Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-198

66 198. országos Illés jüiius 1. 1870. rosok a közvetett adókra is vethetnek ki községi pótadót, és hogy az állam által igénybe nem vett uj adónemeket hozhatnak be. Eddig nincs kifogásuk ezen §. ellen, de attól már iszonyodnak, hogy a kormány erre nézve felügyeleti jogot gyakoroljon, és e jogot a tőrvényhozásra akarják bizni. A kormány felügyeleti joga pedig nem egyéb, mint ellenőrzés arra nézve, hogy a városok csak azért, hogy könnyű módon szaporítsák jövedelmeiket, oly adónemeket ne vessenek ki, a melyek által vagy az állam jövedelmeit csökkentik, vagy pedig az ipart és kereskedelmet károsítják. Ezen aggodalom nem alaptalan, mert látjuk, hogy a városok csak azért, hogy fölmerülő szükségleteiket fedezhessék, a legelső élelmi czikkekre adót vetnek, a milyen például a kövezeti vám, helypénz, a mi által képesek tönkre tenni a kereskedelmet és ipart, ha a kormány ez iránt nem gyakorolja felügyeleti jogát. Ez mutatja leginkább, hogy a t. ellenzék a municipiumokat helyezi minden tekintet fölé és nem törődik azzal, hogy az álfám, a kereskedelem és ipar tengődjék azon anyagi eszközökkel, melyeket a megyék fönhagynak. Ily politikával bizonyos körökben lehet népszerűséget szerezni ; {Zajos helyeslés jobb felől. Nagy nyugtalanság a bal oldalon.) de kormányozni nem lehet, és én meg vagyok győződve, hogy ha az ellenzék a kormány padjain ülne, akkor ő is kényszerülve lenne az általunk javasolt intézkedéseket életbe léptetni. T. ház ! valóban félek már, hogy a mértéken tul vettem igénybe a t. ház becses türelmét ; (Halljuk! Halljuk!) de nem fejezhetem be előadásomat, mielőtt nem terjesztem ki figyelmemet azon ellenvetésekre, melyek a törvényjavaslat azon részére tétettek, mely a bizottságok alakítására vonatkozik. Szükségesnek tartom ezt azért is, mert teljes meggyőződésem szerint a t.javaslatnak azon szakasza fogja képezni a legéltetőbb kérdések állagát, mely meghatározza: hogy mily elemekből alakuljon azon testület, mely a törvényhatóságokat fogja kezelni ? és valamint a t. ellenzék ezen — szakaszt, t. i. a 20-kat és a 23-kat — a törvényjavaslat Achilles-sarkának tekinti, ugy én a magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy épen ezen szakasz az, mely a törvényhatóságokat megalakithatóvá teszi a jelenben és fentarthatóva a jövőben. Igyekezni fogok ezen állitásom igazságát bebizonyítani. (Halljuk!) Minden társulásnak, alakuljon az bár mi czélból, életíöltétele, hogy azoknak, a kik ezen társulat fentartásához anyagi vagy szellemi tőkéjőkkel hozzájárulnak, befolyása a társulat ügyeire, az osztó igazság elvei szerint biztosittassék. Hogy ennek úgy kell lenni, mutatja ismét a gyakorlati élet. Látjuk, hogy az államok a legnagyobb associatiók; különösen pedig a szabad alkotmánynyal biró államok oly belszervezettel birnak, a mely szerint azoknak van az állam ügyeibe közvetett vagy közvetlen beleszólásuk, a kik bizonyos mértékben az állam adójához járulnak, szóval: egész Európában a politikai jogok gyakorlata bizonyos censushoz van kötve és a suffrage universelle elve nálunk — legalább a continensen — többségre nem vergődhetik. Jól van-e ez így vagy nem? annak tárgyalásába nem bocsátkozom. Én helyesnek tartom; csak constatálni akartam ez által azt : hogy a kormány semmiféle uj, semmiféle szabadságellenes, semmiféle igazságtalan elvet nem szentesitett a törvényjavaslatban akkor, midőn biztosította azok befolyását a törvényhatóságok ügyeibe, a kik a törvényhatóságok költségeihez hozzájárulnak. A kérdés tehát egyszerűen az: helyesen alkalmazta-e a kormány azon elvet, mely nem az ő találmánya, és a melyet a kormánynak tudomásul nem vennie nem is lehet; hacsak nem akarta volna ignorálni önlétének alapját, mely nem egyéb, mint egy censushoz kötött választásokból eredt többség és annak politikája. (Tetszés jobb felől.) Nézetem szerint helyesen alkalmazta az elvet: mert akkor, midőn a 20-ik §. szerint a megyei törvényhatóságokat fele részben a legtöbb adót fizetőkből, fele részben pedig választottakból akarja alakítani, ez által biztosította egy részt a vagyonnak befolyását, biztosította más részt a közvélemény szabad nyilvánulását, és ez által, nézetem szerint, biztosította a törvényhatóságok fenállását is. (Tetszés jobb felől.) Tudjuk, t ház, hogy a törvényhatósági jogok és kötelességek gyakorlása költséggel jár, és hogy szükséges, miszerint azok, a kik ezeket gyakorolják, — kivételével a végrehajtó tisztviselőknek — azokat ingyen teljesítsék; mert az önkormányzat természetéből foly, hogy azt sokan gyakorolják, és így kisebb díjazás is a kormányzatot költségessé, és mondjuk ki, lehetetlenné tenné. De ez még nem elégséges. A kötelességek teljesítése a mellett, hogy nem szabad díjazással Összekötve lennie, még költségbe is kerül. Tudjuk, hogy a székhelyek sokszor távol földön feküsznek, hogy az odavaló utazás pénzbe kerül; nem is akarván az ott tartózkodás költségeit és elfecsórlését azon időnek, mely napjainkban mindenesetre inkább pénz, mint volt akkor, midőn az önkormányzatot tisztán a vagyonosabb nemes osztály gyakorolta. Bizonyítéka ennek a törvényhatóságok termei