Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

34 164. országos Ülés ápril 8. 1870. mitő törvényszék olyan, mint azok a miniszter urak, a kik nem szeretnek audientiát adni, hanem elküldik a feleket; igy tesz a semmitőtörvényszék is, nem ereszti be a feleket, hanem elzárja az ajtót előttük. így persze hamar fognak a perek elintéztetni. De nézzük az ügyvédeket. Az, hogy a peres fél hatalmazza fel az ügyvédet, illusorius; mert különösen a szegény ember, ki még a maga perét sem tudta megnyerni, hogyan perlekedhessek még az ügyvéddel is ? A ki két fórumon már átment, bizonyos, hogy a 3-ik fórum elé csak igen ritkán fogja az ügyet vinni, habár sok esetben mégis előnyös lehetne reá nézve. Én azt képtelenségnek, és elsietett dolognak tartom, hogy önök, kik oly conservativek sok kérdésben: most nyakra főre akarnak ez ügyben büntetést szabni. Arra még nincs törvényünk: mi egy ügyvéd honoráriuma 1 de a büntetésre máris törvényt hozunk. Bátor vagyok ennélfogva azt mondani, hogy a meglevő törvényekben kiszabott 100 frtot elégségesnek tartom, s arra kérem önöket: ne siessenek verni az ügyvédet ; mert akkor független ügyvédeink nem lesznek, a mi pedig korántsem lehet a nagy közönség érdeke. Én azért mindkét szakasz kihagyását ajánlom. Detrich Ignácz : T. ház ! Az előttem szólott t. képviselőtársam indítványát én már írásban beadtam, hogy t. i. a 2. és 3. §. hagyassák ki. Indokolom ezt a következőkkel. Az igazságügyminiszter ur javaslata indokolásában, mint már ezelőtt bátorkodtam megjegyezni, az ügyeknek szaporaságát fölemiitvén, azt mondta, hogy ezt kétíélekép lehet megcsökkenteni : vagy a birák létszámának szaporítása, vagy olyan intézkedés által, hogy a létező létszámból, az eddigi eljárás szerint keresztül lehessen vinni a tanácsot. Én a büntetések fölemelését is azon módnak tekintem, melylyel a túlságosan összehalmozódott semmiségi panaszokat, ós igy gondolom per analógiám a fölebbezéseket is a miniszter meg akarta kevesbíteni. Bn ezt helytelennek tartom. Magamnak is, mint ügyvédnek számtalan esetem volt, hogy még oly időben is, midőn az országban codexek voltak, midőn az elsőfokú bíróság is oly képzett egyénekből állott, kik már iskolás korukban jóformán kívülről megmondták, hogy ez és ez esetről, ez és ezen szakaszban már ítéletek döntöttek, hogy már egészen világos és kétségtelen volt a dolog, — a mit pedig a mostani korszakban nem lehet mondani, — hogy mondom, még akkor sem ment a patentalis törvényhozás odáig, hogy ily magas büntetéseket szabott volna. Nem tudom, hogy az egész országban volt e csak két eset is, midőn a büntetés 50 vagy 100 frtot meghaladt volna. De voltak esetek, midőn 5 vagy 10 frtot hallottam, sőt ez esetek is gyérek voltak. A büntetések ellen nem akarok elvileg szólani, mert meg van alkotva a törvény, mely a büntetést megszabja : de nem látom át a büntetések emelésének indokát. Az igazság ügyminiszteri indokolás azt mondja, hogy a csekély büntetés nem mérsékelte a feleket a visszaélésben. Hogy az indokolást megérthesse valaki, azt kellene föltételeznie, hogy a törvényben megengedett büntetést a bíróság eddig sikertelenül alkalmazta, pedig biztosan mondhatom, hogy ismerek szélesebb tért az országban, ismerem a gyakorlatot : de csak egy 50 frtos büntetésről tudok, azt is Baranyában egyetlen egyet. Mig a bíróság a törvény által engedett magasabb fokig nem ment, és gyakrabban nem alkalmaztak büntetést; nem látom semmikép okát át : miért legyen szükség ma a büntetéseket ily magas fokra emelni ? Az ügyvédet ez nem rettenti el, mert az ügyvéd okos lesz, és azt fogja mondani a talán 500 frt iránt perlekedő félnek: uram én a törvényben fenyegetve vagyok ' 000 frtos büntetéssel: én ugyan beadom a fellebbezést, mert meg vagyok győződve, hogy az ítélet alaptalan, s minden tudományommal s igyekezetemmel annak megnyerésére törekszem, de csak ugy, ha engem bisztositasz és leteszed az 1000 frtot biztosításomra. Ez nem az ügyvédet fogja terhelni: mert az fog gondoskodni, hogy magát a felek által biztosittassa; hanem a feleket. Már most jó lesz-e oly terroristicus törvényt alkotni, hogy a telek, kik rendetlen törvénykezési állapotunkban csak abban találnak megnyugvást, hogy a legfelsőbb bíróság is itél ügyökben, — ezen egy orvoslástól is elzárattatnának ez által? Én tehát a királyi táblára, vagy a legfelsőbb itélő székhez fölebbezésre nézve ezeket hoztam föl a semmisítő panaszok tekintetében s ezt kapcsolatosan hozom föl a 3-ik szakaszra, mert nem akarok még egyszer szólani: csak arra hivatkozom, hogy az előbbi módosítás elfogadása által a semmitőszék két taggal szaporittatván, meglehet, hogy egy időre segítve van ez által, ós nem szükség fölemelni a büntetést. Indítványozom tehát, hogy mind a második, mind a harmadik szakasz hagyassák ki. Halász Boldizsár: T. ház! (Fölkiáltások : EláÜ.'j Mielőtt eladnék, azon egyszerű kérdést intézem a t. házhoz, hogy előadó urnák azon kimondott elve, hogy ez nem tartozik a napirendre, áll-e, vagy sem ? (Fölkiáltások: Nem.') Akkor tehát elállók. (Derültség.) Kiss János: T. ház! {Nagy zaj. Eláll!) Az igazságügyminiszter ur által előterjesztett törvényjavaslat arról győzött meg, hogy a fölhalmozott perek revisiója okozta, hogy e törvényjavaslatnál e módosítását adta elő. (Nagy saj.) Óhajtandó lett volna, hogy a tapasztalás után