Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-207
207. országos ülés Julius 12. 870. 353 hogy minden kormányforma alatt az ország érdekeit szolgálja; ha minden nap változik politikai hitvallása, akkor szerezhet magának nagy vagyont. De a vagyon ily szerzése nem minden Ízléshez való, és azt hiszem, hogy azt Isten áldásának nevezni nem lehet. Könnyelműség lenne azt mondanom, hogy ezen állapotokat a mai kormány teremte. Létezett ez azelőtt is, és létezik ma is, és talán azért akarja a kormány egy kézben összpontosítani a hatalmat, hogy ezen állapotokat megszüntesse. De félek, hogy a gyümölcsöt, bármi korán érjék is az a központosítás által, más kez fogja szét!ni. Kautz Gyula magasztos, ihletett perc- ben azt monda, hogy a mi hazánk nem Bihar megye, a mi hazánk nem Szabolcs megye, hanem az összes Magyarország! Mi nem keresünk oly magasban hazát, mi a földön keressük a hazát, azon földön, melyre harmat hull, harmat a szemből, harmat a szívből, hol annyi névtelen bajnok, annyi koszorutían költő és hős pihen, és ha is borús napokban az ő tekintete a földre téved, tekintetünk akkor találkozni fog, de higyjék ei, hogy azon Magyarország, melyért ezen törvényjavaslat lelkesedik, a pénzkirálvok, pénzaristocraták Magyarországa, hol a nagy deficitek és a nagy adósságok teremnek. (Helyeslés balról) Éber Nándor állitja, hogy a mit koporsónak hiszünk, az az önkormányzat bölcsője lehet. Koporsóból bölcső?! A bűvész világban sok csuda sikerült; láttam azt, hogy Róbert Houdin köntöse ujjából pezsgőt öntött; láttam azt, hogy egy emigráns társam zsebe megtelt öt frankosokkal, de midőn fizetni akart, elenyészett az ötfrank. Koporsóból nem lesz soha bölcső, de bölcsöböl lehet koporsó. A cultusminiszter urazt mondja, hogy Rákóczy és Bocskay idejében nem a megye mentette meg az országot. Mi mentette meg ? az országgyűlés? Hisz annak akkor oly szűk kerete volt, hogy a római Íróval elmondhatjuk; „Non licet cuivis adire Corinthum." Mi mentette meg? a sajtó? A sajtó akkor még nem volt hatalom. Mi mentette meg tehát? Megmentette a hazaszeretet. És mi volt annak forrása? egy közös forrása volt az önkormányzat, egy forrása a corpus juris, hol Magyarország jogai irva voltak. {Igaz! bal oldalon.) Még egy észrevételt akarok tenni Rónay Jáczint barátomnak, ki valóban alapos beszédében igen szép példáját adá ékesszólásának. Egy hibája volt csak, hogy nem az angol parlamentben tartá. Ott megértette volna a szabad parlament, a nemzeti sereg, az állambiróaág, a b. italmas flották, a hatalmas pénzpiacz és külképviselettel; de mind ennek visszhangja nálunk nincs. Áttérek most törvényjavaslatra. Én nem fogadom el: először, mert nem czélszerü. Gzélszerü törvényjavaslat az, mely a nép KÉPV. H. HAPLÓ 1844 XX. érdekeit kielégíti, mely nem sérti az átalános érdekeket és a mely korszerű. Én e három kelléket nem találom e törvényjavaslata in, s hogy nem találom, utalok csupán a virilis szavazatra, mely mind a három kelléknek ellent rn md. Másodszor nem fogadom el azért, mert e törvényjavaslat forrása a bizalmatlanságnak. Uraim! félünk a néptől, ki választ, félünk a bírótól, mert a nép választja, félünk a megyétől, mert nópképviseleten alapszik, félünk a városoktól, mert maguk magukat kormányozzák. Ily rendszer mellett az áliamot újjá szülni nem lehet; ily alapon a sereget nem leszállítani, hanem folyvást szaporítani kell. És mondják meg önök: van-e oka ezen bizalmatlanságnak ? nézzük meg a 61-ki országgyűlést ; a 61-ki országgyűléskor a főrendiháznak 50 tagja ült a képviselőházban, a 65-kiben szintén, és ha ma megszámitjuk, a nép önöknek ismét bizalommal felel. Mit tesznek önök 1 visszataszítják a nép bzalmát. Ne legyenek önök kevésbé nemesek a nép iránt, mint a nép önök iránt volt, midőn megválasztá. Harmadszor ellenkezik a törvényjavaslat a 48-ki törvények szellemével. (Helyeslés bal felől.) Nem akarok hosszasan szólni, Hoffmann képviselő ur már e pontot alaposan kimerítette; csak azt mondom, ez a nemzet az, mely 48-ban azt. monda a költővel; „Előre" és önök ma reactióval ezt akarják mondani: „Hátra"! Önök a zászlót, melv oly magasan lobogott hogy külföldön is dicsőséges hirt szerzett a magyar névnek, ezt a zászlót föl akarják cserélni egy másikkal, a mely halovány, a mely magán viseli a halál szinét, a mely nem a nemzeté, mely a pénzaristocratia zászlaja. (Tetszés bal felől.) Vajon akad-e költő, a ki ezt a zászlót megénekelje? akad-e magyar hős, aki meghaljon alatta? Én nem hiszem. És ha elfogadja a t. ház e törvényjavaslatot, nem vagyunk érdemesek a honalapítás ezredéves ünnepére. (Elénk tetszés bal felől) Uraim! Egy nagy államtudós, Bossuet, azt monda: „il ny a pas de droit contre le droit"— nincs jog a jog ellen. Ha elemezni akarjuk e mondatot, első tekintetre ugy látszik, hogy ez lázadís a törvény ellen ; de ha mélyebben vizsgáljuk, a legmélyebbtörvén^tisztelet, a legmélyebb alkotmányosság, a legforróbb szeretete a rendnek és szabadságnak. És tudjuk mit tesz ez magyarul? nincs törvény az alaptörvény ellen. Mi Magyarország alaptörvénye ? az önkormányzat. Mi a 48-ki törvények szelleme? az egyenlőség. (Ugy van! bal felől.) A 48-ki törvények azt mondják: legyetek egyenlők, és szeressétek egyenlően a hazát, és mi azt mondjak: szerezzetek vagyont és adank jogot és hazát. (Tetszés bal felől)
