Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

164. országos Illés ápril 8. 1870. Sí lemondani arról, hogy az eljárás a törvénykezési rendtartás szerint történjék. Ugyanazért én az 505-ik szakasz elé néhány sorból álló módo­sitványt vagyok bátor javasolni, a mely követke­zőleg hangzik: „Ha a felek az eljárás megálla­pítását is magában foglaló szerződésűkben vilá­gosan ki nem jelentették, hogy a választott bí­róság a törvénykezési rendtartás szabályaihoz kötve nincs." Most jön tehát az eredeti szerke­zett: „ezen szabályok a jelen fejezetben foglalt eltéréssel a választott bíróság eljárásában is zsi­nórmértékül szolgálnak." Ez szükséges t. ház ; nem is kell hivatkoznom az osztrák polgári per­rendtartásra, — perbg abban nagyon ügyeltek a formák megtartására, — melyben épen erre föl vannak jogosítva a felek; de minden rendezett államban, hol a törvénykezés a rendes folyamat­ban van, a felek erre jogosítva vannak, mely joggal ezen törvénykezési rendtartás szerint föl­ruházva nincsenek. Azon nézetből is, melyet a t. igazságügyminiszter ur hangsúlyozott, a mely kifejezést nyert ezen most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban, és hogy az igazságszolgálta­tás gyorsittassék, — ajánlom ezen módositvá­nyomat. Elnök: Bocsánatot kérek, előbb a 3-ik szakaszt kel] elvégeznünk, melyre nézve Dietrich képviselő urnák egy módositványa van: az t. i. hogy e §. egészen hagyassák ki. Először a szerkezetre szavazzunk. Elfogad­ja-e a t. ház a 3-ik szakaszt ugy a mint szer­kesztve van? (Elfogadjuk!) A 3-ik §. el van fo­gadva. Most következik Várady Gábor képviselő ur módositványa. Hodossy Imre előadó: Ez bizonyos tekintetben igen méltányolható indítvány volna; de attól félek, annyira bele vág a perrendtartás egész lényegébe, hogy egy más lényeges §-al homlokegyenest ellenkezni fog. A képviselő ur indítványának támogatására azt hozza föl, hogy a felek önrendelkezési joga megóvandó. Ez igen helyes ; de nagyon kétlem, hogy átalában a felek egy-egy ügynek elintézé­sére külön perrendtartást tudjanak egyhamar maguknak szerkeszteni. (Fölkiáltások bal felől : Nem is szükséges!) Mellőzve ezt, kiemeltem az imént, hogy ezen módositvány által egészen el­lentétbe jövünk egy létező szabványnyal, melynek megváltoztatását pedig nem indítványozza Vá­rady képviselő ur, a 284-ik §-al ugyanis, mely igy szól: „A perorvoslatokról átalában, vagy a fölebbvitelről különösen elébb történt lemondás ha­tálylyal nem bir, s a jognak, melyet a törvény a perorvoslatokban nyújt, igénybevételét nem gá­tolhatja", íme e szakasz még azt sem engedi meg, hogy a felek a perorvoslatról lemondjanak. Eu szeretem, hogy ha a felek önrendelkezési jogának érvényt fogunk szerezni ; de ez nagyobb organi­cus munkának lesz föladata és ezt foltozgatá­sokkal nem lehet elérni. (Helyeslés.) Halász Boldizsár: Ugy látszik, hogy a t. előadó semmi változást sem akar tétetni e szerkezeten. (Természetes!) A feleket megfosztani a jogtól, hogy a compromissum feltételeit meg­szabják, mi a természetes szabadságból követke­zik, nem lehet. Hogy ha tehát valaki nem akar valami czifra, hosszú pert : arra való a compro­missum. — A t. előadó ur azon argumentuma, hogy a perrendtartás szerint nem iehet lemon­dani a perorvoslatokról; — ámbár ez is hiba,— nem alkalmazható ide! Miért nem? Azért, mert itt nem is arról van szó, hogy a fölebbe zésről le­mondjon; hanem arról : hogy köteles-e a forma­litásokat megtartani? Ha még ezt sem akarják megengedni, akkor tiltsák meg egyszerűen a conipromissumot. De ha el akarják fogadni a compromissumot : akkor ki kell mondani, hogy a mi benne van, az kötelezi a feleket. En tehát részemről az előadó ur indokolását a természe­tes szabadság korlátozásának tartom. Horvát Boldizsár igazságügymi­niszter : Az indítvány lényegét tökéletesen méltánylom, azt t. i. hogy: ha a felek egyszer a választott bíróságnak alávetik magukat, egyút­tal megállapíthassák az eljárás módját is, hogy t. i. mely szabályok szerint történjék a pernek kifejtése, kezelése sat. Hanem azt hiszem, hogy ezen kívánalomnak elég van téve az 504-ik sza­kaszban : mert ezt én épen ugy magyarázom, hogy igen is, a felek az eljárás módja iránt ma­guk közt megegyezhetnek. Ha nem egyezhetnek meg, akkor a fönálló szabályok alkalmazandók. Ezzel kapcsolatban az 505. §. ezt mondja: „A törvénykezési rendtartás szabályai a jeleü feje­zetben foglalt eltéréssel a választott bíróság el­járásában is zsinórmértékül szolgálnak." Termé­szetes dolog: mert az 504. §. már eltér a pol­gári perrendtartástól; tehát azt kellett mondani, hogy , az itt foglalt eltéréssel", különben a per­rendtartás szabályait kell alkalmazni. En az 504. és 505. §-t egymással szoros kapcsolatban látom állani. Véleményem tehát az, hogy annak, a mit Várady képviselő ur indítványozott, elég van téve az 504, §-ban. (Helyeslés.) Ha azonban világosabban és határozottab­ban akarnánk annak kifejezést adni, akkor nem fogadnám el az ő szövegezését: mert az halom­ra döntené az egész fejezetet, mely a választott bíróságokról szól. Ugyanis, ebből azt is lehetne következtetni, hogy mindenre nézve,— még a bí­róság eljárására, teendőire nézve is,— lehet a fe­leknek compromissumra lépni. Eddig nem akar­nám a felek hatalmát kiterjeszteni. Méltóztassa: nak megnézni az 506-ik §-t., melyben ez áll:

Next

/
Thumbnails
Contents