak. Igenis szükséges minden becsületes, minden jó hazafiban, a közvéleménynyel szemben azon bátorság, hogy semmi szin alatt oly valami elkövetésére, mit helytelennek tart, a közvélemény ne bírhassa: de közügyekben a közvéleménynyel szemben azon bátorságot, mely az én meggyőződésemet helyezi a közvélemény fölé s a mely bátorsággal én a közvélemény ellenében a magam saját véleményét keresztül akarom erőszakolni, nem ismerem, és nem is bátorságnak hanem legfölebb menthetlen vakmerőségnek nevezem azt. (Helyeslés bal felől.) Hivatkozott t. barátom azon állapotra, hogy külföldön már megszűnt minden egyéniség a politikai életben, úgyszólván, minden balszerencsét, minden roszat az államnak tulajdonítanak, és minden támogatást attól várnak, és t. barátom ezen állapotot igen helyesen hibáztatta. De, kérdem : vajon azon irány, mely a törvényjavaslaton keresztül vonul, és a mely a kormány tútorságát ;ikarja éppen mindenfelé kiterjeszteni: gátolni, vagy előidézni fogja-e a Korizmits által kárhoztatott állapotot ?. A mi végre a communismust illeti, erre nézve véleményem az, hogy másutt is talán inkább többet ijesztgetnek vele, mint a mennyire az valóban létezik és talán az ottani törvényhozók nézetét tolmácsolom ezen véleményemmel; miután nem tudom, hogy Európa bár melyik államában is a vagyon, és személy bátorság rendes garantiain kivül hoztak volna még be valami, ilyen virilis szavazat féle óvszert a communismus ellen? En nem tudom hogy hoztak volna, nem is hiszem: mert különben megsejtettem volna azt; de nálunk ez bizonyára nem szükséges, hol hála Istennek az ily mozgalmak ismeretlenek, kivévén a roppant európai izgalmakat és rendkívüli forradalmi időket, melyekre állandó törvényeket hozni nem lehet. Es vajon az által t. uraim! ha éppen mi húzunk előlegesen ily chinai falat, egy felől nem festjük-e magunk az ördögöt a falra, másfelől nagy dicsőségére válik-e magyar bátorságunk, a jobb oldal híresztelt courageiáüak, hogy egy ily a félelmet minden szavában eláruló §-t akarunk a törvénybe