Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199. országos Öles jttlias 2. 1870. 53 a részletes vita alapjául az előttünk fekvő törvényjavaslatot. (Helyeslés jobb felől) Elnök: T. ház! a főrendi ház részéről üzenet van, méltóztassanak meghallgatni. (Halljuk!) Nyáry Gyula br. a főrendiház jegyzője: Méltóságos Elnök ur! T. képviselőház ! Van szerencsém jelenteni, miszerint az 1868. évi VITI-ik tőrvényezikk által helybenhagyott szerződésnek megváltoztatására vonatkozó póttörvényjavaslathoz, valamint a t. háznak az államszámvevőszék elnökét illető hármas kijelöléshez a főrendek változatlanul hozzájárultak, (Helyeslés) s én bátor vagyok az ide vágó jegyzőkönyvi kivonatokat tiszteletteljesen kézbesíteni. (Helyeslés. Éljenzés.) Széll Kálmán jegyző {olvassa a főrendi hasnak 1870. évi jul. 1-én tartott ülése jegyzőkönyvi kivonatát.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház, miután mindkét tárgyban hozzájárulásukat jelentik ki a főrendek. Mind a törvényjavaslat, mind a kijelölés szokott módon ő felségének fog felterjesztetni. Henszlman Imre: Nem csodálkozom, hogy a mai nap egész Európában epidemicus reaetio uralma alatt belügyminiszterünk is e vizén evez, Oxenstiemának ismeretes „parvula sapientia regitur mundus"-fóle kormányrudjával. (Helyeslés a szélső balon.) Talán e hiányon segítendő, Bánó József barátom két fölfedezést igyekezett tenni : u. m. fölfedezte ez oldalon a miniszteri törvényjavaslatot ellenző táblabírói és nemzetiségi elemet; legyen szabad e kettőhöz még egy harmadikat is csatolni : a democraticust, melyet barátom bölcsen elhallgatott : mert okoskodása nem illik reá. Fölfedezte továbbá azt, hogy az államiság nem fér össze az önkormányzattal, — s ezzel az északamerikai államokat, s még más európait is leförölt a földabroszról, mintha csak magyarországi szabad választás vagy önállás volna szóban, melyet oly könnyen kitörőitek az élők sorából, oly módon, mint Gothe mondja : „Mit wenig Witz und viel Behagen." (Derültség a szélső hal oldalon) Áttérek Tóth Vilmos képviselő fölfedezésére, melynek egyike az: hogy az állam részvényes társaság, melyben az adó egyenlő a betétellel; mintha csak az állam többet nem biztositana annak, kinek van; mint annak kinek nincs birtoka s mintha ezzel quittek nem volnának. (Derültség a szélső bal oldalon.) Minő oknál fogva követelhet tehát a birtokos az államtól több jogot, mint az, a ki a társaság érdekében tudományát, tehetségét sőt vérét áldozza, s alig kap azért valami jutalmacskát ? Fölfedezte továbbá a t. képviselő ur, hogy KÉPV. H. HAPLŐ. 1844 ne a „figulus flgulum odit", magyarul : „Két dudás egy csárdában meg nem férhet" nem a közönséges életbe, hanem a psychologiába tartozik. Hátha ugyanazon joggal az : „Egyik varjú nem vajjá ki a másik szemét" közmondást szintén a psychologiába teszszük : mi lesz akkor e tudományból ? A gyűlölség, melyet a törvényjavaslat megállapít, nem azzal távolitható el, ha a társadalom külön rétegeinek külön czélokat tüzünk ki. mert: a gyűlölség azon igaztalanságból ered, mely a születésnek vagy vak szerencsének polgári jogot tulajdonit és a tehetségtől ezt megtagadja. Atalán véve nem helyeselhető a korunkban még mindig divó census elve, mely a holt vagyont inkább pártolja, mint az élő egyént. A születési aristocratiában legalább megvan idestova a „noblesse oblige a ," mig az úgynevezett „Geldbrotz" vajmi ritkán tekint messzebb pénzzacskójánál. Ez a plutocratiának főátka; ez teszi és fogja tenni gyölöletessé. A t. képviselő ur fölfedezte azt is hogy a miniszteri törvényjavaslat liberálisabb az 1848-ki törvényeknél; remélem, hogy a t. hiz őt fölmenti a quadratura circuli és a perpetuum mobile előállításától, hisz a tudós társaságok sem fogadnak el ajánlatot, mely e két föladat megfejtését igéri. Végre fölfedezte e ház sok tagjában a hajdani megye utáni epedésfc, fölfedezte épen ugy, mint ama tanár, ki gyéren megjelent hallgatóihoz igy szólt: ,,Uraim, sokat látok, ki nincs jelen." A bibliában az áll: ,,sculptile tibi ne feceris", s ha mégis elkészítette e sculptilet a t. képviselő ur, nem csoda, hogy itt helyest mondott, mi azonban a democratiának nézeteit átalában nem sajtja, mert hisz ez is kivan rendet és jó, erélyes közigazgatást; ámbár, mint a kir. városok példája bizonyítja, ennek eszközlésére nincs szükség sem főispánra sem főispáni jelölésre. Szerettem volna figyelmeztetni a közvetlen előttem szóló t. képviselő ur érveléseire is ; hanem sajnálom — hogy ez lehetetlen azért, mivel az ő szava nem hatott el az én helyemig, hallásom pedig nem ő hozzá. Azonban aszal vigasztalom magamat, hogy ha voltak erős érvei, azokra majd megfelelnek a napló után, utánam szóló elvtársaim. Az elvtársaim által beadott és általam is aláirt határozati javaslat előadja : miért nem járulhatunk a miniszteri törvényjavaslathoz. Legyen szabad az ez iratban kifejtett okokhoz még hármat hozzá adni. Elseje a javaslat megszülemlésére vonatkozik, melynél lényeges pont és tényező elmaradt ; másika a megyék és városok közti viszonyát illeti; harmadika hazánk külön ajkú polgárainak igazságtalan elmellözését, kizárását tartja szem 11
