Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
199, országos Ettés Julius 2. 1870. 77 Gonda lÁszló: T. ház! Van szerencsém benyújtani 577 Békés városi választó polgárnak kérvényét, melyben esedeznek, miszerint a jelenleg tárgyalás alatt levő tőr vényjavaslatnak visszavetésével a kőztörvényhatóságok és községek rendezéséről ujabb törvényjavaslatnak, mely az 1848. elveivel összeegyezik, beterjesztését kívánni t méltóztassék. Én részemről, mint 578-ik, csatlakozom hozzájok azon alázatos kérelemmel : méltóztassék mindezen kérvényeket már egyszer—legalább az átalános vita befejezésének alkalmával — különös tárgyalásra fölvétetni. (Helyeslés halról.) Elnök: A kérvénybizottsághoz tétetik át. ViDats János : T. képviselő ház! Magyarország fővárosa Pest több polgára kért föl engem : nyújtanék be egy kérvényt az ő nevőkben a mélyen t. képviselő házhoz, melyben a törvényhatóságokat az 1848-ki törvények értelmében és szellemében rendeztetni óhajtják, egyszersmind kérik a t. házat : méltóztassék a minisztérium által benyújtott törvényjavaslatot mellőzni. Kérem a t. házat, méltóztassék e kérvényt soronkivüli tárgyalás végett a kérvónyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés bal felől.) Azonkívül van szerencsém Schreier Károly volt honvédőrvezetőnek kérvényét a t. ház asztalára letenni, ki az 1848 — 49-ki szabadságharczban megsebesülvén keresetképtelenné vált. Méltóztassék t. ház őt segélyben részesíteni. Elnök: A kérvényi bizottsághoz tétetik át. Körmendy Sándor i T. ház! Van szerencsém több rendbeli kórvényt nyújtani be, a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen, nevezetesen IsTémet-Lad község 52, Magyar-Lad község 46, Hencse község 41, és Kálmáncsa község 74,öszszesen 213 választó polgára részéről. Elnök: Ezek is a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Következik a napirenden levő tárgy folytatása, s a szónokok sorában Bethlen János gr. Bethlen János gr.: T. ház! Azon nyilatkozatokkal szemben, melyek a baloldalról tétettek, nem szándékozom polemieus álláspontot elfoglalni; nem azért, mert arra hivatva magamat nem érzem, de nem azért sem, mert idővesztésnek tartom s az idő drága. Hasonlókép nem szándékozom a törvényjavaslat egyes szakaszainak bírálatába bocsátkozni, s az azok ellen fölhozott ellenvetésekre válaszolni : mert azt hiszem, hogy azok a részleteknél ujabban előfordulván, most azokhoz hozzá szólani szintén csak idővesztegetés lenne. Hanem szándékozom egyfelől a pártok állását constatirozni, szándékozom a tőr vényjavaslat sürgősségét kiemelni, mely ugyan nem támadtatott meg, de tényleg mégis minden oda mutat, hogy ha az ellenzék nézetei elfogadtatnának, az elnapoltatnék; végre sz ándékozom a törvényjavaslatban foglalt elvekről egy pár szót szólani. Mindamellett meg fognak engedni, ha igen röviden Debreczen város érdemes képviselőjének nyilatkozatára, kit igen sajnálok, hogy nincs jelen, egy pár szót szólok. Legelső azok közt, miket fölemlíteni akarok, azon eljárás, melyet ő követni jónak látott, midőn itt egyik baloldali tag feje fölött suhogtatta a fegyelmi vesszőt, ós pedig nem azért, mintha e tag nem az elhalasztás mellett szavazott volűa, hanem azért, mert az ő és társai indokolását nem fogadta el. Ezt csak azért kívántam fölemlíteni, mert csodálatosnak tiint fel előttem, hogy épen a baloldal részéről történik ez, midőn onnan minket szoktak azzal vádolni, hogy csupán szavazógép vagyunk. Továbbá figyelmeztetni kívántam a házat a képviselő ur előadásának azon részére, melyben jóslatba bocsátkozik, és azon felelősségre figyelmezteti a jobb oldalt, mely érni fogja, ha ezen törvényjavaslat eliogadtatik. Azonban szerencse, hogy a tisztelt képviselő ur nem bír cassandrai jóstehetséggel, mert hiszen jóslatai eddig elé még nem teljesültek, és szerencse, hogy a jobb oldal mindig kész elfogadni a felelősség terhét, és ez nem hátráltatja abban, hogy előre haladjon a reformkérdésekben. Szerencse: mert ha ez nem igy állana, és a tisztelt képviselő ur cassandrai jóstehetséggel birván, eddig jóslatai beteljesültek volna , akkor Magyarország már régen elpusztult volna; ha pedig más felöl a jobb oldal visszaijedne a felelősségtől; még lassabban haladnánk a reform kérdésekben mint eddig. A mi magát a tárgyat illeti, legelőbb azon álláspontot kívánom konstatálni, melyet az ellenzék elfoglal most, és mely azonos azzal, melyet elfoglalt akkor, midőn az elhalasztást indítványba hozta. E két álláspont — hogy az ellenzék egy hasonlatával éljek — ugy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. Előbb azon ürügy alatt kívánta elhalasztani ezen törvényjavaslat tárgyalását: mintha a tárgy fontosságánál fogva nem volna az eszmecserére kellőleg előkészülve. Különösen hangsúlyozta azt is, hogy a mostani bizottságok nem nyilatkoztak. Most pedig igaz. hogy a tárgy lényegéhez szólva újból azon ürügy alatt kívánja a tárgyalást elhalasztani, mintha ezen törvényjavaslat oly alapokon feküdnék, melyeken azt még javítani sem lehet. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy igen bajosan bebizonyítható — de erre későbben fogok térni — hogy a tőrvényjavaslatban helytelen elvek foglaltatnának. De akár az egyik, akár pedig a másik okból halasztaná el a ház a tárgyalást, az