Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-192

192. országos iíiés június 21. 1870. 399 nem szeretünk s azért, mivel nemcsak a kamat, hanem a törlesztés is teher, én mindjárt ugy vettem az egészet, hogy leütöttem azt is, a mi­vel törleszteni lehet. Ekkor marad 400,000 frt. Ez áll szemben a részvénytőkével; csakis azzal : ennek pedig h% kamatja mindig kevesebb lesz, mint 400,000 frt; tehát az országnak mindig megmarad körülbelül 1.200,000 írtnak megtelelő kamat. Ez indokolja, hogy a vétel jó, mert a 700,000 frt évi jövedelemnek nincs megfelelő tőke teher. A t. képviselő ur többi észrevételeire is adós vagyok válaszszák Igaz, hogy a tartalék­tőke, melyet a társaságnak képeznie kellett volna, nem képeztetett, s igy a társulat törvényes kö­telezettségét a tekintetben, hogy készpénzben való tartaléktőkét képezzen, nem teljesítette: de helyettesíteni kívánja ezt a bérházzal, melynek becsértéke 300,000 frt. A t. képviselő ur 220,000 írtra számította fői a tartaléktőkének mennyiségót; ennek elle­nében 300,000 írtra becsült ház van s igy e tekin­tetben sem lehet semmi fönakadás. Ismétlem, hogy a mérleg, a melyre okosko­dását méltóztatott alapítani, tökéletesen helyes. A közlött mérlegben csak az vétetett föl évi tiszta jövedelemként, a mi tisztán a részvénytő­kére esik és kioszthatónak .megmarad. A bruttó jövedelem az utóbbi években rop­pant nagy volt. 1868-ban volt 651,417 forint; 1869-ben 711,000 frt. Ha ebből a kezelési és föntartási költségeket leütjük, marad 1868-ra 520,000 frt, 1869-re 521,000 frt. Ennyit kellett volna tehát nettó fölvenni, ha a jövedelmet az összes tőketeherrel akartuk volna szembe állí­tani ; de ebből leütöttük azt, a mivel az elsőbb­ségi kötvények kamatoznak, s a törlesztést, to­vábbá azt a 24,000 irtot, a mivel a városok éven­kint kielégíttetnek s azt a mivel a 400,000 frt törlesztésére a tartaléktőke képzése megkezdhető s folytatható lesz. Igy marad 400,000 frt s ezzel a 400,000 írttal szemközt nem lehet mást fölvenni, mint 6.772,000 frt részvénytőkét. Ezek szerint a mérleg tökéle- tesen szabatos. Hogy miért számítunk 5%-el, ennek oka a következő. Midőn az a kérdés: előnyös-e vala­mely vétel, vagy nem ? lehetetlen másként szá­mítani, mint a terheket s a nyereségeket egy­mással szembe állítani. Mi a nyereség? A terhek leütése után 400,000 frt évi jövedelem. Mi a teher? a 6,772,000 és annyi 100 frt után fize­tendő kamat. Mennyi ezen kamat? az ma többé nem kér­dés: mert a kölcsön föl van véve 5%-el; tény­leg azon tőke 5 u /"-tes kamatának megfelelő ter­het vett magára az ország, hogy megkapja azon pénzt, melylyel megválthassa a hidat. De azt kérdi a t. képviselő ur: miért szá­mítottunk másutt 6°/ 0-tel? Hol számítottunk Vka % ott, hol szó volt arról, mennyi volt a társulatnak időközi kamatvesztesége. E kérdésre felelve, ugy hiszem a t. képvi­selő ur nem fogja kívánni, hogy annak befekte­tett pénze után 5%-es kamatozást számítsunk, mert azon években olyan kamatozásra senki sem fektette be pénzét. Azt hiszem, a kamatláb meg­állapításánál való eltérés teljesen jogosult akkor, midőn a kérdés más meg más. 5°/ 0-et vévén föl akkor, mikor meg akartuk tudni: mennyi lesz a mi ránk nehezedő teher; s 6%-et akkor, mikor meg akartuk tudni: mennyit tett a társaság vesz­tessége ? A mi még a t. képviselő urnák megnyug­tatására e tekintetben a hid megváltását illető­leg szolgálhat és a mi mindenesetre érdekelheti és bizonyosan érdekli is a t. képviselőházat: az a hidnak minő állapotban létele. Ez iránt a kormány megbízásából szakértő vizsgálat tartatott, melynek eredménye a keze­imnél levő jelentésben foglaltatik, és mely min­den tekintetben kielégítő. Ennek ellenében azon­ban némely képviselők azt mondhatnák, hogy láttak itt-ott egy darab deszkát, vagy egyik másik fakoczkát, a mely rósz. Ezzel szemben bátor vagyok megjegyezni, a jelentés tanúsítása szerint az ilyenekből a fa raktárakban nagy mennyiségű készlet van ; a hid folyvást kopik: mert erősen használtatik. A társulatnak rendesen gyakorolt eljárása az volt, hogy három hónapi javításra megkívántató kész­letet mindig készen tartott, és ezen gyakorlatot nem szűntette meg az idén sem. Könyveiből meggyőződtünk, hogy ugyanannyi megrendelést tett az idén is, mint a mennyit máskor szokott tenni. Ezen készlet az ország tulajdonába megy át, és pedig akár érkezett már meg a megren­delt mennyiség, akár nem; föltéve, hogy a t. ház e törvényjavaslatot elfogadja. Egy kifejezése van a szerződés szövegének, a mely aggályosnak tűnhetik fel s tűnt fel. De távol levén az igazgatóság tagjai, és a dolog siet­tetését, azt hiszem, a közérdek parancsolván : nem akartam ebből nehézséget csinálni. Az mondatik ugyanis a szerződésben , hogy a társulatnak minden kötelezettségét átveszi az ország — már t. i. a hidra vonatkozó kötele­zettségeit ; „Különösen ezt, meg ezt." E szó helyett „különösen" az én nézetem szerint azt lehetett volna tenni „névszerint" és nehogy amannak használatából aggályok támadjanak, az igazgató­ság mostani tagjai személyes felelősségűk alatt — a mi pedig tökélelesen elégséges miután közöt­tük Rothschild, Sina, Károlyi György vannak — elismervényt és biztosítást adtak arról, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents