Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-191

282 191. országos Ülés június 20. 1870. igaz, nem nagy, de hogy ily körülmények közt olcsón lehessen építeni vasutat: azt kérdésbe vo­nom, valamint azt is, hogy ott vasutat lehes­sen építeni a nélkül, hogy a Vág vize szabályoz­tassék. Es ha a Vagvölgy egyik részén töltést építenek és a másikon nem, természetesen nem tesznek egyebet, mint hogy az ártért átteszik egyik partról a másikra, a mi ellen pedig ama part lakóinak természetes joguk van tiltakozni. Ha tehát ezen vasutat akarják kiépíteni: szükség, hogy a Vág vizét szabályozzák mind­két oldalán ; hogy pedig ily körülmények ked­vezők legyenek egy vasút építésére, azt felfogni nem tudom. Á mi az emelkedést illeti igaz, hogy a nyitrai vonalon van egy helyen 1—62 1 /* emel­kedés, de nem 10,000 öleken, hanem kevesebb mint egy mértföld hosszaságon, a többi rész emelkedés tekintetében esakoly könnyű építésre, mint a Vagvölgy bármely része; különben pe­dig a munka költségeire nézve sokkal kedve­zőbb, mint mutatják azon ajánlatok, melyek most a ház asztalán fekszenek: mert olcsóbb ajánlatot a vágvölgyi vonalra nézve annál, mely most a ház előtt fekszik, senki sem tett. Most a kérdés csak, — mert akkor más vonalról szó sem volt. Az 1867-ki miniszterialis terve­zetben ki volt jelölve e vonal, s mint Prileszky képviselő ur okmányokból kimutatta : Degenfeld gróf csak 1869. júniusban folyamodott eonces­sióért, hogy a vágvölgyi vonalra nézve az elő­munkálatokat megtehesse; a mit tehát Degen­feld gr. csak 1869. jimiusban kérelmezett, arra nézve a ház 1868. deczenberben nem határoz­hatott. Erről tehát szó sem volt, hanem szó le­hetett csak egyedül azon vonalról, mely azon két végső határpont Érsekújvár, Trencsén között megy el. Hogy azután a kifejezést rövidebbre vonták, már akár szándékosan, akár esetleg ós azt mondották a határozatban, Érsekújvár, Nyitra, Trencsén, azt gondolom — az előzmények után ítélve — sem a minisztérium, sem a ház más vonalra nem érthette, mint azon egyedüli vo­nalra, melyről a háznak s a minisztériumnak ak­kor tudomása volt. Hogy a minisztérium mikép tanulmányozta e vonalat 1 nem tudom: én a mi­nisztérium titkaiba nem látok; hanem annyit tudok : hogy e tanulmányozásra elég időt vett magának 1867-ben. Mint mondám, e vonal a kormány programmjának 8. pontja alatt foglal­tatott s most 1870-nek fele lefolyt, s most utolsó helyen jön tárgyalás alá. Ha tehát nem teszem föl a minisztériumról, hogy ezt szándékosan halasztotta : azt kell föltennem, hogy tanulmá­nyozta s pedig oly nagy szorgalommal, hogy eny­nyi időt vett magának; s csak azt sajnálom, hogy más vonalak tanulmányozására is nem fordított ugyanennyi időt. Nem fogom a ház figyelmét adatok felhal­mozásával tovább fárasztani s egész átalános­ságban csak azt kívánom még megjegyezni: mél­tóztassanak figyelembe venni az itt elmondotta­kat ; méltóztassanak figyelembe venni magának a lakosságnak jó lelkületét s hazafiúi érzelmét. A mit a Vágvőlgyre nézve mondott Pri­leszky képviselő ur, akár az adófizetés nagysá­ságára nézve, akár a tótajku lakosság érzelmeire nézve, hivatkozom magára Prileszky úrra: mondja meg, vajon mindez nem áll-e a Nyitra völgyére nézve is 1 Ott is tótajku lakosság van; Nyitra vármegyében sem kisebb az adó­kulcs, mint Trencsén vármegyében. Ezen tekin­tetek tehát mindkét vasút mellett szólanak. Hanem méltóztassanak tekintetbe venni főleg azt, hogy az egész Dunán innei kerület azon ré­szének, mely Pest és Bács vármegyének kivéte­lével 11 megyéből áll, még e képviselőház egyetlen egy lábnyi vasutat sem szavazott meg. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a Dunán inneni kerület mind népességre, mind kiterje­désre nézve az országnak Vs-ét képezi, adóra nézve pedig bizonyosan Vi-ót fizeti ; hogy tehát azon 20.000,000-nyi garantiából, melyet fizet­nünk kellend, az országnak ezen területére mindenesetre fog 5.000,000 esni, ha több nem. Hogy tehát ezen kerület az ország minden ter­hében osztozkodjék — és ily aránytalan mérték­ben ; — de a jótéteményekben semmi része ne legyen, az annyit tenne, mint méltatlanságot halmozni igazságtalanságra. En tehát bátor vagyok a t. háznak elfogadásul ajánlani azon törvényjavaslatot, mely a ház előtt fekszik. Igen óhajtottam volna, hogy a t. ház egyszersmind oly határozatot hozzon, mely az érdekelt vidékeknek is biztosítaná a vasút ki­építését. Mert ha a tiszai vidéken 300 mért­földnyi vasutat építettünk és most csak 20 mértföldet építünk a Dunán inneni kerületben, az az igazságnak és az aránynak meg nem felek És igen óhajtottam volna, hogy a ház bizto­sítsa azon vidékeket is, melyeknek érdekei meg­kívánják, hogy reájuk tekintet legyen. De mi­után az érdekeltek részéről positiv határozati javaslat ez iránt nem nyújtatott be: nem fölada­tom ez iránt határozatot kezdeményezni; hanem arra kérem a t. házat : méltóztassék minden beadott indítványt mellőzni, mert azok sem­mi egyébre nem czéloznak, mint arra, hogy a dolgot ismét elodázzák. Ha másoknak tudtunk építeni oly sok vasutat, építsünk már most egyet azoknak is, kiknek érdekében még eddig semmit sem építettünk. Szüllő Géza: Sajnálom, hogy a köz-

Next

/
Thumbnails
Contents