Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-198
198. országos Illés Julius 1. 1870. 69 belügyminisztériumnak államtitkára, egyszersmind a szőnyegen levő törvényjavaslat készítésében is kitűnő részt vett, és a ki annálfogva saját gyermekének kelt védelmére, annak dicsőítésére beszéde kezdetén azt mondta: hogy az először a kormány programmjának, azután a helyzetnek, és végre a ezélszerüségnek felel meg, Hogy mennyire felel meg ezen törvényjavaslat akár a helyzetnek, akár a ezélszerüségnek, azonkívül, hogy ezt beszédem folyamában bővebben ki fogom mutatni, most csak arra hivatkozom, hogy már eddig is számtalan kérvény tétetett le a ház asztalára, melyek közt oly törvényhatóságok, városok és megyék kérvényei találtatnak, melyeket az ellenzékhez számítani egyátalában nem lehet, törvényhatóságok, mint Pest, Buda, Pécs. Hogy, mondom — mennyire ellenkező véleményben van e tekintetben a czólszerüséget és helyzetet illetőleg az ország közvéleménye, az ezen kérvényekből is kitűnik. De a mi a kormánynyal, a kormány programmjával való megegj r ezését illeti a törvényjavaslatnak : a fölött egyátalában nem kétkedem. Megegyezik az igen is azon kormánynak programmjával, mely az 1867-ki egyezmény által Magyarországnak alapjogaiból sokat föladott, (Igás ! Ugy van! a szélső bal felől) a mely ezen törvényjavaslatot is, — mint azt a jobb oldal egyik kitűnő férfia megvallani nem kétkedett — azon müvének erősítésére gendolta ki; (Igaz! JJgy van! lal felől.) megegyezik az igen is azon kormánynak programmjával, mely, miután a múlt országgyűlésen már a katonai bíróságok által az országot bizonyos esetekben rémuralom alá vetni akarta, a mely a törvényhatóságoktól a biróválasztási jogot elvette, a mely ugyanazon miniszter hivatalából, melyből ezen törvényjavaslat kikerült, oly törvényjavaslatot terjesztett a közönség elé az egyesületi jogról, melyet maga a többség elkárhoztatni kénytelen volt; megegyezik igen is ezen kormánynak programmjával a jelen tőrvényjavaslat. A mit a t, szónok ur beszéde folyamában a Tisza Kálmán t. barátom által benyújtott határozati javaslat ellen mondott, nem kétkedem, hogy azt szomszédunk és barátaink sorából többen bonczkés alá fogják venni: annál fogva ón magamnak ezen dicsőségből csak igen csekély részt akarok föntartani. Megbírálom Tóth Vilmos t. képviselő ur beszédének különösen azon részét, melyben először is az állambiróságnak eszméjét megtámadta, és melyet ő a parlamenti kormányrendszerrel megegyeztethetőnek nem hisz. Erre kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy e tekintetben saját főnökével, magával az igen t. belügyminiszter úrral áll ellentétben; mert, ha jól emlékezem, tegnapi beszédében az igen tisztelt belügyminszter ur azt mondta : hogy az állambíróságot magát eszmében és elvben elfogadja, csupán annak kivitelére nézve vannak némi aggályai. A t. előttem szólott államtitkár ur pedig az állambiróságot elvben is elkárhoztatta; miért ? mert — úgymond — az azon parlamenti kormányrendszerrel, mely az ellenzéknek régi vágya volt, és melyet ő jelenleg tökéletesen megtestesítve lát, össze nem fér. Bn, t. ház, valamint a t. miniszter urnák tegnapi beszédében kifejezett aggodalmaiban, ugy az előttem szólott t. képviselő urnák ezen nézetében sem osztozom. A t. miniszter urnák nevezetesen két aggodalma volt az állambiróság fölállítása ellen. Azt méltóztatott mondani: hogy lehetnek esetek, midőn a kormány a törvényt a haza megmentése végett megtörni lenne kénytelen, és ezen esetben az állambirósággal jönne összeütközésbe. Ha ezen aggodalom tartóztatja a minisztériumot, megvallom: kár volt a jelen törvényjavaslatba is két oly tárgyat befoglalni, a melyre nézve föntartatik a megyéknek ellenállási joga a kormánynak rendelete ellenében. Mert méltóztatnak igen jól tudni, hogy az országgyűlés által meg nem szavazott adó- és katona-illetéknek, a kormány általi szorgalmazását a megyéknek végrehajtani nem szabad. Ha tehát lehetnek esetek, a mint az igen t. miniszter ur méltóztatott mondani: hogy a kormány olyat is lesz kénytelen rendelni, melyet maga is a törvénybe ütközőknek tart, akkor kár volt, ismétlem, ezen két esetet is a törvénybe igtatni; mert erre nézve, ugy láttuk, a kormány csakugyan szükségesnek látta, hogy föntartassék a megyéknek ellenállási joga. Ily esetek, megengedem, hogy fordulhatnak elő ; csakhogy ezekről nem ezen törvényben, hanem egy külön törvényben szükséges rendelkezni. Itt az administratio rendes menetéről van szó : amaz rendkívüli eset, a melyről ha szükséges, rendkívüli törvénynek kell rendelkezni. Snem vádolhatja senki a magyarországi törvényhatóságokat, hogy oly esetekben megtagadták volna az engedelmességet, midőn a kormány ezen elvből indult ki, hogy : „salus rei publicae suprema les esto." Megmutatták ezt a 1848—49-ki megyék, s nem tudok részemről egyetlen esetet, hol a kormánynak bármily a haza megmentésére czélzó rendelelót félre tették volna a törvényhatóságok . Nem áll az államtitkár urnák azon okoskodása sem, mely szerint azt méltóztatott kihozni akarni az ellenzéknek egyik érvéből, melyet az állambiróság mellett a kormány mindenhatósága ellen fölállított, miszerint: hogy ha az
