Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-202

216 202. országos Ülés Julius 6. 1670. helyettünk gyakorolják jogainkat, azok bizalmunk folytán tőlünk nyerték legyen megbízatásukat : Kérdem: vajon megbízás utján nyerik-e a bizottságok megbízatásukat, sőt nincs-e ottan igen sok, a ki megbízást nem is vesz, de ki megbízatást nem is érdemelne? Es az önkormányzatnak egyik kelléke t. ház, még sz is, hogy abba idegen befolyás bele ne markolhasson. Pedig a mi törvényhatósági önkormányzatunkba a kormány tetszése szerint nyúlhat bele. Ezek szerint, t. ház, az én nézetem szerint itt valóságos centralisatio és bureaucraticus kormányzat szándékoltatik fölálhttatni s önkormányzat legfölebb tán gúnyból említtethetik. Azt mondják önök erre, hogy a törvénytelen rendeletek ellenében ott van a parlament. Igen, ha a parlament mármár tönkre nem tette volna idáig is a benne helyezett közbizalmat azon ismeretes eljárásával, hogy a közvéleményt s a miniszterek által elkövetett jogsérelmeket mibe sem veszi. Elmondatott már előttem, t. ház, hogy mennyi kérvény és sérelem fekszik a ház asztalán, a nélkül, hogy csak szándék is mutatkoznék azok fölött intézkedni. El lehetne mondani, t. ház, hogy a kormány a többségre, a többség a kormányra van utalva, egyik a másikát legyezi és fedezi. Ily parlamentre a kormánysérelmek ellenében hiában utalják önök a kisebbséget ugy, mint az egyeseket. S önök a centraíisatiót akkor szándékoznak behozni, midőn a hajdani mint a mostani Róma s Francziaország példája után minden józan nép deceutralisatio után törekszik. Látszik, hogy önöket nem elvek, hanem opportuuitási tekintetek vezetik mindenben. íme. mennyire kitűnik, mire Kossuth figyelmeztette önöket s a nemzetet, hogy a 67-es államalap, melynek súlypontja Bécsben, tehát a hazán kivül lévén, s igy a természet törvénye szerint minden érintetése felfordulás veszélyével fenyegetvén, hogy magát föntarthassa, áldozatot fog igényelni a belügyekben is, és pedig nem kevesebbet, mint szabadságunk s önkormányzatunk kifejlődhetését. A második kérdés, t. ház, melyet a törvényjavaslatban látok, a társadalmi. Ha a magyar aristocratia hosszú múltján keresztül mindig a hazafiság és emberi kötelmek teljesítője lett volna, ha a helyett, hogy a fejedelmi nimbus egy-egy fénysugarában igyekezett fürödni, az emberhez egyedül méltó belső érték valódi nimbusa után törekedett volna, ha az oly gyakori haza ellenes intentiók helyett a haza melletti tevékenység s áldozat-készségre törekedett volna egészben ugy, mint a hogy egy két elismerésre méltó tagja törekedett. Ha, midőn rajta állt a magyar föld, heterogén elemeit egy nemzet-testté forrasztani s bele hazafi lelket lehellve megmenteni a jövőt, el nem nemzetietlenedett volna önmaga is, akkor, t. ház, én is azt mondanám, hogy a magyar aristocratiát megilleti a jog múltjánál fogva jövőre is. De tagadnám akkor is azon előjogot, milyennel önök föl akarják ruházni; tagadnám azon előjogot, melyet a törvényjavaslatban nek^ illetőleg vagyonának adni szándékoznak, akkor, midőn egész Európaszerte az emberi jogok ismeretére ébredtek föl a népek, midőn nálunk is proelamáltatott a jogegyenlőség sőt, ugy gondolom, hogv épen magának az aristocratiának kellene tiltakoznia az ellen, hogy a magát 48-ban annyira kitüntetett aristocratia egy ily törvényjavaslat által ne compromittáltassék a világ előtt az által, hogy neki oly előjog biztosittassék, mint a mely e szavakban szándékoltatik, s az által az mondassák ki, hogy ily biztosíték nélkül nem fogná magát érvényesíteni tudni a közvélemény előtt s közügyeinkben. De azt mondják, t. ház, nem ezért, hanem — Deák Ferencznek egy az osztályülésben tett nyilatkozata szerint, — mit a lapok is hangoztattak, — agrárius igények ellenében kell ez a virilis jog. T ház ! Voltak, kik e tekintetben hivatkozva a magyar nép jellemére, e vádat már határozottan s igen szépen visszautasították. Én azért bizonynyal nem is szólnék, ha engem közelebbről is nem érdekelne e vád, (HaUjuk!) mint a mivel kiválólag Somogy megye terheltetik. Előis» bocsátom, hogy a mostani belügyminiszter ur előde e tárgyban interpelláltatott már régebben. Fölemlítem, hogy az ő elődének utóda tehát épen ő volt ép e tárgyban királyi biztosul kiküldve; nem hallgathatom el, t. ház ! hogy Somogy megye összes képviselői által e tárgyban határozati javaslat is terjesztetett a ház elé. és sem az elébbi, sem a mostani belügyminiszter ur, sem a t. ház e tárgyban még csak nyilatkozatot sem tettek, hogy Somogy megye becsületét, becsületes népét a közvélemény előtt kitisztázzák: természetesen azért, mert nyilatkozataikban saját maguk kudarczát kellett volna bevallaniok az ország előtt. A mit elmulasztott két miniszter és másfél éven át az országgyűlés, mulaszthatlan kötelességemnek tartom én, t. ház, azt helyrehozandó, elmondani, hogy mi van abban, a mire önök e nagy politikai és társadalmi botlásukat épitik. Igaz, hogy 1848-ban Somogy megye népe az akkori reactio vak eszköze Jellasich által oly biztatásokkal volt ámítva, miszerint esak őjöhessen be, ő fogja a valődi szabadságot meghozni a népnek, és a szabadság értelmeztetett akkép, hogy nemcsak jogegyenlőség, de birtokegyenlőség is fog az ő léptei nyomán fölfakadni. Természetesen ez azért történt, hogy midőn ő a Drávát átlépi,