Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1869-201

162 201. országos Illés Julius 5. 1870. lajdonitani egyátalában nem lehet, mert hiszen végre is bármely jelentéktelen testületnek szabad vitatkozni bármi fölött, valamint kérvényezni, és igy ebben a megyének valami eminens jogát, nem láthatom. Hozzájárul mindezekhez még az, hogy ha marad is még egyben-másban a megyének határozati joga : miféle végrehajtó orgánuma van ezeknek végrehajtására? ugyanazon alispán, a ki tökéletesen a főispán rendelkezése alatt áll, kinek eképen lehetetlen önállóságát föntartania, és a ki előbb-utóbb nem fog egyéb lehetni, mint a főispán-főnökének alárendelt iroda igazgatója. Ezek voltak azok, t. ház, melyeket bátor voltam előhozni czáfolatul a belügyminiszter ur azon állítására, hogy a megyének mindazon jogai, melyeket birt, meghagyatnak. Nem kivánom a törvényjavaslatnak több részletét elemezni, nevezetesen nem kivánom elemezni azon egyik legfontosabb részét, mely a virilis szavazatra vonatkozik : erre nézve föntartom magamnak a jogot nyilatkozhatni, midőn a részletes tárgyalásra kerül a sor. Legyen szabad azonban ezek után, melyeket a törvényjavaslat tartalmára nézve előadtam, még néhány megjegyzést tennem ezen törvényjavaslat alaki részére. (Halljuk!) Ezen törvényjavaslat külseje, irálya, valamint egész coneeptiója igen alkalmas arra, hogy, ha csak fölületesen olvastatik, port hintsen a közönség szeme közé. Egész tartásában olyan hypocrisis mutatkozik, mely valóban megdöbbentő. Az indokolás, melynek kiséretébeü beterjesztetett 'ezen törvényjavaslat, mézes-mázos szavakkal jelenti ki, hogy mennyire barátja a kormány a megyei autonómiának, és ugy adja elő ezen munkálatot, mintha a kormány ezáltal megoltalmazni akarná a megyei institutiót a mostani idők áramlatával szemben. (Derültség.) De nemcsak az indokolás van ezen modorban tartva, hanem épen azon modorban vannak tartva a törvényjavaslatnak bizonyos pontjai is. Például itt van a 16. §. ez azt mondja: „A törvényeket és a kormánynak a törvényhatósághoz intézett rendeleteit, a törvényhatóság területén a törvényhatóság hajtja végre, saját közegei által. Mennyiben van ezen átalános szabály alól kivételnek helye: a törvény hattározza meg". Tökéletesen eorreet t. ház! ez ellen legkisebb kifogást sem lehet tenni annak, ki a megyei autonómiának barátja. Ezzel tökéletesen öszhangzásban áll a 19. §. mely azt mondja: „A törvényhatóság egyetemét a bizottság képviseli, s a mennyiben a törvény kivételesen másként nem intézkedik, a hatósági jogokat a törvényhatóság nevében a bizottság gyakorolja". Ez is tökéletesen eorreet, nem lehet ellene ! kifogást tenni. Azonban menjünk tovább; a 43. I §-ban, mely elősorolja a megye gyűléseknek hatáskörét, már egy szó sincs arról, hogy a kormányrendeletek a gyűlések elé terjesztessenek s a tisztviselők a közgyűlés határozatai által utasíttassanak a végrehajtásra. Ez negatív utón megezáfolja azokat, a miket az előbbi §§-okban fölolvastam. Még világosabban szól az 58. §., mely szerint a kormány rendeleteinek végrehajtása egyedül kizárólag az alispán föladata. E két utóbbi tehát megezáfolja tökéletesen mindazt, a mi a 16. és 19. §§-okban mondatik. Igy van ez például a 15. §-al is; ennek sajátsága már az, hogy ugyanazon egy §-nak egyik alineája fölforgatja azt, a mi a másikban van, míg különben a törvényjavaslatban egy-két későbbi §. forgatja föl az előbbit. A | 15. §. első alineája azt mondja, hogy a törvényí hatóságok országos érdekű kérdésekkel is foglalkozhatnak, fölírhatnak az országgyűléshez, illetőleg kérvényeket intézhetnek hozzá. A másikban azonban az áll, hogy az országgyűlésnek és annak egyes tagjainak törvényhozási eljárását soha se teheti a közgyűlés vita tárgyává. Kérdem, t. ház, lehetséges-e politikai diseussiót folytatni és országos kérdésekről tanácskozni a nélkül, hogy az országgyűlésnek eljárása, az országgyűlésen mondott dolgok, az egyes képviselők nyilatkozatai megbirálás alá vonassanak ? E szerint a 15. §. 2. alineája tökéletesen meghazudtolja, az elsőt. Azt hiszem t. ház, hogy az ily eljárás igen helytelen. Hogy lehessen követelni akkor az ország közönségétől törvénytiszteletet, midőn van törvény, nevezetes törvény, melynek minden szava valótlanságot tartalmaz? (Mozgás jobb felől.) De ugyanazon szellemet, mely uralkodik e I törvényjavaslatban, mely annak szerkezetén kej resztül vonul, észlelhettük e házban is, e törj vényjavaslat védelmezőinél. Bátor voltam említeni, a t. belügyminiszter urnák nyilatkozatait, nevezetesen azon állítását, hogy ezen törvény a megyének minden jogát tökéletesen meghagyja. A t. államtitkár ur, Tóth Vilmos t. képvi1 selőtársunk, nem csak teljesen elferdítette az álI tálunk beadott határozati javaslat legiényege! sebb pontjait, de azonkívül azt is állította,— mi | köztudomásúlag a valósággal homlokegyenest ] ellenkezik — hogy t. i. a főispánnak azelőtt is I meg volt azon joga, hogy a tisztviselőket az al| ispánokkal együtt hivatalaiktól fölfüggeszthette. J Ehhez hasonló állításokat hallottunk minden | oldalról. Éber Nándor képviselőtársunk például I oly desolált állapotát adta elő társadalmi viszo! nyainknak, mely a valósággal tökéletesen ellen-