Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.

Ülésnapok - 1869-187

137. országos ülés június 11. 1870. 339 tónak, sem megtámadhatónak, semmi tekintetben nem tartom: mert azt szentnek hiszem. Nem szándékozom részletekbe bocsátkozni, mint azt az előttem szóló tévé. Egyszerűen csak néhány érvet mondok arra nézve, hogy hazánk jelen helyzetében miért pártolok és miért szavazok meg minden oly vasutat, mely ezélszerüen van vezetve, mely egy bizonyos nagyobb országos érdekkel szemben nem áll, s hol magán érdeket nem látok szerepelni. Okaim a következők. Első oknak tartom azt, hogy Magyarország termelő ország lévén, az eddig megalapított hálózatokat nem tartom oly kiterjedésűnek, hogy egész combinatiójukban, egész complexumokban, Magyarországra nézve kielégítők lehetnek. Nem mondom, hogy nem fog, különösen a legutolsó pénzügyminiszteri intés után, eljönni az az idő, hol stádiumot kell az országnak tartani: de meg vagyok győződve arról, hogy oly nagy területeknek, minő az épen szóban levő, mely az ország összes területéhez ugy áll körül-belől, mint 1 a 13-hoz, átmetszése káros nem lehet az országra nézve, és nem hiszem, hogy az magát ki ne fizesse a haza közérdekében is. Glróf Széchenyi egykor, midőn azt kérdezték tőle, miért akarja a Széchenyi ligetet arra a nem eléggé tiszta helyre tenni, a hová tette, azt felelte: házam van ott, s annak értéke emelkedni fog. Ugy látszik, mintha ez önzés lett volna; pedig nem az, mert mindannyiszor valahányszor az egyesnek érdeke összeesik az összes érdekével, emelendő az. Első államgazdászati elv az egyesek gazdagodása. Ha tehát egy oly vidékről van szó, mely az ország területének ^is-át teszi, annak fölemelése az ország közgazdászatának fölemelése. Még egy okom van, melyet föl akarok hozni arra nézve : miért fogadom el Magyarország érdekében álló minden vasút kiépítését? Ez az, hogy — fájdalom — az egész eontinens, és ezek közt mi talán leginkább bizonyos tekintetben, — magyar szó nincs rá, bár ne lenne német sem — Raubwirtksehaftot üz. Igen tetemes része a nemzet vagyonának külső és valósággal inproductiv czélokra fordittatik. Mint az egész Európa, ugy mi is óriási hadsereget tartunk fön, s ezzel szemben én részemről megvallom, minden oly tárgyat, mely a haza földére, és pedig kifolyhatlanul befektettetik, valóságos nyereménynek tartok, azon összegekhez képest, melyek improductive kivitetnek az ország vagyonából. Mi magát a vasutat specialiter illeti, arra nézve, a mit Irányi t. képviselőtársam mondott, tagadólag azt jegyzem meg, hogy e vasút nem parallel, mert 2 szögöt metsz át, melynek hegyéből a vonal épen annak talpa közepébe megy. Tehát nem párhuzamos sem az alsó, sem a felső vasúttal. Ezenkívül e vasút oly vidéket metsz át, melyen kőutak nem léteznek, s nem is létezhetnek egykönnyen, mert az egész vidék kőhiányban szenvedvén, a közlekedési eszközök esak a vasútra vannak szorítva. Végül még csak azt hozom föl, hogy átalános tapasztalás az, hogy oly vidékeken, a hol a termelés nagy — a mint épen ezen vidékben Tolna-Somogyban — és hozzáteszem, a hol ezen termelés bizonyos állandósággal és nem nagy ingadozással bír, mondom : átalános tapasztalás az, hogy az ily vidékek legnagyobb emelkedést nyernek akkor, a midőn eddigi elhanyagolt közlekedési s kereskedelmi eszközei egyszerre fölemeltetnek. Tehát teljes reményem van arra nézve is, hogy ezen vasút, ha, mint külön vett részlet után némi teherrel járna is, de az összes vasutcomplexre nézve nemcsak nem káros, de okvetlenül hasznos lesz. Azért e vasutat részemről megszavazom. {Helyeslés.) Dőry János : T. ház! Mielőtt előttem szóló képviselő ur Irányi Dániel a zákány-báttaszéki vasútvonal tárgyában mondott beszéde egyes tételeinek czáfolatába bocsátkoznám, szabad legyen röviden a vasútépítésről valamit elmondanom. Én ugy tudom, hogy az egész világon vasútépítések körül két főérdek szokott irányadólenni, t. i.: hadászati és kereskedelmi. Minden vasútnak megvan a maga hadászati fontossága és ugy meglesz báttaszéki vasútvonalnál is. De nem minden vasútnak van kereskedelmi jelentősége. Mert például terméketlen vidéken, a hol a földmivelés és kereskedelem még primitív állapotban van, oly vidéken vasutat építeni nézetem szerint annyit tenne, mint a lakosságot túlzott adóval terhelni. Ámde azon vidék, melyen a báttaszék-zákányi vasútvonal keresztül megy, nincsen ily helyzetben. Mertei merem mondani, hogy Magyarország összes vasúthálózatában alig lesz négy vonal, mely ennél jövedelmezőbb, kereskedelmi szempontból fontosabb lenne. Ezen állításomat igazolni fogják mindazon t. képviselőtársaim, kik Tolna-, Somogy-, Baranyamegyék földrajzi helyzetét, az ottani föld termékenységét a lakosság szorgalmát a vidékbeli ipar ós kereskedelem virágzó állását ismerik. A t. képviselő ur bővebb tájékozása végett esak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy azon háromszög, mely Buda, Mohács és Zákány közt eiterül, 250 • mrfld, de lakosainak száma nem 400 ezer, mint az a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, hanem 636 ezer, kik évenkint különféle adó fejében 1.600,000 frtot fizetnek az -13*