Képviselőházi napló, 1869. X. kötet • 1870. julius 14–augusztus 3.
Ülésnapok - 1869-213
138 213. országos ülés Julius 19. 1870. képest nem volna haladás hanem valóságos viszszalépés; de ha képviselő ur figyelemmel olvasta mindazt, a mi e tárgyra vonatkozólag épen magában Francziaországban mondatott és Íratott: akkor belátná, hogy az államtanácsnak egészen más rendeltetés kívántatik az ottani reformerek által adatni, nevezetesen az, hogy az államtanácsnak azon része, melyre az úgynevezett justice adminisztratív gyakorlata bizatik, elmozdithatlan birákból alakitassék. Ha ez meg fog történni, akkor épen az létesül, a mit mi akarunk, t. i. állambiróság állíttatik föl, ha épen más név alatt is. Hogy az szükséges, nincs Európában a gondolkozók közt senki; ki ezt be nem látja, és én igen csodálkozom épen t. képviselő úron, ki annyi ideig tartózkodott épen a legszabadabb intézményekkel biró államokban, Angliában és Amerikában, hogy épen ő az, ki tagadja ily bíróság szükségét, s annak azon hatóságát, mely szerint a független biró még a kormány tettei felett is Ítélhessen. önök szüntelen hangoztatják a parlamentalismust, a parlarnentalis kormányzatot. Ugyan kérem miben áll ezen parlamentalis kormányzat: abban-e, hogy a végrehajtó hatalom a törvény fölé helyeztessék, vagy inkább abban, hogy a törvényeknek még a végrehajtó hatalom is alárendeltessék? Alig hozza kétségbe valaki, hogy a parlamentalis kormányzat definitioja ez : „kormányzat törvények szerint és törvénj^ek által'' és az általam említett ama szabad intézményekkel biró államokban ez nemcsak elvül van kimondva, hanem minden részében megvalósítva is van, sőt egyikében ezen államoknak azt lehet mondani, ma holnap egyik legnevezetesebb világrészben Amerikában a biró nem csak a kormány főié van helyezve, hanem föléje helyezve magának a törvényhozásnak is. Mi módon lehet tehát most, midőn Európában senki sem találkozik, ki azon eszméket pártolná, melyeket a képviselő ur kifejtett, mi módon lehet, mondom, reformnak nevezni azt, hogy midőn a megyéknek, mint alkotmányos és így jogos testületeknek megengedtetik az, hogy kétségbe vonhassák valamely kormányrendelet törvényességét, ugyanezen jognak megfelelőleg ne a független birói hatalom avatkozzék azon kérdés eldöntésébe: vajon a törvényhatóságnak van-e igaza, vagy a rendeletet kiadó kormánynak? hanem ez magára az egyik félre, t. i. a kormányra bízassak. Én ezt megvallom, meg nem foghatom. Ha vizsgálom: mi módon történt és történhetik ez? valóban nem találok más okot mint azt, hogy midőn a kormány ezen törvényjavaslatot készítette, nem az angol és amerikai, egy szóval, nem a valóságos parlamentalis kormányzat eszméje lebegett a tervezők előtt, hanem nem tudtak megválni a bécsi Eeichsrathnak általam tegnap emiitett 1863. marcziusa 5-én hozott organisationalis törvényében kifejtett álalkotmányos elvektől. E példánytörvényben nyoma nincs annak, hogy az esecutiva fölött valaki még ítélhessen a törvényesség kérdésében. Igaz, hogy abban az sem fordul elő, hogy kérvénynyel járulhassanak a jogos testületek a képviselő ház elé. De azt hiszem, hogy alig van e házban valaki, ki tisztában ne lenne az iránt, — és igen sajnos volna, ha nem lenne tisztában, — hogy a törvényhozás törvények alkotására hivatva van ugyan, de concret esetekben törvény magyarázására nem; mert ez esetben illetékes testület egyedül és egyenesen csak a független biró. Nem tudom, mint előre bocsátottam, hogy micsoda értelmet, micsoda hatóságot, micsoda szerkezetet kivan Pulszky képviselő ur az szóba hozott államtanácsnak adatni, s annál fogva nem is szólhatok az ő tervezetéhez, mely nem létezik. Hanem midőn e kérdés fordult itt elő, én megvallom, örömmel halottam belügyminiszter urnák azon kijelentését, hogy ő egyátalában nem tartja összeférhetlennek a parlamentalismust az államtörvényszék eszméjével. T. miniszter urnák csak egy aggálya volt, s azt igy fejezte ki, hogy ámbár a két eszmét összeférhetlennek nem tartja; de az iránt nincs tisztában: mi történjék azon esetben, ha ugyanazon egy tárgyban a képviselőház az illető bíróság ítéletétől különbözőleg határozna? Az átalános tárgyalás alkalmával akartam az igen t. miniszter urnák felelni; de tudván, hogy e kérdés a részletes tárgyalásnál is előfordul, e jog gyakorlatát mára tartottam föl. És itt, mint tanura Pulszky képviselő úrra hivatkozom. Aligha van valaki, ki jártasabb lehetne e dolgokban, mint ő. Es ő nekem igazságot fog adni, midőn azt mondom, hogy már egy század előtt meg volt a t. miniszter ur e kérdésére felelve, és a t. miniszter ur aggálya tökéletesen el volt oszlatva. Alig van valaki köztünk, ki ne tudná azt az igen hires Wilkes esetet Angliában. Ez nem igen derekas ember volt, mindamellett, hogy szintén képviselő volt. Ez rágalmazó iratokat tett közzé maga a király személye ellen, minek követ kezese az lett, hogy egy átalános elfogató parancscsal börtönbe küldetett. De ő a személyes szabadságokat biztosító Habeas corpus acta segítségével onnan kiszabadult. A parlamentben a minisztérium részéről indítványba tétetett elhatározása annak, hogy az átalános elfogató parancs kiadása törvényes, és valóban az ottani t. ház ezt tárgyalta. A minisztériumnak igennel szavazó többsége lett ugyan, de Wilkes nem elégedett meg, hanem a
