Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-164

34 164. országos Ülés ápril 8. 1870. mitő törvényszék olyan, mint azok a miniszter urak, a kik nem szeretnek audientiát adni, ha­nem elküldik a feleket; igy tesz a semmitő­törvényszék is, nem ereszti be a feleket, hanem elzárja az ajtót előttük. így persze hamar fog­nak a perek elintéztetni. De nézzük az ügyvé­deket. Az, hogy a peres fél hatalmazza fel az ügyvédet, illusorius; mert különösen a sze­gény ember, ki még a maga perét sem tudta meg­nyerni, hogyan perlekedhessek még az ügyvéd­del is ? A ki két fórumon már átment, bizonyos, hogy a 3-ik fórum elé csak igen ritkán fogja az ügyet vinni, habár sok esetben mégis előnyös lehetne reá nézve. Én azt képtelenségnek, és el­sietett dolognak tartom, hogy önök, kik oly con­servativek sok kérdésben: most nyakra főre akar­nak ez ügyben büntetést szabni. Arra még nincs törvényünk: mi egy ügyvéd honoráriuma 1 de a büntetésre máris törvényt hozunk. Bátor va­gyok ennélfogva azt mondani, hogy a meglevő törvényekben kiszabott 100 frtot elégségesnek tartom, s arra kérem önöket: ne siessenek verni az ügyvédet ; mert akkor független ügyvédeink nem lesznek, a mi pedig korántsem lehet a nagy közönség érdeke. Én azért mindkét szakasz kiha­gyását ajánlom. Detrich Ignácz : T. ház ! Az előttem szólott t. képviselőtársam indítványát én már írásban beadtam, hogy t. i. a 2. és 3. §. ha­gyassák ki. Indokolom ezt a következőkkel. Az igazságügyminiszter ur javaslata indokolásában, mint már ezelőtt bátorkodtam megjegyezni, az ügyeknek szaporaságát fölemiitvén, azt mondta, hogy ezt kétíélekép lehet megcsökkenteni : vagy a birák létszámának szaporítása, vagy olyan in­tézkedés által, hogy a létező létszámból, az ed­digi eljárás szerint keresztül lehessen vinni a tanácsot. Én a büntetések fölemelését is azon módnak tekintem, melylyel a túlságosan össze­halmozódott semmiségi panaszokat, ós igy gon­dolom per analógiám a fölebbezéseket is a mi­niszter meg akarta kevesbíteni. Bn ezt helyte­lennek tartom. Magamnak is, mint ügyvédnek számtalan esetem volt, hogy még oly időben is, midőn az országban codexek voltak, midőn az elsőfokú bíróság is oly képzett egyénekből ál­lott, kik már iskolás korukban jóformán kívül­ről megmondták, hogy ez és ez esetről, ez és ezen szakaszban már ítéletek döntöttek, hogy már egészen világos és kétségtelen volt a dolog, — a mit pedig a mostani korszakban nem lehet mon­dani, — hogy mondom, még akkor sem ment a pa­tentalis törvényhozás odáig, hogy ily magas bün­tetéseket szabott volna. Nem tudom, hogy az egész országban volt e csak két eset is, midőn a büntetés 50 vagy 100 frtot meghaladt volna. De voltak esetek, midőn 5 vagy 10 frtot hallottam, sőt ez esetek is gyérek voltak. A büntetések ellen nem akarok elvileg szólani, mert meg van alkotva a törvény, mely a büntetést megszabja : de nem látom át a büntetések emelésének indo­kát. Az igazság ügyminiszteri indokolás azt mond­ja, hogy a csekély büntetés nem mérsékelte a feleket a visszaélésben. Hogy az indokolást meg­érthesse valaki, azt kellene föltételeznie, hogy a tör­vényben megengedett büntetést a bíróság eddig sikertelenül alkalmazta, pedig biztosan mondha­tom, hogy ismerek szélesebb tért az országban, ismerem a gyakorlatot : de csak egy 50 frtos büntetésről tudok, azt is Baranyában egyetlen egyet. Mig a bíróság a törvény által engedett magasabb fokig nem ment, és gyakrabban nem alkalmaztak büntetést; nem látom semmikép okát át : miért legyen szükség ma a büntetése­ket ily magas fokra emelni ? Az ügyvédet ez nem rettenti el, mert az ügyvéd okos lesz, és azt fogja mondani a talán 500 frt iránt perlekedő félnek: uram én a törvényben fenyegetve vagyok ' 000 frtos büntetéssel: én ugyan beadom a fel­lebbezést, mert meg vagyok győződve, hogy az ítélet alaptalan, s minden tudományommal s igyekezetemmel annak megnyerésére törekszem, de csak ugy, ha engem bisztositasz és leteszed az 1000 frtot biztosításomra. Ez nem az ügyvédet fogja terhelni: mert az fog gondoskodni, hogy magát a felek által biztosittassa; hanem a fele­ket. Már most jó lesz-e oly terroristicus törvényt alkotni, hogy a telek, kik rendetlen törvénykezési állapotunkban csak abban találnak megnyugvást, hogy a legfelsőbb bíróság is itél ügyökben, — ezen egy orvoslástól is elzárattatná­nak ez által? Én tehát a királyi táblára, vagy a legfelsőbb itélő székhez fölebbezésre nézve ezeket hoztam föl a semmisítő panaszok tekin­tetében s ezt kapcsolatosan hozom föl a 3-ik szakaszra, mert nem akarok még egyszer szóla­ni: csak arra hivatkozom, hogy az előbbi módo­sítás elfogadása által a semmitőszék két taggal szaporittatván, meglehet, hogy egy időre segítve van ez által, ós nem szükség fölemelni a bünte­tést. Indítványozom tehát, hogy mind a második, mind a harmadik szakasz hagyassák ki. Halász Boldizsár: T. ház! (Fölkiáltások : EláÜ.'j Mielőtt eladnék, azon egyszerű kérdést inté­zem a t. házhoz, hogy előadó urnák azon kimondott elve, hogy ez nem tartozik a napirendre, áll-e, vagy sem ? (Fölkiáltások: Nem.') Akkor tehát el­állók. (Derültség.) Kiss János: T. ház! {Nagy zaj. Eláll!) Az igazságügyminiszter ur által előterjesztett tör­vényjavaslat arról győzött meg, hogy a fölhal­mozott perek revisiója okozta, hogy e törvény­javaslatnál e módosítását adta elő. (Nagy saj.) Óhajtandó lett volna, hogy a tapasztalás után

Next

/
Thumbnails
Contents