Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-168

i68. országos illés ápril 27. 1870. 63 tárgyalásának alapjául nem szolgálhat." (Helyeslés hal felől.) Itt az, hogy ki fog-e adatni Eomán Sándor vagy nem, és van-e Komán Sándor ellen zaklatási eset, vagy nem: nem forog kérdésben. Ha ezen hiány kipótoltatik, pedig kell, hogy kipótoltassók, ha a törvényt meg akarjuk tartani és mi megkívánjuk azt tartatni: akkor lesz arról szó, hogy forog-e fön zaklatás kérdése, vagy nem ? Vukovics Sebő : Ha a tanácskozás azon téreu maradt volna, melyen meg volt indítva a mentelmi bizottság jelentésében; ha t. i. a nélkül, hogy a dolog velejébe bocsátkoztunk volna, a kérdést azon teehnicus hibára nézve döntöttük volna el, melyet a mentelmi bizottság bejelentett, akkor nem szólottam volna a tárgyhoz. De megvallom, hogy egy-két oly dolgot hallottam, mely véleményem szerint még sokkal nagyobb tekintetet érdemel, mint maga azon kérdésnek megítélése, hogy ki kell-e adni Román Sándor képviselő urat, vagy nem. Jelesen Hodossy képviselő ur, kitől különben sokszor igen talpraesett, törvénytudományi észrevételeket szoktunk hallani, szólván a képviselő mentelmi jog természetéről, ugy iparkodott azt körülirni, hogy az arra vonatkozik, a mit e képviselőházban mond, vagy ezen ház megbízásából tesz. T. ház! Megvallom, hogy ez engem meglepett, mert azt hiszem, hogy valamint más embernek az élet akármely körülményei közt nincs szüksége arra, hogy midőn kötelességét teljesíti, mentelmi joggal legyen fölruházva: ugy képviselőnek sincs arra szüksége. A mentelmi jog, nézetem szerint, oly valamit jelent, mi nem tartozik a közönséges kötelességek teljesítése körébe; a mentelmi jog azt jelenti, hogy a képviselő biztosítva van minden üldöző eljárás ellen, életének bármely körében, azaz : ha a képviselő criminalis actust követne is el. a ház engedelme nélkül nem lehet ellene eljárást indítani, és ez természetes, mert ezen háznak complexuma az ország souverenitását képviseli. A másik, a mit szintén Hodossy képviselő úrtól hallottam az, hogy nekünk sok oly dolgot szabad mondanunk, a mit más gyülekezetben nem szabad mondani. En erre nézve sem érthetek egyet a képviselő úrral. Én a szólás szabadságot a nemzet átalános jogának tartom és én azt hiszem, hogy mindenkinek akármely gyülekezetben ugy szabad szólnia, mint nekünk e teremben. A mi Nyáry Pál képviselőtársam indítványát illeti, azt örömmel elfogadnám, de ón azon elvet vallom minden ily eljárásokban, hogv valahányszor a közvádló elmulaszt valamit, az mindig a vádlott javára szolgál. Ez a legnagyobb bűnöknél is meg szokott tartatni, és ez egyik garantiája a személyes szabadságnak. Ha a közvádló teljesítette volna kötelességét, akkor kétségkívül nem volna helye és szüksége a tanácskozásnak : de miután ezt nem tette, nem a mi föladatunk, hogy őt kötelességének teljesítésére fölszólítsuk. En tehát, tisztelt ház. igen helyesnek tartom, hogy miután a közvádló mulasztást követett el : mi kérelmét mellőzzük és a képviselő urat ne adjuk ki. ^Helyeslés lat felől.) Nyáry Pál: Miután szavaim félremagyaráztattak, azokat akarom helyre igazítani. (Halljuk ) Ugy látszik, tisztelt barátom azon nézetből indult ki : mintha én azt mondottam volna, hogy utasítsuk a közvádlót a hiány pótlására. En nem ezt mondottam : hanem azt, hogy ezen hiánypótlás alatt az ügy még csak országgyűlési, vagy képviselőházi tárgyalásnak sem szolgálhat alapjául. Én tehát épen azt állítottam, a mit tisztelt barátom kivan. Majláth István jegyző (olvassa újra Nyáry Pál határozati javaslatát.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter; T. ház ! Én sem Nyáry képviselő ur határozatát el nem fogadhatom, sem pedig a mentelmi bizottság véleményéhez nem járulhatok. A képviselő mtntelmi jogát méltóztattak hangsúlyozni. Ugy hiszem, hogy a kormányt legkevésbé érheti azon vád, mintha a képviselő mentelmi jogát legtávolabbról is megsérteni vagy gyengíteni akarta volna. Emlékeztetem a t. képviselő urakat arra, hogy midőn a mentelmi jogról először volt szó e terem falai közt, akkor is én voltam szerencsés a kormány nevében kiemelni, hogy mivel még nincs törvény, a mely az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát körvonalozná, a legkedvezőbb álláspontot akarom e részben a kormány részéről a képviselők számára biztosítani. A legkedvezőbb álláspont pedig az, mely az 1867-ik XII. t. ez. 47. §-ban foglaltatik a delegatio tagjaira nézve. Ezen törvény következőképen szól: „A bizottságok tagjai a jelen határozat szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre soha sem vonathatnak ; sőt megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény vagy vétség miatt: a tetten érés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai előleges jóváhagyása nélkül sem le nem tartóztathatnak, sem közkereset alá nem vétethetnek." íme, t. ház, itt van egy törvény a delegatio tagjainak immunitásáról, de nincs törvényünk a képviselőház tagjainak immunitásáról. Eu voltam