Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-213
143 213. országos Ülés Julius IS. 1870. tént: történt a belügyminiszter ur által nyomtatva előterjesztett indokolásában; s történt e napokban miniszterelnök ur által. A nyomtatott indokolásban az van: (Halljuk!) Azért vélte szükségesnek a minisztérium a virilis szavazatokat initiálni, mert a nagyobb vagyonnal bii'ó polgároktól méltóbban megvárhatja azt, hogy a közügyekben részt vegyenek, még pedig ingyen. A miniszterelnök ur pedig indokolásában azt mondja; hogy miután a hatóságok maguk szabályozzák budgetjeiket, több garantia van abban, hogy a több vagyonnal biró emberek a közpénzzel jobban fognak gazdálkodni, mint azok, kiket a nép oda választ. Erre nézve rövid megjegyzésem, melyet a gyakorlati életből merítettem, az, hogy mindkét indokolás téves. Téves azon indokolás, mintha a, nagyobb vagyonnal biró egyének a közügy iránt nagyobb érdekkel viseltetnének. En hivatkozom mindazokra, Irik megyei g3 7 ülésekben forogtak ; kik tették a túlsulylyal biró nagy többséget? a gazdag emberek-e vagy pedig a tudomány művelői, ügyvédek és az annyira és oly sokszor gúnyolt táblabiró-osztály, mely bár nem egészben szerezte is vagyonát, hanem örökölte, de annak megtartásában arcza izzadásával fáradott % Méltóztassanak körültekinteni 1- a mire volt hivatkozás — a máig is virilis szavazattal biró főrendi tanácskozó teremben: tanusitja-e azazon indok tarthatóságát ? vagy pedig méltóztassék visszaemlékezni azon napokra, midőn lóverseny vagy egyéb spectaculum hirdettetett Pesten, s midőn a képviselőháznak népes padjai hirtelen megritkultak. Kik maradtak itt, azok-e, kik a gazdag osztályhoz tartoznak, vagy a táblabírák és lateinerek? (Zaj bal felöl.) Ez tehát nem bizonyítja azt, hogy a practicus életben elérhető volna azon czél, melyet a belügyminiszter ur kitűzött. De tagadom azt is, hogy miniszterelnök ur argumentuma practicus fontossággal bírjon; mert az nincs bebizonyítva, hogy azok. kik bizonyos eseteknél fogva, mint például városokban börzejáték, vasúti vagy más speculatiók által véletlenül nagy vagyonhoz jutnak és ennélfogva virilis szavazattal fognak bírni, leglelkiismeretesebben fogják a közpénztárakat kezelni. Ezt merően tagadni bátorkodom. Itt is én azon osztályra biznám leginkább a közpénzek fölötti gondoskodást . mely ezen törvényjavaslat következtében a bizottságokból az emberi természetben rejlő daeznál és féltékenységnél fogva tán egészen ki fog záratni; mert két osztályból fognak azok alakulni, különösen a városokban: t. i. a legnagyobb vagyonnal bírókból, kik ritkán érdeklődnek a jó gazdálkodás iránt, és másodszor azokból, kik socialis tekintetben ós tanultság tekintetében alább álló egyének; vagyis, épen az a középosztály ki fog záratni, a mely lelkiismeretes kezelését a közvagyon körül eddig is tanúsította. De, t. ház, nem is azt tartom én a valódi indoknak, hogy ezen törvényjavaslat, különösen a 20. §. initiáltatott. En legfontosabbnak tartom ezen törvényjavaslatban ezen intézkedést; mert egyes szabályokat tartalmazó %-ok idővel könnyen megváltoztathatók ; de a 20. §. több mint egyes törvényes szabály : ez azon irány megváltoztatása, melyet a civilisatio, a haladás tekintetében eddig követtünk. Ez egy uj institutiónak meghonosítása, ez pedig, ha gyökeret ver a nemzet erkölcsében, e gyökéren nem változtathatunk oly könnyen egy törléssel vagy kihagyással: mert ez átmenvén a nemzet vérébe, azt onnan csak rázkódás, vagy mint mondani szokás, csak forradalom képes kioltani. T. ház! 1848-nak vívmányai kettős kathegoria alatt említethetnek. Az egyik az úgynevezett közjogi vívmányoké, a másik a társadalmi vívmányoké. A közjogi vívmányokról a nemzeti képviselet jónak látta lemondani. (Ugy van! bál felől.) Hátra vannak még a társadalmi vívmányok; szoros logikai összeköttetést látok ezek között: látom azon egymásutánt, mely azon férfiakat ösztönzi arra, hogy^ ők, kik a közjogi vívmányok föladását initiálták, a társadalmi vívmányok föladását is initiálják. Összes törvényhozói pályájuk igazolja már eddig is ezen állításomat. Aprólékos dolgok azok, a melyeket föl fogok hozni, de legalább igazolni fogom az által, hogy figyelemmel kisértem az országgyűlés működését. Midőn a birói hatalom gyakorlásáról hozott törvény alkotása alkalmával a nyilványosság tüzetett ki a disciplináris eljárásra vonatkozólag, akkor a kivételek által eltöröltetett maga ezen nyilvánosság; és itt mellesleg meg akarom jegyezni — és talán megbocsátanak az én kisszerű hiúságomnak — én már akkor kimondottam, hogy a hypocrisist nem szeretem a törvényhozásban, és az igazságügyminiszter ur nem förmedt föl akkor ugy, mint a milyen felförmedósnek tanúi voltunk később. (Tetszés bal felől.) Ugyanezen törvény tárgyalása alkalmával szintén mellesleges utón be akarták hozni azt, hogja jury épen ugy, mint más biró felelős legyen ; ki akarták tehát az esküdtszéki institntiót sarkaiból, lényegéből forgatni; midőn a főszámvevőszéki vita folyt, pusztán históriai szempontból azt mondották önök : ne bolygassuk a főrendeket, nekik joguk van ahhoz, hogy a főszámvevőszék elnökségére való kandidálásba befolyjanak és megszavazták ezt. Igazolták pedig ez által azt, hogy fölforgatni szeretnek ott, hol conserválni kellene, és reformálnak, vagyis inkább nem is reformál-
