Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-191
372 191. országos Ülés június 20. i87Q constatálására, melyek történtek azon pillanattól kezdve, midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat a minisztérium által a ház elé terjesztetvén, a vasúti és pénzügyi bizottsághoz utasíttatott. A vasúti bizottság meggyőződvén arról, miként a közlekedési minisztérium nem tőn eleget föladatának, és meggyőződvén arról, hogy a Vág völgyön át vezetendő vonal egyátalában tanulmányozva nincs: a minisztériumhoz, mielőtt az eléje terjesztett vasútvonal végleges elhatározásába bocsátkozott volna, kérdést intézett. Kern akarván a t. ház becses türelmével visszaélni, mintán az egész eljárás a vasúti bizottság jelentésében benne foglaltatik, csak azt vagyok bátor ezen jelentésből kiemelni, hogy a vasúti bizottság országos érdekek szempontjából a minisztérium által eléje terjesztett okmányok alapján a legbehatóbb megfontolás után az Érsekújváron és Galgóczon át vezető, vagyis az ugynevezet vágvölgyi vonalat tartotta előnyösebbnek és ezt határozatikig ki is mondotta. Nézetem szerint azon határozati javaslatot, melyet akkor a vasúti bizottság az érvek kellő méltánylásává] hozott, a ház elé kellett volna terjeszteni, hogy a ház azt vagy elfogadván, vagy visszautasítván intézkedett volna. De ez nem történt, hanem a határozati javaslat áttétetett a pénzügyi bizottsághoz. Hogy a pénzügyi bizottság e tárgybani eljárását megérthessük, bátor vagyok elősorolni azokat, a mik ezt megelőzőleg történtek. A vág völgyi képviselők velem együtt meggyőződvén arról, miként a minisztérium által javaslatba hozott vasútvonal mértföldenkint 33,900 frtot tevő kamatbiztositással ezüstben, mibe a tőke törlesztés bele foelalva nincs, oly magas, hogy ezt a tervezett vasút egyátalában soha jövedelmezni képes nem lesz. Hogy bebizonyítsák azt is, hogy a jelzett pontokat sokkal olcsóbban lehet összekötni, gr. Desas Emil és érdektársai benyújtottak a vasúti bizottsághoz egy ajánlatot, melyben hajlandóknak nyilatkoztak az érsekujvár-nyitra-treneséni vonalat Galgóczon át 28,500 frt. garantirozásával kiépíteni, és ezen ajánlat biztosítékául késznek nyilatkozott a consortium 150,000 frtot kész pénzben letenni. A 150,000 frtot a magas minisztérium, daczára nyolcz napig tartó sürgetésnek, elfogadni vonakodott, ós még mai napig sem fogadta el. Ezen ajánlat beadatott a vasúti bizottságnak, ez természetesen áttette azt a pénzügyi bizottsághoz. Ezen ajánlat ellenében és ennek ellensúlyozására igen is Bethel Stroussberg tette azon ajánlatot, hogy Komáromot minden garantia nélkül Ersek-Ujvárral vasúttal összeköti. Ezen az országra nézve előnyös aj'ánlat tehát tisztán azon ajánlatnak köszönhető, melyet a vágvölgyi képviselők tettek. (Helyeslés jobb felől.) Ez által kétséget nem szenved, hogy az érintett vonal egy része, mint a központi bizottság előadója is igen helyesen monda, vicinális vonalból országos érdekű vonallá lett; tagadhatlan az is, hogy ezen ajánlat által a 33,900 ftnyi kamatbiztositás 27,220 frtra leolvadt; tagadhatlan az is, hogy ez által az országnak tetemes haszna lőn, és tagadhatlan végre az, hogy ezen hasznot az országnak a vágvölgyi képviselők erélyes fellépése és SZÍVÓS kitartása szerezte meg. (Helyeslés.) Nem hiszem, hogy akár a magas kormány akár a pénzügyi bizottság azon vérmes Íriszemnek engedné magát át, hogy dr. Stroussberg a vágvölgyi képviselők ilyetén fellépése nélkül ezen áldozatra hajlandó lett volna. És miután ez igy van: igen szerettem volna, hogy ha a pénzügyi bizottság jelentésének azon helyén, hol azt mondja, hogy hü képét akarja adni annak a mi történt, ne feledkezett volna meg ezen körülményről, mely minden ide vágó tárgyalás sarkalatos pontját képezi : mert épen ez által bebizonyult az, hogy a minisztériumnak azon feltevése, melynek a miniszteri jelentés c) bekezdésében kifejezést adott, — hogy t. i. attól tarthatni, hogy a tárgyalások megnyitása esetében „hasonló kedvező föltételei? el nem érethetnek" — tévedésen alapszik. Bebizonyult az, hogy a verseny utján az építkezések csakugyan az ország érdekében történtek; bebizonyult, hogy a 60, 50, 40 ezer frtos garantiával építendő vasutak ideje lejárt; (Helyesli.) és végre bizonyossá lett az, hogy a komárom-trencséni, vagy mint most nevezik, az észak-nyugati vasút az eddig engedélyezett magyarországi vasutak közt a legolcsóbb. Nem akarok azon érvek czáfolásába bocsátkozni, melyeket a pénzügyi bizottság saját határozatának támogatására felhozott; de azt constatálni kénytelen vagyok, hogy ezen érvelések nem voltak szerencsésen alkalmazva : mert sem engemet sem pedig velem együtt sok száz ezreket hitünkben megingatni képesek nem valamik. Már pedig ugy hiszem, hogy ezen érvelések főfeladata az lett volna : meggyőzni azokat, kik ellennézetben vannak ; mert azok számára, kik különféle tekinteteknél fogva ezen vasutért rajongnak, azokat érvelésekkel meggyőzni szerintem fölösleges. De annál inkább meggyőzők a vasúti bizottság érvelései, melyekre a pénzügyi bizottság egyetlen egy szóval sem válaszolt. Igen természetes, mert azokra válaszolni nem is lehet. Egy érvelését még sem hagyhatom szó nélkül : azt ti., hol a nyitra völgyi vasút előnyeit főleg abban véli föltalálhatónak, hogy ez az or-