Képviselőházi napló, 1869. IX. kötet • 1870. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1869-199
10g 199. országos U alkotmányosságról, nem parlamenti kormányról, nem közigazgatásról, hanem politikai okokról van szó. A politikai helyzet az, mely egyedül képes igazolni a kormány eljárását. Én tökéletesen egy nézetben vagyok Tóth Vilmos képviselő úrral, és azon szolgálatért, melyet ő nekem tett, hálás kötelességemnek tartom, egy viszonszolgálatot tenni neki, (Halljuk!) és az ő szivének titkos rejtélyeiben foglalt érzelmeket — miután a politikai érzelmek szintén csak a logikai szabályoknak vannak alávetve — kissé szellőztetni akarom, hogy igy az ellenzék is bele pillantván titkos rejtélyeibe (Halljuk !) még talán vele is szavazhat. En a kormány eljárásának okát keresem egész politikai eljárásának téves kiindulási pontjában. Ugyanazon indok, mely a kormányt képes volt azon természetellenes lépésre inditani, hogy az ország súlypontját ne azon belől, hanem azon kivül keresse, alapeszméje a kormány egész politikai eljárásának. (Bal felől: Ugy van.) Ha egyszer a kormány azon erős meggyőződésből indul ki, hogy a magyar nemzet nem állhat főn másként mint Magyarországban; hogyha a kormány azon erős meggyőződésből indul ki, hogy a nemzetiségek teljes egyenjogositása és szabadsága Magyarország fölbontására vezet szükségképen; ha tehát a kormány egyszer azon meggyőződésből indul ki, hogy a magyar nemzet léte, jövője és fejlődése esak mesterséges supprematiájában leli egyedüli biztositékát; ha a kormány szeme előtt tartja, hogy egy résznek mesterséges uralma az egész fölött, megoldhatlan ellenmondásban áll magával az alkotmányosság eszméjével és a szabadság lényegével; ha szem előtt tartja, hogy minden alkotmányos jog, minden uj szabadság - biztosíték, minden uj politikai jog nem egyéb, mint megannyi fegyver és eszköz a nemmagyar ajkú nemzetiségek kezében, — kik az egyenjogúságra való törekvéseikről lemondani nem tudnak, mert az erkölcsi lehetetlenség; ha mondom,mindez megannyi fegyver, megannyi út, mely természeténél, rendeltetésénél fogva a nemzetiségek egyenjogúságára vezet: világos, hogy a kormánynak, — hacsak saját nemzetisége iránti legszentebb kötelességét nem akarja megsérteni, — nincs más módja, mint egész kormányzatát az absolutismus rendszerére fektetni. Miután azonban, t. ház, ezt a kormány egyenesen, nyíltan nem teheti : mi más útja van, mint magát az alkotmányosságot, annak minden biztositékát, minden politikai jogot lényegében megmásítani, természetéből kivetkőztetni; hogy igy aztán már ezen alkotmány, ezen alkotmányos és politikai jogok, természetükből kivetkőztetve, többé nem az egyenjogúságra, nem a szabadságra, hanem annak egyenes ellentétére vezessenek ? i július 2. 1870. T. ház! midőn a kormány e téves indulási pontnál fogva az ország egyik része és az egész közt oly nagy mervü disharmoniát provoeál: mi természetesebb mint, hogy az ország súlypontját nem azon belől, hanem azon kivül kell keresnie. Valóban t. ház! a kormánytól ezen politikájának és hazánk ethnografiai viszonyainak tekintetbe vételénél majdnem nevetséges követelni, hogy a tőrvényhatóságoknak adjon valódi, tiszta, lényegében meg nem hamisított önkormányzatot. Ha egyszer valaki osztja a kormánynak azon téves nézetét, hogy a magyar nemzet nem állhat fön másként, mint mesterséges suprematia által: akkor legnagyobb következetlenség, ellenmondás volna követelni ugyan attól a kormánytól, hogy a törvényhatóságok önkormányzatát adja meg. (Helyeslés bal felől) A magyar nemzetnek természetes és nem mesterséges suprematiája, — mely azt jogosan illeti meg, mely előtt mindenki meghajlik, (Élénk helyeslés bal felől) mely minden emberi fejlődésnek előföltétele, s melyet azért mindenki önmegelégedéssel, megnyugvással fogad el, — két tényezőn alapszik: a vagyonon és az aristoeratián. Mi természetesebb, mint a kormány szempontjából a magyar nemzet mesterséges uralmának érdekében ama két tényezőt még mesterségesen is öregbíteni, vagyis előjogot adni a birtoknak, félre tenni a democratia elveit? Ha egyszer azt m ondja a kormány, hogy a magyar nemzetisége k egyenjogositásra való törekvése fölbontja az államot; tehát az államot veszélyezteti, és igy politikai bün : vajon nem vona-e nevetséges követelni tőle, hogy egy ily szellemben irt czikkem fölött azon lugosi polgár ítéljen mint esküdt, ki velem együtt annak jogosultságáról,szükségesséről meg van győződve 1 Világos, hogy nekünk más, mint ily lényegében megsemmisített jurynk, mint a milyen ma fönáll, nem lehet; nekünk a valódi juryről, le kell mondanunk. (Helyeslés a szélső balon.) Ugyanazon ok, mely megakadályozza, hogy nekünk valódi jury intézményünk legyen, lehetetlenné teszi, hogy nekünk más egyleti, más egyesületi jogunk legyen, mint az, melyet a t. belügyminiszter ur egyszer szándékolt proponálni. A kormány e politikájának egyik főtámaszát találja a magas clerusban. Jól tudja, hogy ennek támogatását nem nélkülözheti. És íme meg van oldva a talány ; mikép lehetséges, hogy egy európailag elismert állambölcs még eddig nem volt képes az országot a vallásszabadsággal megajándékozni 1 Megbotránykozott tegnap Irányi t. képviselőtársam azon választási törvényen, mely jelenleg Erdélyben fenáll, s mely a törvényjavaslatban most egy uj szentesítést tog nyerni. És ha valóban igaza van, hogy nincs civilisált állam, melyben
