Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

168. országos ülés ápril 27. 1870. 69 oly sajtóvétség, mely ellen hivatalbóli megto­roltatásnak van helye, hat hónap múlva elévül. A kérdés már most az, hogy azóta, midőn a t. ház a közvádlónak kérését teljesithetlennek nyil­vánította, s igy az ügyet azon állapotba he­lyezte vissza, melyben volt, mielőtt megkezde­tett a kereset, 6 hó lefolyt-e s illetőleg ezen idő alatt megujittatott-e a kereset? Ez nem tőrtént, és miután a törvény rendeletét teljesí­teni kell, azon okból el kell utasítani a köz­vádló kérését. {Helyeslés Lal felől.) Hoffmann Pál előadó : Mocsonyi Sándor és Nyáry Pál képviselő urak azon okból támadják meg a mentelmi bizottság javaslatát, mert a vád tárgyát képező ezikk oly régen je­lent meg, miszerint az elévültnek tekinthető. (Bal felől: Nem azon okból) En, részemről, ezen ellenvetést minden alap nélkül valónak tartom azért, mert az elévülés kérdése a büntethetőség kérdését involválja, és arról határozni a bíróság dolga. A képviselőház már egy más alkalommal is hasonló indokokból járt el, midőn visszautasította azon igényt, mi­szerint az elévülés kérdésének, illetőleg egy más alkalommal a királyi kegyel mezési jog által megszüntetett büntethetőség kérdésének fejtege­tésébe^ bocsátkozzék. Épen akkor, midőn Román Sándornak egy más ügye előfordult, hivatkozás történt a ke­gyelmezés tenyéré, mint olyanra, mely szintúgy megszüntetné a büntethetőséget, és a képviselő­ház akkor azon nézetben volt, miszerint a bün­tethetőség kérdése a bíróságnak engedendő át. Ennélfogva én azon indokokat nem ismerhetem el e helyre tartozóknak: ez tartozik a bíróság elé, hol az illető védő ügyvédnek lesz a dolga azokat érvényesíteni. De továbbá bátor vagyok még egy körül­ményre figyelmeztetni a tisztelt képviselőházat. A közvádló kellő időben nyújtotta be első kér­vényét a képviselőházhoz. Akkor kérése megta­gadtatott egy formahiba miatt. A kérés tehát függőben maradt, mig ismét megujittatott. Az alatt ismét bizonyos mennyi­ségű idő járt le. Elismerem ugyan, hogy az el­évülés félbeszakítása rendes körülmények közt a vádemeléssel megy véghez. De itt a mentelmi jognál fogva nem emelhetett vádat előbb, mig a képviselőház erre az engedelmet meg nem adta. Tehát nem marad egyéb hátra, mint az elévülés félbeszakadását a közvádló első föllépésé­nek idejétől számítani, azon időtől t. i., midőn kér­vényét beadta a képviselőházhoz, és azon körül­mény, hogy a képviselőház azonnal nem adta meg az engedélyt, nem szolgálhat elévülési in­dokul. Ezen körülménynél fogva még azon eset­ben is, ha az elévülés kérdését itt tekintetbe lehetne venni, nem fogadnám azt el. Kérem azonban a tisztelt képviselőházat, méltóztassék azon elvet elfogadni, hogy ily kérdéseket nem vesz tekintetbe, hanem azok eldöntését az es­küdt bíróság ítéletére bízzuk. (Helyeslés jobb felölj Irányi Dániel: Nem érthetek egyet a tisztelt előadó úrral. Hivatkozás történt már két esetben a háznak azon határozatára, a mi­dőn ellenkezőleg ezen elmélettel igen is belebo­csátkozott a kérdésbe, hogy vajon van-e helye a perindításnak vagy niucs, és pedig helyesen. Különben megtörténhetnék. hogy valamely kép­viselő fölött évek hosszú sora alatt függ Da­mokles kardjaként a kereset. Itt most csak egy­nehány hétről van szó, mely alatt be kellett volna adni a keresetet. De ha most eltekintünk ezen mulasztástól, akkor a köz vádló évekre fogja halasztani keresetét. Hogy a bíróság el fogja őt mozdítani attól, azt reményiem; de én már ma­gában a vizsgálatban alkalmatlan faggatást lá­tok a képviselőre nézve, következőleg annak elhárítását kötelességemnek tartom. A mentelmi bizottság tisztelt előadója azt találta, hogy a közvádló nem hibázott abban, hogy a kérvényt későn adta be, miután az első kérvényt jókor adta be. Azonban mi tartóztatta őt attól, hogy a másik kérvényt is annak ide­jében adja be ? hiszen a képviselőház októberben ült össze másodszor. Tisztelt ház! A mentelmi jog, mint már előbb mondottam, nincs határozottan körvona­lozva. En, midőn ezen kérdésben határozunk, ugy tekintem magunkat, mint Angliában a grand-juryt, vagy Francziaországban s mindenütt, hol franczia intézmények vannak, a vádló kama­rát. Mi nem határozunk a dolog érdeme tölött, hanem prima facie megtekintjük, hogy forog-e fön vétség s kereshetőség. Ezt igen helyesen megmagyarázta Mocsonyi tisztelt barátom, s en­nélfogva ezeket nem ismétlem, de a mentelmi bizottság véleményét hibásnak tartom, és követ­kezőleg ellene szavazok. (Helyeslés bal felől.) Halász Boldizsár: Tisztelt képviselő­ház! Miután itt elvi kérdés forog fön, méltóz­tassanak megengedni, hogy röviden én is nyi­latkozzam. A mentelmi bizottság tisztelt elő­adója azon elvet állította föl, hogy ha valaki a pert kellő időben megkezdi, de nem folytatja, joga in infinitum fönáll. Méltóztassanak megen­gedni, a régi perrendtartás szerint 32 év kíván­tatott az elévülésre, itt 6 hónap kívántatik, de az idő itt is, ott is meg van szabva. Ez oly positiv dolog, hogy ehhez szó sem fér. Ha még itt sem lehet megtagadni a képviselő kiadását, akkor nem tudom hol? Tegyük az esetet, hogy valami Nagy Péter nevű képviselőről azt mond-

Next

/
Thumbnails
Contents