Képviselőházi napló, 1869. VIII. kötet • 1870. ápril 8–junius 21.
Ülésnapok - 1869-184
184. országos ülés május 31. 1870. 303 zetek előlegesen bemutatva" lettek volna, hanem igen is utasította a minisztériumot, hogy gondos tanulmányozás után foganatba vegye a munkálatokat. Már most, a mint a törvények szövege szól, világosan kitűnik abból, hogy nem Beszterczebánya közvetlen érintése volt elrendelve : hanem csak a vidék volt kijelölve, melynek irányában a vasút vezetendő. Mi történt tovább? A törvény végrehajtása tekintetéből a miniszter elrendelte a munkálatokat ; de tessék itt megengedni, hogy egyúttal válaszoljak tisztelt Paulini Tóth Vilmos képviselő urnák. A miniszter a leggondosabb tanulmányokat rendelte el három irányban: legelőször, miután Salgó-Tarjántól Zólyomig a vonalnak vezetése kérdéses nem lehetett; miután legfontosabb feladata az volt, mikép lehessen a G-aran völgyéből a Vág völgyébe átjutni, a mely átmenetnek egy nagy hegyláncz áll ellenében akadályul: legelőször is Rózsahegy fölé tétette meg a tanulmányozást. Csakhamar meggyőződött azonban arról, hogy' ott a legnagyobb akadályokkal és a legköltségesb építkezéssel találkozik; folytatta a tanulmányokat Beszterczebányáról és Stubnyán, Bergen keresztül Turóez megyébe, és összehasonlíthatta ezt egy 3-ik vonallal, a mely Körmöczbányán keresztül ismét Berg és Tepla felé, tehát Turóez megyén át folytattatnék. A körülmények kétségtelenül kiderítették azt, a mit a miniszter indokolt jelentésében a t. háznak előterjesztett. Itt számok szólnak, ós én bátor vagyok Paulini Tóth Vilmos képviselő urat is arra figyelmeztetni, hogy midőn a miniszter ily részletes indokolt jelentésben adta elő a viszonyokat, melyek a bizottságokban is igen részletesen lettek megvitatva: én őt ezen téren, e részletes vitában követni nem fogom ; mert meg vagyok győződve, hogy, — a mint ő is előrebocsátotta, hogy az előzmény után a házban senkit capacitálni nem fog, — én viszont a száraz számok detail-jainak fölhozásával, itt ez alkalommal senkit nem fogok capacitálni, hanem támaszkodom a végeredményre, mely következőkből áll: Legegyszerűbb az, hogy a midőn nagy hegylánczolaton át kell jutni: azt a pontot válaszszuk, a hol a legalacsonyabb nyereg mutatkozik. Közönségesen tudva van, és számitások és mérések által is igazoltnak találtatott : hogy azon irány, mely Körmöezbánya felé vezet 181 méterrel fekszik alantabb mint az, mely Beszterczebányától Stubnyán át Berek és Tepla felé vezetett volna. Ez a körülmény más számokban is mutatja az eredményt, mely abban áll, hogy a két vonal viszonyai, összehasonlítva az építési viszonyokat és a költségeket, ugy állanak, hogy a Beszterczebányától Stubnyán át Berg felé vezető vonal 2 és 3 / ro mértfölddel hosszabb, mint a Kőrmöcz felé vezető, a mi természetes is ; mert én elfogadom a képviselő urnák azon állítását, hogy igenis Beszterezebánya felé is lehet 1:62-hez alkalmazott emelkedéssel menni : de az is természetes, hogy miután azon pont, mely félé a vonalat irányozzuk 185 méterrel magasabb, ha ugyanazon emelkedési viszonyt akarjuk alkalmazni: természetesen a hajlás következtében hosszabb vonalat nyerünk. A másik tény, mely kétségtelenül ki van derítve: az, hogy azon vonal, mely a miniszter által választatott, 3 millió 300,000 írttal csak a kiállítási költségekben olcsóbb, mint azon másik, mely mellett a képviselő ur szól. így állván a dolog, én azt hiszem, hogy a miniszter akkor hibázott volna, ha ezen körülményeket számba nem veszi, ha az ország érdekét, különösen a nagy forgalom és nagy export érdekeit ezen vonalnál számba nem veszi. (Helyeslés jobb felől.) Ami már most azon kérdést illeti : vajon történt-e eltérés a törvénytől vagy nem? erre bátor vagyok tisztán azzal válaszolni, hogy, miután törvény nem állapította meg azt, hogy közvetlenül Beszterezebánya érintésével kell a vonalat vezetni; hanem igenis azt rendelte, hogy Besztereze felé, — kérdéses volt, ha vajon ezen eltérés • miatt szükség volt-e külön novellaris tőrvényre? A miniszter azon alkalommal, midőn Beszterezebánya kérvénye a vasúti bizottságban tárgyaltatott, ezen kérdést a vasúti bizottságban előhozta, és miután a vasúti bizottság azon nézetben volt, miszerint kívánatos novellaris törvényt behozni, annálfogva a miniszter ezen novelláris törvényt behozta. En tehát azt hiszem, hogy azokért, miket a végrehajtás körében teljesített : a felelősséget a miniszter mindenkor magára vállalhatja. (Helyeslés j obi felől.) Ezen alkalommal nem akarok messzire kitérni, miután volt már szerencsém az imént érinteni, hogy én azon érvelést, melyet tegnap Pauliny Tóth Vilmos képviselő ur fölvetett, azt én magam részére ellenérvre alapul fölhasználni nem fogom. En azt hiszem, bármely vonal irányának választáséinál kétségtelenül két érdekről van szó. Egyrészről t. i. az országos, másrészről a vidéki érdekekről. Ezeknek mérlegelésében a kormány mást nem tehetett; mert tudja, és azt hiszem az egész ház azon nézetben van, hogy alig lehet fontosabb kiviteli vonal, mint a mely Pesttől Besztercze felé (Ugy van! balról) vagy illetőleg Pestről Salgó-Tarjánon keresztül Kassán át Oderbergíg megy. Első tekintet tehát itt az, hogy az adott körülmények közt, lehető legkedvezőbb viszonyokat válasszunk a kivitel erősítésére. Hogy a
