Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

74 168. országos íiiéí ápril 27. 1870. 9537. sz. Nagyméltóságú Miniszter ur ! Nagyméltóságodnak f. évi június hó 22-én 10,646. sz. a. kelt becses átiratára van szerencsém a közlemények visszarekesztése mellett követke­zőkben válaszolni: A kérdéses vám szedése a városi pénztár szükségletei fedezésére okvetlenül szükséges, de a vámtételek megállapításánál közgazdasági szem­pontból két körülményt nem lehet szem elől té­veszteni : 1-ör, hogy mérsékelt legyen, nehogy a köz­forgalmat érezhetően nyomja, és 2-or, hogy az egyes tételek között a kellő arány 7- egy és ugyanazon tárgy pedig különbö­ző tételek alá ne soroztassék. A jelen kérdésben a fölhozott körülmények egyike sem tartatott szem előtt, mert elébb 2 krajczár, és 1867. év óta 1 kr minden mázsa fától nem csak hogy igen sok, és az ebbeli ke­reskedést nehezíti, de a keletkezett fa-drágaság mellett a fogyasztókat érezhetően sújtja, a meny­nyiben ezen faadót utólag mégis nekik kell meg­fizetni; másrészről pedig azon aránytalanság áll elő, hogy míg azok, kik fát vízen szállítanak, körülbelül csak félkrajezár kövezetvámot fizetnek, a vasút használata mellett a vám mázsánkint elébb két, most egy krajczárba kerül. Mindezeknél fogva teljesen osztom nagy­méltóságod nézetét, mely szerint a Pestre ho­zandó ölfa után fizetendő kövezetvám fél kraj­czárra volna leszállítandó. Fogadja Nagy méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Pesten 1868. aug. hó 27. Ebből méltóztatnak látni, hogy ugy a ke­reskedelmi, mint a belügyminiszter csak azon nézetből indult ki, hogy nem volna igazságos, hogy mig a vizén szállított tűzifáért csak 14 kr, addig a vasúton szállított tűzifáért majdnem még egyszer annyi kövezetvám fizettessék; egy­átalábau előttem szóló előadására felelve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy igenis szük­ségesnek tartom, sőt helyesnek, hogy valamely törvényhatóság, különösen valamely város, saját költségei fedezésére adót vet ki, de helyesebben cselekszik, ha ezt nem ez első rendbeli szükség­letű tárgyakra rója, hanem fényűzelmi tárgyra : akkor bizonyosan a kormány részéről akadályra nem fog találni. Arra nem szükséges felelni, hogy a törvény­hatóság jogkörét akarta volna a kormány csor­bítani ; mert fölügyeleti jogánál fogva joga vau a kormánynak a város minden intézkedését fö­lülvizsgálni, és vagy helyben hagyni, vagy visz­szautasitani : mert ha e joga nem lenne a mi­nisztériumnak, a városok oly adókat vethetnének ki melyek a lakosságnak közadózási képességét csonkítanák. Magam sem vagyok képes helyesebb indokokat fölhozni, mint ezen -két átiratban fog­laltakat, azért kérem a t. házat, méltóztatnék a bizottság véleményét elfogadni. Nyáry Pál: Nagy köszönettel tartozom t. barátomnak Tóth Vilmosnak, mert véleménye­met egészen megváltoztatta, melyet az iromá­nyok s különösen a határozati javaslat fölolva­sása után megállapítottam; én ugyanis azt hit­tem, hogy a körül forog a kérdés, hogy a vá­rosi törvényhatóság a midőn megállapította költ­ségvetését, és így megállapította a bevételeket és megállapította a kiadásokat: akkor nem in­tézkedett ezen most kérdésben forgó számtétel iránt, és ha ez igy volna, és a t. minisztérium élt volna azon fölügyeleti joggal, melyet a tör­vény számára föntart, megsemmisítette volna a városnak határozatát azon okból, hogy a város­nak akár helyesen, akár nem helyesen már meg­állapított budgetjét megváltoztatni nem lehet: akkor, mondom, ha a dolog igy állana, én töké­letesen igazat adnék a kéivényi bizottságnak. De a t. államtitkár ur fölvilágosított, hogy a dolog nem ugy áll, és ez megváltoztatta véleménye­met, s azt hiszem, minden alkotmányos érzelmű polgár véleményének meg kellett volna változnia azon előadottak nyomán. (Jobbról: Halljuk!) Miben áll a törvény által a kormány ré­szére f föntartott fölügyeleti jog? Ali abban, ha az önálló törvényhatóságok, melyeknek sorába fölvétetnek az 1848-iki tör­vény értelmében a királyi városok és olyasmit cselekesznek, a mi a törvénynyel ellenkezik, a minisztériumnak vagyis inkább a kormánynak föl­ügyeleti joga semmi egyébre nem terjed: mint megakadályozni azt, hogy oly határozat végre­hajtassák, mely a törvénynyel ellenkezik. (Jobb felől mozgás.) En azt gondolom, hogy kár nevetni — mert némely urak látom, hogy nevetnek — mert ha Magyarország háromszáz eves históriáját megtekin­tik : meg fogják látni, hogy a fölügyeleti jog nem terjeszteteit ki egyébre, de különösen nem ter­jeszthetett ki odáig, hogy a kormány törvényes határozat végrehajtását saját fölügyeleti jogánál fogva megakadályozhassa, és önmaga hozhasson uj határozatot. Itt van a különbség, és ez az ok, a miért fölszólaltam; és az, a miért köszönettel tartozom t. barátomnak, hogy fölvilágosított a fönforgó kérdés mibenlétéről.. Ha azt mondta volna a mi­niszter, hogy miután a kérdéses tétel a budget tárgyalása alkalmával abba nem iktattatott be, nem lehet szedni e vámot: tökéletes igazsága lenne; de ezt nem mondja, hanem opportunitási vagy közgazdászati szempontból indulva ki, oly határozatot hoz, azt mondván, hogy sok az 1 krajczár, és azéit nem lehet egyforma a meg-

Next

/
Thumbnails
Contents