Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-198

64 198. országra ülés július 1. 1870. megszüntetve, folyamodhatik az állami törvény­székhez ; az állami törvényszék fogja megbírálni: törvényes és végrehajtandó-e a rendelet ? Á két mód közül melyik helyesebb, t. ház! azt hiszem : nem szükséges nagyon bizonyítgatni. De nem tartom azt szükségesnek azért sem, mert mint mondám : nincs a törvényjavaslatnak egyetlenegy része sem, mely ennyire tisztába hozva volna a közvélemény által. A képviselő­ház már 1867-ben azon egy heti vita után, mely a híres hevesi kérdés felett folyt, nagy több­séggel kimondta azon nézetet, hogy ha a kor­mány a törvényhatóság felírása daczára ismé­telve követelné a rendelet végrehajtását, az fel­tétlenül teljesítendő. Es mondhatom, hogy ezen felfogás a gyakorlati életben is gyökeret ver. Nem tartom szükségesnek ezt bővebben bi­zonyítani azért sem, mert az egyszeri felírási jog is már nem csekély aggodalomra ad okot szemben a parlamenti kormány felelősségével ; ennél az ón­ba netovább menni annyi volna, mint a kormány felelősségének gyakorlati alkalmazását lehetlenné tenni, annál inkább, mert a törvényjavaslat maga két fölírást enged. Méltóztassék elolvasni az 58-ik szakaszt ; ez azt mondja, hogy az al­ispán, ha a kormány rendeletét akár törvényte­lennek, akár czélszerütlennek tartja, arról 24 óra alatt jelentést tesz a főispánnak, ennek távol­létében pedig felir az illető miniszterhez, és ha a kormány ezen figyelmeztetés daczára is meg­marad véleménye mellett, és az alispán még nincs megnyugtatva, az ügyet a közgyűlés elé terjeszti, s a közgyűlésnek ismét joga van egy­szer felírni. Es ki az alispán? A törvényhatóság első megválasztott tisztviselője, és igy legtermészetesebb képviselője és leghívebb kifejezője a törvény­hatósági többségnek, s a gyakorlati élet maga is mutatja, hogy az alispán a törvényhatóság ne­vében a legtöbb esetben intézkedik. Es igy bát­ran merem állítani, hogy a törvényjavaslat tu­lajdonképen kétszeri felírási jogot enged a törvény­hatóságnak : csakhogy ezen eljárás gyorsabb; mert míg az alispán 24 óra alatt tartozik fel­írni, addig a közgyűlés összehívása legalább 10 napot vesz igénybe, s nem is számítva a törvény­székhez fölebbezés idejét, a legvitálisabb kormány­rendeletnek végrehajtása 5 — 6 hétig halasztatik el. Milyen viszásság ez t. ház! Es ez annál is in­kább feltűnő, ha tekintetbe veszszük, hogy a leg­fontosabb kormányrendeletek végrehajtásánál fog­nak ezen esetek előfordulni, (Bal felől: a törvény­teleneknél!) mert a csekélyebb fontosságú kormány­rendeletek végrehajtását az alispán és a törvény­hatóságok remonstratiója folytán nem fogja sür­getni; hanem fogja sürgetni azoknak végrehajtását, melyeknek szükségességéről át van hatva, s melye­kórt a felelősséget elvállalhatja. De mondom, nem akarok ezen kérdésnél sokáig időzni; csak egyetlen egy esetet méltóztassanak még figyelemmel meg­hallgatni, mely kimutatja, hogy milyen ferde hely­zetbe jönnénk, ha a t. ellenzék által kivánt állami törvényszék illetékességét fogadnók el. A kormány kibocsát pl. egy közérdekű kör­rendeletet. A megyéknek egy része megnyugszik abban, vagy ha talán föl is ir, a második ren­deletnek enged, másik része azonban fölebbezi azt egészen az állami törvényszékig. Azalatt a kormányrendeletben megnyugodott megyék végre­hajtják azt, míg ellenben megeshetik, hogy az állami törvényszék ugyanazon rendeletet a föleb­bezés következtében törvénytelennek mondja. T. ház! Méltóztassék már most azon szeretetreméltó zavart felvenni, hogy az ország egyik részében ugyanazon egy rendelet végre van hajtva, a má­sik részben pedig nemcsak nincs végrehajtva, ha­nem az államitörvényszék ítélete folytán végre­hajthattam (Ugy van! jobb felől.) Én tehát már csak ezen egy oknál fogva sem fogadnám el az ellenzék által ajánlott állam­törvényszék illetékességét, valamint nem tartotta elfogadhatónak a kormány sem, hanem ragasz­kodik a törvényjavaslat azon pontjához, mely azt mondja, hogy az ismételve kibocsátott kormány­rendelet feltétlenül teljesítendő. Már most ennek természetes következése a törvényjavaslat azon további hotározata, hogy ha a megye másodszor renitál : a kormány felhatalmazhatja a főispánt, hogy a rendeletet végrehajtsa, s az illető tiszt­viselőket annak végrehajtására fölhasználja; ha pedig a tisztviselő ez esetben nem fogadna szót s a rendeletnek ellenállana: akkor áll elő azon határozat, hogy az ekkor helyettesitett tiszt­viselő a jövő tisztújításig megtartja állását. Es ez azon roppant sérelem, a melyet a t. ellenzék fölfedezett, a mi pedig szerintem nem egyéb, mint méltó büntetése azon tisztviselőnek, ki nemcsak nem teljesiti polgári kötelességét, de még tisztviselői esküjét is megszegi, midőn a törvényrendeletnek ellenszegül. (Ellenmondás bal felől.) Mert az 54-ik szakasz föltételezi, hogy a törvényjavaslat 17-ik szakasza már törvényerő­vel bir. Azt mondja továbbá a határozati javaslat polemicus része — és ezt a pontot különösen hang­súlyozta Debreczen város igen érdemes képvise­lője Tisza Kálmán ur is — : hogy szabad ország törvényhozása nem határozhatja el azt, hogy egy kormánynak tötvénytelen rendeletei — habár egy felírás után is — végrehajtassanak; mert ez által a központi kormány a törvény urává tétetik. En, t. ház, íöl tudom fogni és értem, ha az ellenzék a kormány eljárása fölött őrködik : ez

Next

/
Thumbnails
Contents