Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-213
213. országos ülés Julim 19. 1870. 143 karjuk azt halogatni, tehát nem nyújtunk be nditványt, hogy uj törvényjavaslat készíttessék, s addig ez megakasztassék, s ezen tárgyalás felfüggesztessék: hanem csak azt mondjuk, hogy biztos garantiát kívánunk aziránt, hogy nem a pártszenvedélyek fognak ítélni törvényesség és törvénytelenség felett, hanem valamely bíróság. És miután erre Tisza Kálmán módositványa által az ország legfőbb bírósága van kijelölve , addig, mig az állami törvényszék felállíttatik egyedül helyes intézkedésnek ezt tartva, Tisza Kálmán indítványát ós benyújtott módositványát pártolom; és kérem a házat : méltóztassanak figyelembe venni a dolog fontosságát, a pillanat komolyságát, és méltóztassék ezen magában rendkívül fontos, és rendkívül veszélyes intézkedést visszavenni. (Élénk helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. képviselőház! Közvetlenül előttem szólott képviselő ur azt állította, hogy a 17-ik §-nak ugy, mint az fogalmazva van, elfogadása egyértelmű lenne azzal, hogy a kormány felhatalmaztassék az alkotmány felfüggesztésére. Ez oly vád, melyre hallgatni, nézetem szerint, részünkről teljes lehetetlen. Ez oka felszólalásomnak. Ha a kormány az alkotmányt felfüggeszti felhatalmaztatása alapján, ha van neki ily felhatalmazása, és mert van. azért teszi ezt: azt állítom, hogy már többé nem felel érte senkinek ; mert egy birt felhatalmazás alapján tette. Erről azonban itt nincs szó, hanem arról, hogy a kormány egy rendeletet, mint szerinte törvényest, végre akar hajtani, és azért, hogy ő ezt törvényesnak tartván, végre akarja hajtani, még ismer birót a parlamentben. Tehát egyátalában nem azonos a két cselekvés, nem azonos a két helyzet. Azonos volna azon esetben, ha az ily rendelet fentartásáért és keresztülvitelóért többé, mint midőn felhatalmazás alapján cselekedte, itt sem tartoznék felelősséggel. Ezen eset jelenleg nem forog fen. Átalában ,megvallom, nem hittem, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a helyett, hogy mi annak egyes határozmányait legyünk kénytelenek védeni, magából az intézkedés természetéből merített okokkal okok ellen, melyek ugyanazokból merittetnek, folytonosan a parlamenti kormányforma mellett legyünk kénytelenek küzdeni a túlsó fél ellen. Nincs eset reá az emberi társaságban, hogy a polgárok élete, vagyona s átalában emberi üg}'"ek feletti ítélethozatal emberi kezekbe ne tétessék le. Ezt kikerülni nem lehet. Legyen az kormányon, legyen az bírói széken: mindenütt ember. (FölMáltásolc balról: Hát a törvény!) Igenis kell, hogy törvény uralkodjék; {Fölkiáltások bal felől: De ne a párt!) kell, mondom, hogy a törvény uralkodjék. A kinek hatalom van kezébe letéve, nem szabad, hogy egyébért legyen az oda letéve, mint a törvény végrehajtására, és azt is állítom, hogy ha csak erre van hatalma, akkor is még igen meggondolandó: vajon épen ily esetekben, milyenekről itt van szó, azon hatalom, hogy gondoskodva legyen a törvény fentartásáról, végrehajtásáról, jobb kezekben van-e, ha azok arról, vajon a törvényt végrehajtják, nem felelősek másnak, mint saját lelkiismeretöknek és istennek; vagy pedig jobb kezekben van-e akkor, ha azok még ezen felül felelősek a parlamentnek is. Itt mindig az a kérdés: vajon helyeslik-e a képviselő urak azon elméletet, melyet a vita kezdetén Mocsonyi képviselő ur kifejtett? hiszik-e, hogy a pártnak főérdeke: fentartani azon kormányt, melynek fentartásától függ, mint magát kifejezé, a pártnak uralma, a mi tán megfordítva helyesebb volna, ha már uralomról lehet szó, hogy t. i. a párt uralmától függ a kormány állása és nem a kormányétól a párté; mert én tudom, hogy e párt,—melyből nem egy kormány kerül ki, — pártjának azon tagjait, mint kormányférfiakat, ha a törvényt lábbal taposnák, önmagából fel tudná váltani olyanokkal, kik a törvényt tiszteletben tartják; és ha egykor vagy máskor nem volna is ezen szerencsés helyzetben a párt: tudok magamnak gondolni pártot, melynek magasabb érdeke lenne megtartani a törvényt, mint fentartani a kormányt s vele saját uralmát. Ha igy van felállítva a kérdés, minden attól függ, van-e annyi moralitás a parlamentben és a pártban, hogy magasabb érdeknek tekintse a törvénynek fentartását és végrehajtását, mint önön uralmát 1 Ha ezen eset fenforog, akkor tökéletesen elég garantia a parlament; ha fen nem forog, akkor kár volt érette rajongani, kár volt érte mindent elkövetni, hogy azt elérhessük: mert akkor nemcsak hogy ez nem a legjobb, de semmit sem ér, sőt veszedelmes, s akkor én jobban szeretem a collegiumokat, azok önállóságát és függetlenségét, s ebben keresem a refugiumot. Mert ha nekem nem nyújthat biztosítékot a törvényhozás s a miniszternek az előtti felelőssége, akkor nem a 17-ik §-t változtatom meg, — legalább a mennyire rajtam áll — hanem egész erőmmel magának a kormányformának kicserélésére fognék működni: mert az lehetetlen, hogy fentartsuk a parlamenti kormányt, s a miniszter ne legyen arra, hogy felelős legyen, hanem mit tudom én mire. (Helyeslés jobb felől.) A parlamenti kormányforma épen arra való, hogy biztosítékot szerezzünk a kormány irányában; és a t. képviselő ur theoriája szerint egy pillanatig már azt gondoltam, hogy minden praxissal szemben világszerte az indemnityt ki akarja törülni a lehetőségek sorából; később